Ha ugyanis időarányosan vonjuk meg a mérleget, akkor már a forrásfelhasználás jó egyharmadánál kellene járnia. S ha ehhez még hozzáadjuk a válság kényszerítő erejét, akkor pedig még előbbre.

Stratégiai tévútnak bizonyult az a lassúság, ahogy az EU meghatározó tagjai 2006-ban nagy nehezen dűlőre jutottak a kohéziós befizetéseikről és a közös célkitűzésekről. Ez a tempó azután megmutatkozott abban is, ahogy az Európai Bizottság – már a válság idején – a tagállamok gazdaságélénkítő intézkedés- és forrásátcsoportosítási terveit engedélyezte, és amilyen rugalmatlan tudott lenni azok megítélésében.

Ezzel összefüggésben lehetne most kritikusabb is Brüsszel, leginkább önmagával szemben. Általában nézve, a lassú tempója, a bürokratikus hozzáállása átterjedt a tagállamokra is. A 2013-ig tartó hétéves programozási időszak első három esztendejének kohéziós mérlegében ez is benne van.

Értékelés és feladatleltár is egyszerre a most közzétett jelentés. Tagállamonként és uniós célkitűzésenként is számba veszi az erősségeket és a gyengeségeket az Európai Bizottság. Hazánk esetében is kiosztja a dicséreteket, és meghatározza a további feladatokat.

Még mindig nem használ ki minden uniós lehetőséget Magyarország a vállalkozások támogatása terén – szerepel a bizottsági intelmek között. Érdemes ezeket higgadtan fogadni, elhinni végre: az EU (sajnos megkésve) fordulatot hajt végre a kis- és középvállalkozásokhoz való hozzáállásában, a kohéziós politikát megjelenítő projektek végrehajtásában. A gyorsítás, a hatékony forrásfelhasználás mellett tesz hitet, ez akár bátorítást is jelenthet a tagálla-moknak: lehet kezdeményezni, újítani.

Felzárkózási mérleg