Új közbeszerzési irányelvek és a modernizáció
A közbeszerzés nem alkalmas arra, hogy minden alvállalkozót megillető késedelmesen vagy soha ki nem fizetett számlát elutaljon, biztosítson. A közbeszerzés nem alkalmas arra sem, hogy minden kis- és középvállalkozást, startup céget a tenyerén hordjon, továbbá arra sem, hogy az építési beruházások során biztosítsa a megfelelő és időben rendelkezésre álló terveket. A közbeszerzés arra alkalmas, hogy egy keretrendszert nyújtson, amit jól vagy rosszul az egyes tagállami szabályozók igyekeznek személyre szabni.
A hazai jogalkotás fokozatosan liberalizálódik, erre az egyik legjobb példa, hogy régen lehetőség volt a hiánypótlás kizárására, vagyis az ajánlatkérő dönthetett úgy, hogy nem engedi akár a formai hibákat sem kijavítani. Jelenleg akár új alvállalkozót, kapacitást biztosító szervezet is bevonhatnak hiánypótlás keretében.
Tíz év alatt, mióta az európai irányelveknek megfelelően igyekszünk közbeszerezni, nagyon sokat változott a hazai megközelítés. Sokkal bátrabbak lettünk, ennek megfelelően hol lazítottunk szabályokon (például a kivételi körök indokolatlan tágításával), hol pedig az adminisztratív terheket gyarapítottuk (például az építési beruházás teljesítése során a számlák ellenőrzésével). Ez utóbbira nem ismerünk európai példát. A sajátosságok jól mutatják, hogy a közbeszerzési piac alakulásában nem feltétlenül új európai szabályok megjelenése az inflexiós pont.
Érdekes ugyanakkor látni, hogy az új irányelvek megjelenését milyen várakozások előzték meg és milyen kemény kritikákat kapott többek között olyan európai gondolkodóktól az Európai Bizottság, mint Sue Arrowsmith vagy Christopher Bovis. A szakértők elképedve látták, hogy az új irányelvi környezet milyen mértékben volt képtelen megújulni, és ennek megfelelően továbbra sem tud értelmes adminisztrációcsökkentést végezni vagy éppen a közszolgáltatók csökkenő részvételére a közbeszerzési piacon reagálni. Ennek a közbeszerzési irányelvi rendszernek a hazai átültetése során tehát pontosan annyi várható az új jogszabálytól, mint amennyi újdonságot maga az új irányelvi környezet képes felmutatni. Látva a hazai lehetőségeket, körülbelül az alábbi lényeges változások várhatók:
1. Nyilatkozati elv érvényesülése, melynek értelme, hogy nem kell az eljárás során mindent igazolni, elég csak a nyertesnek az eljárás végén. Hazai tapasztalatunk ezzel kapcsolatban vegyes, hiszen az eljárás értékelési szakasza helyett, az eredményt követő időszak jogbizonytalanságát növeli a megoldás. Lehet szeretni, de nem feltétlenül egyszerűsíti az adminisztrációt.
2. Kötelező elektronikus közbeszerzés bevezetése, melyre van ugyan átmeneti 30 hónap felkészülési idő, cserébe az irányelvi szöveg olyan alapvető szakmai hibákat tartalmaz, hogy jogalkotó legyen a talpán, aki képes kihámozni a lényeget.
3. Új eljárástípusok bevezetése, melyek közül az innovációs partnerséget nem fogjuk tömegesen alkalmazni, a Dinamikus Beszerzési Rendszer pedig elektronikus közbeszerzési szabályozás híján egyelőre nem fog átütő erővel megjelenni.
4. Az egyes alkalmassági követelmények behatárolása, mely lehetővé teszi a kisebb, gyakorlatlanabb ajánlattevők sikeres megmérettetését a közbeszerzésben. Nem hazai sajátosság, hogy az alkalmasság vizsgálata háttérbe szorul, sajnálatos módon az úgynevezett kapacitást biztosító szervezetek megjelenése már eleve előrevetítette, hogy az alkalmas ajánlattevők, jelentkezők szűrésére egyre kevésbé lesz alkalmas a közbeszerzés.
5. Nem lehet a továbbiakban csak áralapon versenyeztetni, melynek célja, hogy a minőség kerüljön előtérbe. Ennek üzenete, hogy amennyiben az értékelési szempontrendszerben bármi más van, mint az ár, úgy az már megfelelőnek tekinthető. Valójában azonban ez csak álmegoldást jelent, hiszen amennyiben az ajánlatkérő nem szeretne „kreatívkodni”, hanem csak az árat kívánja versenyeztetni, úgy erre ebben a jogszabályi környezetben is képes lesz.
6. Szerződésmódosítás lazább szabályai, amelyek alkalmasak arra, hogy rugalmasabb keretet biztosítsanak a teljesítés során, ezt azonban a magyar jogalkotó csak szigorúbb keretek között fogadja el, ismerve a hazai viszonyokat. Továbbra sem változik várhatóan nagymértékben a szerződésmódosítás feltételrendszere, amely már jelenlegi formájában is összhangban van az új közbeszerzési irányelvekkel.
7. A jogorvoslat díjának csökkentése, összhangban az európai gyakorlattal, amely nem az irányelvi nyomásból ered, leginkább a kevésbé fizetőképes ajánlattevők érdekérvényesítését szolgálja nagyon helyesen.
Hogy miért a szkeptikus hozzáállás részemről? Az irányelvek elfogadását megelőzően az Európai Bizottság kérdéseire adott válaszainkban európai szakértőként majdnem mindenki kifogásolta, hogy miért nem lehet minden ajánlatkérő számára szabadon lehetővé tenni tárgyalás lefolytatását. Az igény megválaszolatlan maradt, a modernizáció végül nem figyelt a piac jogos és szakmailag is elfogadható, értelmes igényére.
Ez volt az a pont, amikor sokan elvesztettük hitünket az új irányelvi modernizációban. A három új közbeszerzési irányelv alapvetően nem fogja megváltoztatni, megújítani az európai közbeszerzések rendszerét. A 2004-es jogszabály anno felforgatta az akkori közbeszerzési társadalmat, a mostani irányelvi változás sajnos csak fazonigazítás lett, némi modernizációval.
