Kiszámíthatóan kiszámíthatatlan környezet

Létforma, önmegvalósítás, kényszer, feketézés és egyik napról a másikra élés: ezek a hazai kis- és középvállalkozások mindannyiunk által ismert legfőbb jellemzői. A klasszikus magyar vállalkozó rátermett, üzletorientált, rövid távra tervez, és talán éppen ezért szinte mindig válságban van. Kiszámítható vállalkozási körülmények között azonban jóval kevesebben kerülnének bajba.

A magyar társadalmi és gazdasági rendszer számos strukturális problémája közül az egyik legfontosabb a nyugati társadalmak hagyományos építőkövét jelentő, többgenerációs vállalkozócsaládok hiánya. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen 1940 után a magáncégek először ellehetetlenültek, majd tiltottá váltak, a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus pedig képtelen megfelelő mértékben kitermelni azokat a távlatos szemléletű, környezetükről felelősséggel gondolkodó többgenerációs vállalkozásokat, amelyek méretüktől függően több-kevesebb embernek munkát adva, megélhetést tudnak biztosítani családoknak.

Korábbi hibás döntéseik miatt az elmúlt években kis- és középvállalkozók tömegei mentek tönkre, majd cégromokat hátrahagyva valamilyen formában újrakezdték vállalkozói létüket. Persze hibázhatunk mindannyian, de az már komoly gond, ha a bedőlés és újrakezdés válik egy vállalkozó fő profiljává.

A magyar kkv-szektor folytonos válságának akkor lesz vége, amikor tömegesen jelennek meg azok a vállalkozók, akik hosszú távon életképes, éppen ezért mindig megújuló üzleti modell mentén képesek működni. A folyamat, amely kitermeli ezeket a cégeket, hosszú lesz és fáradságos. Gyorsíthatjuk ugyan, de nem mindegy, hogyan, hiszen a segítség, a támogatás ellentétes a vállalkozói szemlélettel. Ami mikroszinten olcsó vagy ingyenes forrásnak tűnik, az bizony rendszerszinten nagyon költséges. Ez még akkor is így van, ha ma sok hazai vállalkozás elsőszámú finanszírozási forrása az EU-támogatás. Összességében ez a társadalom számára jelent költséget, hiszen a támogatást tulajdonképpen az adófizetők biztosítják. Eközben az „ingyenpénzzel” torzított versenyben pont az innovatív, reális jövőképpel rendelkező, versenyképes vállalkozások kerülnek hátrányba.

Pénzügyi támogatás helyett hosszú távon eredményesebb a vállalkozási körülmények és a tágan értelmezett infrastruktúra átalakítására allokálni a forrásokat. Ennek a keretrendszernek a kialakítása jóval kisebb költséggel járna annál, amennyit a közvetlen állami és az EU-szintű támogatások folyósítását és a teljesítések ellenőrzését végző bürokrácia működtetése igényel, és akkor még a támogatás összegét és az „ingyenpénz” társadalmi externáliáit, káros hatásait nem is vizsgáltuk.

A vállalkozási keretek megfelelő és stabil kialakításával lehetséges olyan tartós változásokat létrehozni, amelyek egy bizonyos kritikus szint felett már pozitív társadalmi változásokat is eredményezhetnek. Csak egy ilyen stabil keretrendszerben lehet reális cél családok sokasága számára, hogy generációkon átívelő vállalkozásokat hozzanak létre. A keretrendszer kialakítása állami feladat. A kkv-szektor egészséges működésének több alapfeltétele van.

Az első a bürokrácia lebontása. Minden kormány harcot indít a felesleges bürokrácia ellen, sajnos a kézzel fogható eredmény még várat magára. Óriási költséget jelent a hivatalok fenntartása, az adminisztráció, és a hétköznapokban bizony sokszor úgy tűnik, mindez értelmetlen. Nyilván van egy szint, ameddig igenis szükség van a jó értelemben vett bürokráciára, ellenőrzésre és támogatásra, de ezt a mértéket itthon már jelentősen meghaladtuk.

A második, hogy megfelelő, stabil jogszabályi környezetet alakítsanak ki, hiszen generációkon átívelő vállalkozásokat csak akkor lehet építeni, ha megvannak hozzá a stabil alapkövek. A törvények és jogszabályok ilyenek.

A harmadik a tisztességes verseny előnyben részesítése, a monopolisztikus és egyéb hasonló hatású jogok torzító hatásának kiküszöbölése. A társadalom számára is az a hasznos, ha a piacok minden szegmensében érvényesül a verseny, sok a piaci szereplő, akiknek az állam, a vevők és a tőkepiacok felé párhuzamos a pozíciója. Ez az a modell, amelyben hosszú távon a jobb teljesítményt nyújtó vállalkozás lesz az eredményesebb, azaz a jó tényleg „elnyeri méltó jutalmát”.

A negyedik az adózási környezet egyszerűsítése és stabilitása: a bürokrácia leépítéshez hasonlóan az egyszerű és stabil adórendszert is sokan megígérték már, ám eddig mégsem történt érdemi változás. Ugyan időről időre vannak pozitív változások, de a gombamód szaporodó új adófajták – amelyek néha évközben is változnak –, valamint az adóhatósági eljárások beláthatatlansága és rugalmatlansága a kedvező hatásokat elemészti.

Az ötödik a humántőkébe, a képzésbe való befektetés. A modern vállalkozási, adózási, jogi és pénzügyi ismeretek nélkül a legjobb termékötlet is elbukik. A fejlődéshez elengedhetetlen a társadalomtudományi és közgazdásági oktatás magasabb szintre pozícionálása.

A megfelelő keretrendszer kialakulása segítene a társadalmi szemlélet megváltozásában is: a köztudatban új kép alakulna ki, amelyben a vállalkozó nem kopasz, nem luxusterepjáróval jár, és ugyanúgy dolgozik, mint egy alkalmazott, munkás, vagy vezető, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ő még kockázatot is vállal.

A jó hír az, hogy már egészen kis változásokkal is nagyon sokat el lehetne érni: csak nem szabad rövid távú politikai érdekek és fiskális szempontok miatt visszafordulni az úton.