A rezsicsökkentés és az állami energiacég megér ennyi megszorítást?
Száztízmilliárdos megszorításra van szükség, hogy tartható legyen a hiánycél – jelentette be Varga Mihály tegnap. Nincs veszélyben a hiánycélunk – írta az NGM hétfőn. Semmi baj nincs azzal, ha a minisztérium alkalmazkodik a világ változásához, de akárhogy gyötröm az agyam, a két mondat közti három napban nem történt olyan brutális változás a gazdasági helyzetben, amitől a hétfői stabilitás csütörtökre megszorítási kényszerbe váltott volna át. A miniszter eközben arról szemérmesen hallgat, hogy hétfőn mi miatt is kellett jelezniük, hogy nincs baj: akkor adták be a költségvetés-módosítást, ami 152 milliárddal megdobta a hiányt. Mindezt azért, hogy az energiaszektor állami kézben legyen.
A miniszter indoklásának másik része az: a lakosság számára rendkívül kedvező gazdasági mutatók közül az alacsony infláció kevesebb adóbevételt eredményez. Lehetne vitatkozni, hogy a defláció mennyire kedvező gazdasági mutató, ennyi erővel a Görögországnál és Bulgáriánál nincs jobb hely az EU-ben. Az viszont még ennyire sem vitatéma, hogy ha nagyrészt egy előre eltervezett állami döntés, a rezsicsökkentés miatt megyünk át deflációba, akkor annak ilyen hatásával még előtte illett volna számolni. Lehet persze azt mondani, hogy a rezsicsökkentés és az állami energiacég megér mellékhatásként ennyi megszorítást. Csak akkor mondják ezt, és beszéljünk őszintén.
A kormány most azt ígéri: sem a családokat, sem a lakosságot, sem a vállalkozókat, sem az önkormányzatokat nem érintik az intézkedések. Ebből is látszik amúgy, mekkora marketingzseni volt, aki a Fideszből még ellenzékben kitalálta a „ne az emberekkel fizettessék meg” szlogent, mert még mindig működik. Pedig 110 milliárdnyival kevesebb beruházásról ki állítaná, hogy nem fogják megérezni a családok?
Azt mondják, a kormány magán fog spórolni. Ez az ígéret csak akkor válik kínossá, amikor négy év kemény munkájával sikerült elérni, hogy lassan szinte minden a kormányhoz tartozik.
