Kirakójáték a gázpiacon

Hat év múlva lejár a hazai gáznagykereskedő, az E.On Földgáz Zrt. hosszú távú importszerződése a Gazprom Exporttal. Mekkora mennyiséget kössön le újabb tíz-húsz évre, ha nem tudja, hogy az átalakuló piacon kitől meny-nyi gázt vehet, és kinek mennyit adhat el biztosan? Hosszú távú szerződéssel már nem biztosíthatja be magát, évenként kell újakat kötnie az egyetemes szolgáltatókkal. Ráadásul fő vevői, az egyetemesek ügyfélköre a jövő évtől a lakosságra és a távfűtő társaságokra zsugorodik, s 2015-ig továbbiak lépnek ki a szabadpiacra.

Úgy tűnik, három dolgot tehet az E.On. Egyrészt megpróbálhatja minél pontosabban előre jelezni, milyen gázigény lesz Magyarországon az általa behozandó orosz gázra 2015 után. Ehhez tudnia kellene, mi valósul meg a fent felsorolt beruházásokból, de biztosra csak – a saját, 600 millió köbméteres gáztároló bővítése mellett – az FGSZ Földgázszállító Zrt. által már megkezdett vezetéképítéseket veheti, továbbá a Mol-többségű MMBF Zrt. által létesítendő, félig kész, 1,2 milliárd köbméteres biztonsági tárolót, amelyben a Molnak is lesz 700 millió köbméteres kereskedelmi kapacitása. A horvátországi LNG-terminál feltehetőleg csak kiegészítő szerepet játszik majd az ellátásban, de ez nagyban függ attól, hogy bejön-e az LNG-piacra jósolt áresés.

Nehezíti az előrelátást a többi piaci szereplő, mindenekelőtt a Mol stratégiája is. A Mol lendületesen építi újra gázüzletágát. Az orosz Gazprommal 1,3 milliárd köbméteres kereskedelmi gáztárolót hozna létre, a Mol Energiakereskedő Kft. tavaly többtucatnyi új ügyfelet szerzett, s hírek szerint jelenleg is annyi gázt hoz be nyugat felől, hogy alig bírja a HAG vezeték.

Másrészt igyekezhet az E.On minél későbbi időpontra tolni a hosszú távú importmegállapodást is, amikor már jobban körvonalazódnak majdani értékesítési lehetőségei. E kényelmes megoldásnak azonban nagy a kockázata is. A mostani, kereslethiányos időszak elmúltával ugyanis sokak szerint erős marad a verseny az orosz gázért. A Gazprom azonban, mivel termelése már régen nem elég az exportkötelezettségeiben foglalt menynyiségek teljesítésére, alig köt új szerződéseket. Régi vevői közül pórul járhat, aki megkockáztatja az elvesztését. (Igaz, a szlovákok csak egy évvel saját hosszú távú szerződésük lejárta előtt döntöttek annak meghosszabbításáról, de a területükön a magyarországinál sokkal nagyobb kapacitású tranzitvezeték halad át.)

Harmadrészt dönthet úgy a nagykereskedő, hogy mielőbb megköti a hosszú távú szerződést, de az eddigi, évi 10-12 milliárd köbméternél érdemben kevesebbről. Amúgy is túl nagy volt az eddigi mennyiség, ez év végén is beragad belőle másfél milliárdja. A túl nagy tételt egyébként a nagykereskedelem korábbi tulajdonosa, a Mol kötötte le növekvő hazai gázigényt feltételezve, és azzal nem számolva – vagy ki tudja? –, hogy a piacból hamarosan kikanyarít 3 milliárd köbmétert a gáz hazai versenypiacának első és máig legnagyobb szereplője, az EMFESZ Kft. Egy alacsonyabb volumenre való szerződés azonban jelentős következményekkel járhat az ország számára, mivel jelenleg magyarországi ellátásra kizárólag az E.Onnak vannak hosszú távú szerződései. A válság elmúltával a jelenlegi nyugati többletforrás eltűnhet a piacról, egy alacsonyabb szerződésállomány viszont nem tudná a hazai igényeket fedezni.

Nyilván nagyban elemzi már az E.On, hogyan lépjen. De töprenghet a Gazprom is: vajon hogyan alakulnak néhány év múlva térségünk szállítási útvonalai? És együtt találgathatják: mit akar a Mol – és mit akar a magyar állam?

A szerző a Világgazdaság munkatársa