Finanszírozási kockázatok
Ami a MÁV-ot illeti: a GDP egy százaléka körüli, évről évre megadott állami támogatás ellenére 70-80 milliárd forintnyi működési veszteséget termel még éveken át a tanács szerint. Ugyanez a BKV esetében is 20 milliárd forinthoz közelít. Az adatok láttán nehéz mást mondani, mint hogy itt az ideje, hogy a társadalom és a gazdaság minden szeletét érintő megtakarítások közepette ezek az állami cégek is vessenek véget közpénzeket megcsapoló, kevéssé áldásos tevékenységüknek. És most még csak nem is a jéghegy csúcsát jelentő végkielégítési botrányokra gondolok.
Bár egyes kimutatásokat fel lehet vele javítani, valójában nem megoldás, ha a súlyos gondokat a nem tetsző tételek ide-oda tologatásával akarjuk elsimítani: ez is leszűrhető a tanács elemzéséből. Hiába faragunk ugyanis további tíz- és százmilliárdokat az önkormányzatok költségvetési támogatásából, ha ezzel csak a települések büdzséjén tátongó lyukat növeljük. Amit azok nyilván igyekeznek majd betömni, hiszen átmeneti likviditást még a jelen körülmények között is elő lehet teremteni. A kötvénykibocsátással nemcsak a kormány megszorítását, hanem az iparűzésiadó-bevételek csökkenését is ellensúlyozni lehet.
Így viszont csak egy kérdés marad: mi lesz, ha „becsap a ménkű”? Ha egy-két éven belül el kell kezdeni törleszteni a részben már felélt – és sokszor még csak nem is termelő beruházásra fordított – tetemes összegeket. Bár az előző kabinet felelősségének firtatása minden bizonnyal népszerű lesz majd az akkori kormányzati apparátusban, egyelőre úgy tűnik, a több százmilliárd forintos kérdés is az ő nyakukba szakadhat.
