Hullócsillag

Összeomló feltörekvő devizák, zuhanó tőzsdék és hanyatló olajár: ilyen az, amikor néhány nagyon alacsony valószínűségű és pusztító erejű kockázat („tail risk”) valósággá válik. Putyin ugyan már márciusban elcsatolta a Krímet, sokáig azonban azt gondoltuk, hogy a konfliktus leginkább Ukrajnában hat: a hrivnya zuhant, a gazdaság recesszióba került, a globális piacokat viszont alig érintette a krízis. Közben egyre többen egy új hidegháború kialakulásának veszélyeire figyelmeztettek, de úgy tűnt: csak kiáltják a farkast.

Az Oroszország elleni nyugati szankciók miatt gyengélkedő orosz gazdaság csak novemberben kapott nagy pofont: az olajárak összeomlása miatt felborult a jövő évi büdzséjük, a rubel elleni támadásokat pedig az sem tudta megállítani, hogy a központi bank a ’98-as csőd óta nem látott mértékben emelte a kamatot. Az „elemzések sztárja” hullócsillaggá vált: a rubel árfolyama pár hónap alatt megduplázódott az olajár feleződésével párhuzamosan.

Az elmúlt napokban nem csak az olajexportáló országok kerültek nyomás alá, noha ők veszítettek a legtöbbet. Egészen tegnapig a forintot elkerülték a nagy hullámzások, most viszont negyedéves mélypontra lökték a befektetők a hazai valutát. A jóval 310 forint feletti euró még az államadósság mérséklését is keresztülhúzhatná: pedig csak az év egyetlen napján, szilveszterkor van árfolyamcélja a kormánynak. Szerencsére néhány trükkös megoldással – például állampapírok visszaadásával és az állam készpénzállománynak csökkentésével – biztosítható az adósságráta csökkentése.

Az MNB-ben tegnap azzal a dilemmával szembesülhettek a döntéshozók, hogy mit lépjenek az alacsony olajárak miatt történelmi mélypontra süllyedt hazai fogyasztói árindexre a forint esése közben. A hazai energiaár-csökkentés már így is nulla százalék közelébe taszította az inflációt, a váratlan „globális rezsicsökkentés” pedig még lejjebb nyomta az indexet. A jegybankban tudják, hogy a közkeletű vélekedéssel ellentétben az árak csökkenése nem mindenkinek jó. De most ők is csak reménykedhetnek, hogy ez a „tail risk” végül nem lesz pusztító erejű.