Amerikai gyermekek, az egyenlőtlenség fő áldozatai

Bár egy átlagos amerikai gyermekkor nem számít a legrosszabbnak a világon, az ország jóléte és a gyermekek helyzete közötti különbség példátlannak tekinthető. A teljes amerikai lakosság mintegy 14,5 százaléka számít szegénynek, azonban a gyermekek 19, 9 százaléka – mintegy 15 millió kiskorú – él szegénységben. A fejlett országok körében egyedül Romániában magasabb a gyermekszegénység mértéke. Az amerikai arány kétharmaddal magasabb a britnél, és négyszer az északi országok adataihoz képest. Bizonyos csoportok körében a helyzet még rosszabb: az afroamerikai gyermekek több mint 38, valamint a hispánó gyermekek 30 százaléka tekinthető szegénynek.

Ez nem azért van, mert az amerikaiak nem törődnek a gyermekekkel. Ennek oka az USA által az elmúlt évtizedekben folytatott politikai agendában keresendő, amely azt eredményezte, hogy a gazdaságban igen nagy lett az egyenlőtlenség mértéke, amely miatt a társadalom legsebezhetőbb rétegei egyre inkább leszakadnak. A vagyon egyre nagyobb mértékű koncentrációja – illetve a vagyonadók jelentős csökkentése – révén egyre kevesebb pénzt fordítanak a közjót, mint például az oktatást és a gyermekvédelmet szolgáló beruházásokra.

Ennek eredményképpen az amerikai gyermekek egyre rosszabb helyzetbe kerültek. Sorsuk fájdalmas bizonyítéka annak, hogy az egyenlőtlenség nem csak a gazdasági növekedést és a stabilitást ássa alá – ahogy azt a közgazdászok és olyan szervezetek, mint az IMF végre elismerték –, hanem azt a dédelgetett elképzelésünket is lerombolja, hogy milyennek kellene lennie egy tisztességes társadalomnak.

A jövedelmi egyenlőtlenség az egészség, az oktatáshoz való hozzáférés, illetve a környezeti veszélyeknek való kitettség terén is egyenlőtlenséget eredményez, amelyek jobban sújtják a gyermekeket, mint a népesség más csoportjait. Valójában majdnem minden ötödik szegény amerikai gyermek asztmás, ez az arány 60 százalékkal magasabb, mint a nem szegény gyermekek körében mért ráta. A tanulási nehézségek közel kétszer olyan gyakran fordulnak elő azon gyermekeknél, akik olyan családból származnak, ahol évente 35 ezer dollárnál kevesebbet keresnek, mint azokban a háztartásokban, ahol az éves jövedelem mértéke meghaladja a 100 ezer dollárt.

Emellett részben azért, mert az amerikai gyermekek életkilátásai más fejlett országokhoz képest jobban függnek a szüleik jövedelmi helyzetétől és iskolai végzettségétől, az USA-ban a legkisebb a lehetőségekre vonatkozó egyenlőség mértéke a fejlett országok körében. A top amerikai egyetemeken például a hallgatóknak csupán mintegy 9 százaléka származik a társadalom alsó feléből, míg 74 százalékuk a népesség felső negyedéből érkezik.
A legtöbb társadalom felismeri azon morális kötelességét, hogy segítse annak biztosítását, hogy a fiatalok kibontakozhassák képességeiket. Néhány országban még az alkotmányba is beveszik az egyenlő oktatási lehetőségek biztosítását.

Amerikában azonban többet költenek a gazdag egyetemi diákok tanulmányaira, mint a szegények oktatására. Ennek eredményeképpen legértékesebb forrásainak egy részét eltékozolja az USA, amit az is jellemez, hogy a fiatalok diszfunkcionális tevékenységekbe kezdenek. Olyan amerikai államok, mint például Kalifornia ugyanannyit költ börtönökre, mint a magasabb fokú oktatásra, néha még többet is.

Kompenzáló intézkedések nélkül – beleértve az iskola előtti nevelést, ami ideális esetben már igen fiatal korban elindítható – a lehetőségek terén meglévő egyenlőtlenség eltérő élethosszig tartó következményt okoz már a gyermek ötéves korában. Ezen helyzet orvoslására politikai lépések szükségesek.

Miközben az egyenlőtlenség káros hatásai széleskörűek, illetve hatalmas költségterhet rónak a gazdaságra, a társadalomra, azt is el kell mondani, hogy ezen hatások nagyrészt elkerülhetők. A néhány országban tapasztalható extrém mértékű egyenlőtlenség nem a gazdasági erők és törvények elkerülhetetlen következményei. A megfelelő szakpolitikák – mint például az erősebb szociális háló, a progresszív adóztatás és a jobb szabályozás – megfordíthatják ezt a káros trendet.

Annak a politikai akaratnak az előidézéshez, amely ezekhez a reformokhoz szükséges, szembe kell állítanunk a politikai döntéshozók tunyaságát és tétlenségét az egyenlőtlenség és annak gyermekeinket érintő hatásainak szörnyű tényeivel. Csökkenthetjük a gyerekkori nélkülözést, és növelhetjük a lehetőségek terén meglévő egyenlőséget, amivel egy igazságosabb és prosperálóbb jövő alapjait tudjuk lefektetni.

Azon káros hatások közül, amelyeket az egyenlőtlenség okoz gazdaságnak és társadalomnak, a gyermekeket érintő károk kezelése különös figyelmet követel meg. Bármilyen következményekkel is néznek szembe a szegény felnőttek sorsuk miatt – mert talán nem dolgoztak vagy spóroltak eleget, vagy mert nem jó döntéseket hoztak –, azok kihatnak a gyermekek életkörülményeire is. A gyermekeknek, talán jobban, mint másoknak, szükségük van a jog által biztosított védelemre, és az USA-nak kellene példát mutatnia a világ számára abban a tekintetben, hogy ez mit is jelent.
Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org