Elefánt, lánc és innováció

Valahogy így vagyunk mi a szabályokkal. Megszoktuk, beletörődtünk, és furcsa szemmel nézünk azokra, akik másként gondolkodnak. A múlt héten Budapesten tartott előadást Janet Sernack ausztrál tanácsadó, a Coaching Határok Nélkül vezetőképző meghívására. Az innováció volt a téma. Innováció? Tanácsadás? – nincs ennél unalmasabb párosítás. Tévedés. Ez izgalmas is tud lenni. Janet Sernack az életével bizonyította ezt. Ha képesek vagyunk kilépni megszokott, unalmas rutinná váló életünkből, csodákra lehetünk képesek. Ő képes volt erre. Hazát és munkát váltott. Elege lett az ausztrál üzleti sikerekből, többre vágyott. Izraelbe költözött, talán a gyökereit is keresve, de mindenképp egy új élet, más munka reményében. Ötvenhat éves volt ekkor. Ma hatvanegy. Kétévi intenzív tanulás után jutott el odáig, hogy startup céget alapított, s online felületen innovációs tanácsadást, tréninget tart. Ez a jövő, vallja, a tanuláshoz nem kell a fizikai jelenlét, de világháló igen.

Ilyen személyes példa után meggyőző, amit Janet Sernack mond az innovációról. Hihető, hogy a jövőben el kell felejteni a „business as usual” kifejezést, és a szokásos üzletmenet helyett az „unusual”, a szokatlan, új, meglepő üzletmenetre kell felkészülni. Azt is mondhatnánk, hogy a magyar gazdaságban ez már elkezdődött, az unortodox gazdaságpolitikával. Ám az ausztrál tanácsadó nem ilyenre gondolt. Nála az együttműködés, a tolerancia, a megértés fontos fogalmak, hiszen az újnál szükség van türelemre, kooperációra, konzultációra is. A magyar gazdaságpolitika nem ilyen, viszont következményeként létrejöhet egy innovációra késztető állapot. Az újszerű gondolkodáshoz ugyanis Janet Sernack szerint jó terep az összezavarodottság állapota. Az, amikor már fogalmunk sincs, mi lesz velünk, minden kiszámíthatatlan. Az ilyen helyzetből az ember ki akar szabadulni. Keresi a megoldást, kockáztató képessége is megnő. A kényszer, a sok akadály, váltásra ösztönöz.

Magyarországon az utóbbi években megpezsdült a startup világ. Sokan gondolkodnak új üzleti megoldáson, amire céget lehet alapítani. Már azt mondják, Budapesten létrejött egy sajátos startup ökoszisztéma, vagyis egy innovatív, vállalkozásra ösztönző közeg. Ebben is van valami. Hetente hallunk magyar startupok nemzetközi sikeréről – kihúzzuk magunkat, s azt mondjuk, hát igen, mi ilyen újító, innovatív nemzet vagyunk, itt aztán szárnyalnak a gondolatok. Pedig lehet, hogy csak kényszerről van szó. A túlélés kényszeréről. Az ausztrál tanácsadó szerint ez a legnagyobb ösztönző erő a valami új kitalálásra. Nála ez működött. Két év után felélték tartalékaikat, pénzt kellett keresni. Most eljött ez az idő is. Megdolgozott, megszenvedett érte.

Óriási a bizonytalanság Magyarországon is, a jövő sokaknak reménytelennek látszik. Valamit tenni kell – mondhatták fiatalok, és kevésbé fiatalok, s belelendültek. Sokan a határnak mentek, mások itt pezsegnek. Vannak már részeredmények. Az egész magyar gazdaság megváltozásához azonban más is kellene. Gyanítom, az ausztrál tanácsadó megállapításai itt csődöt mondanak. Az innováció, azaz új gondolkodás, az üzletek átállítása egy új korszakra, a technológia, technika vezérelte világra, külföldön már elkezdődött. Szórványosan itthon is. Az egyes vállalatok szintjén. Kicsiben. A nagy egész azonban alig mozdul. És a cégek többsége, s a társadalom nagy része olyan, mint az elefánt: próbálta már elszakítani a láncot, de nem ment. A kormány azonban nem olyan, mint az elefántidomár: a biztonság kedvéért újabb láncokat – azaz adókat, megszorító szabályokat – szerel fel. Ebből tényleg nehéz szabadulni. Persze, ha a lét a tét... Az már egy egészen más helyzet. Az elefánt nem jutott idáig.