A kutya és a farka

Ezúttal bejött a papírforma, és a jegybank monetáris tanácsa az elemzői várakozásoknak megfelelően 50 bázisponttal mérsékelte az alapkamatot. Ez több szempontból is örvendetes fejlemény. Egyrészt a döntés tükrözi azt a pozitív változást, amelyet a nemzetközi kockázatvállalási hajlandóságban és Magyarország befektetői megítélésében az elmúlt hetekben tapasztalhattunk. Másrészt a tanács ezúttal nem borzolta a piaci szereplők idegeit egy újabb váratlan lépéssel, ez pedig növelheti a monetáris politika kiszámíthatóságát.

Így utólag visszatekintve egyébként az egy hónappal ezelőtti 100 bázispontos kamatcsökkentés helyes döntésnek bizonyult. Bár akkor ennek csak a felét várták az elemzők, a lépés nem okozott pánikot, sőt az idei és a jövő év végére várt kamatszintet egy hónap leforgása alatt egy teljes százalékponttal mérsékelte. Más szóval, a jegybanknak akkor sikerült aktívan befolyásolni a piaci várakozásokat. És ez még akkor is igaz, ha a monetáris tanács igen megosztott volt a lazítás mértékét illetően, és a szavazásban alulmaradt jegybankelnöknek a saját meggyőződésénél agresszívabb enyhítést kellett „eladnia” a nyilvánosságnak.

A külső finanszírozási környezet javulásával a monetáris politika lassan visszazökkenhet a régi kerékvágásba: a pénzügyi stabilitás fenntartása helyett egyre inkább alapfeladatára, az infláció kordában tartására koncentrálhat. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a korábbi hónapokkal szemben egyre kevésbé kényszerül a piac „diktátumainak” eleget tenni, ő is alakítója lehet a folyamatoknak.

A nagyobb mozgástérrel azonban nem árt csínján bánni. A várakozásokkal gyakran és túlzottan szembemenő kamatpolitika éppenséggel árthat a kockázatok növelése révén. Különösen, ha a javuló külső környezet – mint most – törékeny lábakon áll. Mert ne feledjük: a farok még mindig könynyen „visszacsóválhatja” a kutyát.