A divergencia éve

A több sebességű globális gazdaságot négy országcsoport dominálja majd. Az első, az USA által vezetett tömörülésben a gazdasági teljesítmény folyamatos javulni fog. Munkaerőpiacuk egyre erősebb lesz, a munkahelyteremtést a bérek emelkedése kíséri. A gazdasági növekedés kedvező hatásai pedig az elmúlt néhány évhez viszonyítva kevésbé egyenlőtlenebbül oszlanak majd meg, azonban még mindig aránytalanabbul azoknak kedveznek inkább, akik eddig is jobban jártak.

A második, Kína által vezetett csoportban a növekedés üteme a korábbi időszak átlagaihoz képest alacsonyabb szinten stabilizálódik majd, miközben folytatják a strukturális átalakulás folyamatát. Fokozatosan megváltoztatják növekedési modelljeiket annak érdekében, hogy fenntarthatóbbá váljon a gazdaságuk. Ezen törekvésüket a globális pénzpiac alkalmi instabilitásai megzavarják, de nem hiúsítják meg. Emellett a belső piacaik mélyítésén is munkálkodnak, fejlesztik a szabályozási keretrendszereket, erősítik a magánszektort, és egyre több területre terjesztik ki a piaci alapú gazdasági irányítást.

A harmadik, Európa által vezetett csoport számára a küzdés éve lesz 2015, miután a folyamatos gazdasági stagnálás fűti majd a szociális és politikai kiábrándulást néhány országban, és megnehezíti a regionális politikai döntéseket. A gyenge növekedés, a deflációs erők és a túlzott mértékű eladósodás akadályozni fogja a beruházásokat. A legnehezebb helyzetben lévő gazdaságokban a munkanélküliség mértéke, különösen a fiatalok körében, továbbra is aggasztóan magas marad.

Az utolsó csoport, a „wild card” országok köre, amelyek méretükből adódóan jelentős rendszerszintű bonyodalmakat okozhatnak. A legjobb példa Oroszország. A mélyülő gazdasági recesszióval, az összeomló valutával, a tőke kimenekülésével küzdve Vlagyimir Putyin elnöknek el kell majd döntenie, hogy megváltoztatja-e Ukrajnával kapcsolatos politikáját, kibékül-e a Nyugattal a szankciók megszüntetése érdekében, és egy fenntarthatóbb, diverzifikáltabb gazdaságot épít-e ki.

Ennek alternatívája pedig az lenne, hogy a belföldi elégedetlenség elterelése érdekében kiterjeszti Oroszország ukrajnai intervencióját. Ez nagy valószínűséggel újabb szankciókat, illetve arra adott orosz válaszszankciókat váltana ki, ami tovább mélyítené az orosz gazdaság recesszióját, miközben súlyosbítaná Európa gazdasági gondjait is.

Brazília a másik jelentős „wild card” ország. Dilma Rousseff elnök, aki majdnem elveszítette az októberi választást, jelezte, hogy csökkenti az állami beavatkozás mértékét. Ha sikerrel jár, Brazília Mexikó mellett hozzájárulhat ahhoz, hogy jövőre stabilabbá váljon Latin-Amerika helyzete, segítve a régiót az alacsony olajárak miatt szenvedő venezuelai gazdaság romboló hatásainak leküzdésében.

Ez a többsebességű globális gazdasági teljesítmény egyben ahhoz is hozzájárul majd, hogy a központi bankok is eltérő utakat fognak követni, miután erősödik a különböző monetáris politikák irányába mutató nyomás, különösen a rendszerszinten fontos fejlett gazdaságokban. Az amerikai Federal Reserve már leállította a hosszú távú eszközök kiterjedt vásárlását, és valószínű, hogy 2015 harmadik negyedében megkezdi a kamatemelési ciklust. Ezzel szemben, az Európai Központi Bank a mennyiségi lazítás saját verzióját fogja folytatni, az első negyedévben számos új intézkedést vezet majd be mérlegének növelésére. A japán jegybank pedig továbbra is fenntartja az igen jelentős mértékű monetáris élénkítés szintjét.

Természetesen nincsen egy elméleti korlátja a divergenciának. A probléma az, hogy jelenleg az árfolyamváltozások jelentik az egyetlen eszközét a helyzet rendezésének. Az USA esetében az erősebb gazdaság és a kevésbé alkalmazkodó monetáris politika kombinációja tovább emelheti a már most is jelentősen megerősödött dollár árfolyamát az euróval és a jennel szemben. Miután csak néhány ország engedi valutájának izmosodását, így a dollárerősödés irányába mutató tendenciák továbbra is jelentősek maradnak.

Továbbá, miután egyre inkább nehezebbé válik az, hogy a devizapiac betöltse a kiegyensúlyozó szerepet, viták alakulhatnak ki az országok között. Szerencsére elkerülhetjük azt, hogy a 2015-ös divergencia gazdasági és politika felbolydulást okozzon. A legtöbb kormányzat – különösen Európában, Japánban és az USA-ban – ugyanis rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a növekvő feszültség kezeléséhez szükségesek, és amelyek erősíthetik gazdaságukat.

A divergenciából fakadó potenciális károk megakadályozásához szükséges nemzeti, regionális és globális intézkedéseket nem most kell feltalálni, miután azokról már kialakult egy széleskörű, noha nem univerzális konszenzus a közgazdászok között. Inkább azok helyes megvalósítása a kérdés, amelyhez jelentős és kitartó politikai akarata van szükség. 2015-ben így erősödik majd a nyomás a politikai döntéshozókon, hogy kezeljék a divergenciából fakadó kockázatokat. A tétlenség következményei ugyanis jóval túlmutatnak majd a következő éven.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org