Remegés

Alighanem sok magyar kisbefektető is idegesen nézegette tegnap a részvényjegyzéseket. Egyelőre nem tudni biztosan, hogy az e heti esés csak egy kisebb megtorpanás, vagy egy komolyabb korrekció kezdete, mindenesetre az utóbbi mellett is szólnak érvek.

A március közepe óta tartó részvénypiaci eufória bizonyos szempontból érthető. A világ vezető országainak kormányai és jegybankjai óriási összegeket pumpáltak a globális gazdaságba, hogy a korábbi eszközbuborékok kipukkanása után elkerüljék a teljes összeomlást, és ismét bizalmat leheljenek a hitelpiacokba. Ennek meg is lett az eredménye, legalábbis ami az eszközárakat illeti. Akinek például sikerült elcsípnie a március közepi mélypontot a magyar tőzsdén, az mostanra megduplázhatta a pénzét.

Csakhogy egyre többen úgy tartják, a mentőakció hamarosan visszafelé sülhet el. Miközben a reálgazdaságban még legfeljebb csak „zöld hajtásokról” beszélhetünk – az Európai Központi Bank tegnapi jelentése szerint például az eurózóna bankjai a harmadik negyedévben is szigorítottak a hitelfeltételeken –, a likviditás jelentős része a piacokra ömlött. A nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság javulása jól jött például Magyarország finanszírozása szempontjából, de sokan újabb – ezúttal mesterségesen fújt – buborékok kialakulásától tartanak. Ami ugyanis rövid távon hasznos lépés, az hosszabb távon újabb veszélyt idézhet elő.

Nem véletlen, hogy néhány kisebb jegybank – elsőként az ausztrál, tegnap pedig a norvég – máris szigorította a monetáris politikáját. A meghatározó gazdaságok esetében erről még messze nincs szó, de a gazdasági lapok hasábjain mind több vita jelenik meg a „kilépési stratégiák” mikéntjéről. Szerencsés esetben ezeket rendezett keretek között sikerül majd végrehajtani. Mérget venni azonban nem lehet rá. Egy biztos: a rosszabbik forgatókönyv következményei nem-csak a kisbefektetőket érintenék fájdalmasan.