Több megoldás kell az energiaellátásban

– Az elmúlt napok egyik legfontosabb külgazdasági-külpolitikai híre az volt, hogy Moszkva a Déli Áramlat építésének leállításáról határozott. Mennyiben befolyásolja ez a magyar kormány viszonyát Oroszországhoz, illetve a keleti nyitás politikájához?

– Szerintem semennyire. Magyarország szándéka az energiaforrások, illetve az energiautak diverzifikálása, a Déli Áramlat éppen egy ilyen alternatív út lett volna. Azt sajnáljuk, hogy eggyel kevesebb alternatíva kínálkozik, de az továbbra is célunk – ahogy egész Európának is –, hogy diverzifikáljuk az energiaellátást. Mi már megtettük azt, amit elvárt tőlünk az Európai Unió: kiépítettük az interkonnektorokat Szlovákia felé, Ukrajna felé, Románia felé és Horvátország felé. Ahhoz, hogy tényleg tovább tudjunk lépni és létrejöjjön egy valódi észak-déli folyosó, az kell, hogy ne csak a szlovákoknál tudjanak két irányba szállítani, hanem a horvátok és a románok is lehetővé tegyék ezt. De elmondható ez a Krk-szigetén tervezett LNG-terminálról is. Minél több megoldás van, annál biztosabb lábakon állunk, nem hagyatkozunk például Ukrajnára. A paksi atomerőmű bővítése is ilyen szempontból lesz érdekes: Magyarország áramszükségletének több mint a felét adja majd egy-másfél évtizeden belül. Szerintünk ez az egyik legtisztább energiaforrás, amivel egyetért az Európai Unió is.

– Az Európai Uniónak sem az a problémája vele, hogy környezetszennyező, inkább az, hogy nem látják, milyen feltételekkel szerződik a magyar állam az orosz féllel. Ahogy a Déli Áramlatot sem azért bírálták, mert az oroszok benne vannak, hanem mert csak orosz forrásból származhatott volna a beletáplált gáz.

– Nem tudom, hogy a magyar kormány vagy az EU látta-e azt a szerződést, amelyet az orosz és a német vezetés kötött az Északi Áramlatról. Szerintem az Európai Uniónak kötelessége azt ellenőrizni, hogy az országok közötti interkonnektorok létrejönnek-e, a tagállamoknak pedig meg kell ezt valósítaniuk. És ha tudunk alternatív forrásokat, így nem csak az orosz gáztól-olajtól, vagy nem csak az Ukrajnán keresztül vezető útvonaltól függünk, mindenki nagyobb biztonságban fogja magát érezni. Nyilván sok ország politikája és gazdasági érdekei feszülnek egymásnak, de egy biztos: aki rendelkezik gázzal, az el akarja adni, akinek meg szüksége van rá, az venni akar.

– Az egész kérdés az orosz-ukrán válság erősödésével vált égetővé, amelynek vannak más elemei is, például a kölcsönös tiltások. Magyarországot ebből elsősorban az élelmiszerimport oroszországi tilalma érinti. Ez mekkora veszteséget jelent?

– Napi hetvenmillió forintos exportkieséssel számolunk csak a mezőgazdasági termékek esetében. A közvetlen hatásnál azonban jóval nagyobb lehet az indirekt, hiszen ezek a termékek bent maradnak az uniós piacon és kedvezőtlenül befolyásolják az árakat is. Az embargó által érintett termékkör azonban a teljes exportunknak nem több mint 2 százaléka, és nem is nagyon érezteti a hatását a kiviteli számokban, amelyek az első kilenc hónapban majdnem történelmi magasságokba emelkedtek. Szeptemberben a külkereskedelmi többlet 939 millió euró, az éves növekedés pedig 85 millió euró volt. Ez elsősorban a járműipartól függött, ahol további beruházások érkeztek ebben az időszakban is. Az sem mindegy, hogy a „táplálékláncon” egyre feljebb kerülnek a hazai beszállító kis- és középvállalkozások. Bízom abban, hogy egyre többen önállóan is exportálni tudnak majd. Folyamatosan nyílnak a kereskedőházak is, most tartunk 25-nél, jövő év végére szeretnénk, ha számuk elérné a negyvenöt-ötvenet.

– Az exporttöbblet eredője a gépjárműgyártás, de mi a helyzet a keleti nyitásban megfogalmazott diverizifikálással? Ezekben az irányokban is mérhető többlet?

– Mérhető, még ha nem is akkora mértékben. De nagyon sokszínű térségről van szó, nem szabad egy kalap alá venni mindent. Az elég nagy kiesés, hogy a Nokia-Microsoft egyesülés után a cég bezárta a komáromi üzemét, ennek főleg az arab országok felé irányuló exportban volt negatív hatása. De sok olyan reláció van, ahol nagyot nőtt az export: Kína felé 2010-2013 között több mint 30 százalékos volt a bővülés, de több országban csak tavaly két számjegyű volt. A kormányt bírálatok érik a keleti nyitás politikája miatt, mi viszont azt érezzük, hogy le vagyunk maradva ezen a téren. Az osztrákoknál például az export több mint egyharmada Európán kívülre áramlik – 2018-2020-ra mi is itt szeretnénk tartani. Európától függünk, de amíg nyugati szomszédaink gyengélkednek, tudomásul kell venni, hogy a növekedés az unión kívülről jön.

– Mi lehet az, amivel érdemben tudnánk növelni ezt az exporthányadot?

– Egyrészt mi nem lehetünk válogatósak, mert túl kis részt képviselünk a világ gazdaságán belül. Figyeljük a trendeket, de nem csak az a fontos, hogy legyen megfelelő termékünk, technológiánk, hanem az is, hogy ezt megfelelő mennyiségben képesek legyünk szállítani. Hiába mondjuk, hogy a Tokaji aszúnál nincs jobb, ha erre a kínaiak azt mondják, jó, kérünk hárommillió palackkal, mi pedig nem tudjuk ezt a mennyiséget biztosítani. A kereskedőház egyik kulcsfeladata az, hogy felmérje, mivel rendelkezünk Magyarországon. Ma már 1200-1300 hazai kkv van az adatbázisukban, de becslésünk szerint 3-4000 cég most is rendszeresen exportál. Szeretnénk ezt a számot tízezer fölé emelni. Biztos vagyok abban, hogy most is van ennyi cég, amely exportképes áruval, szolgáltatással rendelkezik, csak nem tudunk róla. Valószínű, hogy barackot nem viszünk Kínába, de vízi erőmű know-how-t, hulladékfeldolgozó technológiákat igen.

– Mi ebben a kereskedőház szerepe?

– Nyilván, ha egy Richter méretű cég be akar lépni a kazah piacra, nyit ott egy irodát. De egy kisvállalkozó nem tud tizenöt országba elmenni, ismerni az ottani rendszert, ebben segítheti a kereskedőház. Fontos, hogy kifejezetten érdekelt az üzlet felkutatásában és a szerződések létrejöttében, hiszen sikerdíjért dolgozik. Az a tervünk, hogy három éven belül önfenntartó intézménnyé váljon.

– Jelenleg hol tartanak ebben?

– Hosszú azért az út, de már vannak mérhető sikerek. Idén már százmilliárd forint nagyságrendű ügylet bonyolítása van folyamatban. Ami ígéretes, figyelembe véve, hogy fél-egy éve működnek.

– Az Európai Unió nemrég zárta le a szabadkereskedelmi megállapodást Kanadával, most pörögnek fel a tárgyalások az Egyesült Államokkal is. Az Európai Bizottság azt mondja, őket lepte meg a legjobban, hogy az USA-val kötendő egyezmény milyen ellenérzéseket váltott ki a tagállamok részéről. A magyar kormány hogyan viszonyul ehhez?

– A kormány bizakodóan, lehetőségként tekint az EU-USA tárgyalásokra. Az előzetes elemzések szerint a magyar GDP-hez évente 0,2-0,3 százalékkal járulhat hozzá középtávon az egyezmény, az USA-ba irányuló export 15-20 százalékkal nőhet, és akár 20-30 ezer munkahely is létrejöhet hazánkban. Nyilván vannak ágazatok, ahol erősödhet a verseny, és egyes vállalatoknál ez akár nyereségcsökkenést is okozhat, de máshol új lehetőségek nyílnak egy több százmilliós piacon. Komoly előnyt jelent az is, hogy egyszerűsödhetnek a szabályozások, csökkenhetnek majd a kereskedelem bürokratikus akadályai. Vannak persze feltételeink is: az egyik sarkalatos pont a magyar mezőgazdaság genetikailag módosított szervezetektől való mentessége.

– Mindeközben a politikai viszony nem felhőtlen Magyarország és az Egyesült Államok között. Ez mennyiben szűrődik át a gazdaságba?

– Szerencsére egyelőre semennyire. Mindenképpen fontos, hogy szülessen egy politikai megoldás, és bízom abban, ahogy mi is szövetségesünknek tartjuk az USA-t, ők is annak tartanak minket. Az USA gazdasági jelenléte és befolyása töretlenül nő: nyolcvanezernél több főt alkalmaznak egyesült államokbeli cégek Magyarországon és több mint 9 milliárd dollárnyi befektetés működik onnan származó forrásból. Középtávon is kezelni kell azonban ezeket a problémákat, mert visszaüthetnek, ha egy nagybefektető ilyen hírek alapján dönt az elbírálásnál.

– Térjünk vissza a tárcához: az elmúlt hónapok a minisztérium átszervezésétől voltak hangosak. A miniszterelnök is arról beszélt: a korábbi irányvonal helyét gazdaságvezérelt diplomáciának kell átvennie. Ez mit jelent?

– Nem helyette, hanem ráépítve: láthatjuk például az amerikai kapcsolatok esetében is, mennyire fontos a klasszikus diplomácia. Szerencsére megkaptuk a kulturális diplomáciát is, ami azért jó, mert a klasszikus diplomáciának, a gazdaságdiplomáciának és a kulturális diplomáciának kéz a kézben kell járnia. A gazdaságdiplomáciát nem is szabad túlmisztifikálni: amit elvárunk most minden külképviselet-vezetőtől, az nem atomfizika. Meg kell értenünk, hogy Magyarország milyen gazdasági lehetőségekkel rendelkezik, ezt a tudást kell továbbadniuk. A nagykövetnek meg azt kell látnia, ott milyen lehetőségek kínálkoznak a magyar cégek számára, legyen szó útépítésről vagy víztisztításról. Magyarországnak összességében jó a márkája, még ha ez most a nyugati országokban nem tűnik is úgy.

– Az is fontos a minisztérium átszervezésénél, hogy az európai uniós ügyek a Miniszterelnökséghez kerülnek át. Nem presztízsveszteség ez a tárcának?

– Ez presztízsnyereség az európai ügyeknek, amiatt, hogy ez a fontos terület a miniszterelnök alá tartozik majd. A kétoldalú kapcsolatok itt maradnak, vagyis a mindennapjainkban nem jelent változást.

1990-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát

1993-tól a Lilly Hungária Kft. munkatársa, később több pozíciót töltött be a cégcsoportnál Nagy-Britanniában, Új-Zélandon, Ausztriában, az Egyesült Államokban és Kínában, 2003-2007 között pedig Magyarországon.

2010–2014 között a TEVA Magyarország Zrt. vezérigazgatója.

2014-től a Külgazdasági és Külügyminisztérium külgazdasági és külügyi államtitkára, október óta miniszterhelyetttes

Nős, két gyermek apja

1990-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát

1993-tól a Lilly Hungária Kft. munkatársa, később több pozíciót töltött be a cégcsoportnál Nagy-Britanniában, Új-Zélandon, Ausztriában, az Egyesült Államokban és Kínában, 2003-2007 között pedig Magyarországon.

2010–2014 között a TEVA Magyarország Zrt. vezérigazgatója.

2014-től a Külgazdasági és Külügyminisztérium külgazdasági és külügyi államtitkára, október óta miniszterhelyetttes

Nős, két gyermek apja-->