Intézményrendszer és külgazdasági politika
A kedvező 2014-es makrogazdasági mutatók nem fedhetik el azt a tényt, hogy Magyarország szűkebb régión belüli pozíciói a fejlettségi statisztikákban és a versenyképességi országrangsorokban egyaránt romlottak az elmúlt évtizedben. Míg a 2000-es évek közepén a vásárlóerő-paritással korrigált GDP/fő mutatóban a cseh és szlovén élboly mögötti harmadik helyezést mondhattuk magunkénak, és dobogós helyezésünket akkor még csak Észtország fenyegette, ma sokkal borúsabb a kép. Az Európai Unió 11 közép- és kelet-európai tagállama közül Magyarország 2014-ben egyértelműen csak Romániát és Bulgáriát előzi meg, és még lehetne vitatkozni azon, hogy Horvátországgal és Lettországgal holtversenyben van-e. Ez pedig a legjobb esetben hetedik, a legrosszabb verzió szerint kilencedik helyezést jelent.
A nemzetközi versenyképességi rangsorokban ugyancsak lemorzsolódás tapasztalható. A 2014-2015-ös 60. helyezésünk 12 pozícióval rosszabb a három évvel korábbinál a Világgazdasági Fórum (WEF) ranglistáján, és az utóbbi két évben is szinte pontosan ugyanilyen volt, mint most. Közvetlenül előttünk Ciprus és Románia, mögöttünk pedig Mexikó és Ruanda található. Ha pedig a többi kelet-európai uniós tagállammal hasonlítjuk össze magunkat, akkor a 11 közül a 8. helyen állunk.
A WEF rangsora nem gazdasági fejlettséget mér, hanem a versenyképesség tényezőin keresztül a fejlődési (és ezen belül a növekedési) potenciál elemeinek állapotát, ezért nem meglepő a rangsor eléggé gyenge korrelációja a gazdasági fejlettség ranglistáival. Magyarországot Bulgária és Románia is megelőzi versenyképességi szempontból, viszont mögöttünk van a jóval fejlettebb Szlovénia, valamint Szlovákia és Horvátország.
A WEF versenyképességi rangsora 12 tényezőcsoportra számított mutatók összegzése alapján sorolja egymás után az országokat. Két terület van (az „intézmények” és az „innováció”), ahol Magyarország eléggé rosszul, nem egy esetben fejlődő országok szintjén teljesít. Ugyanakkor az infrastruktúra és – a jóléti rendszerekből való tőkekivonás ellenére – az egészségügy és az oktatás szektorában a viszonylag jobbak között van. A két kritikus terület közül az innovációt aránylag kevés, és nem is minden esetben megbízhatóak tekinthető mutató segítségével mérik. Így a magyar intézményrendszer nemzetközi összehasonlítása során tapasztalt gyengeségek áttekintése lehet érdekesebb.
Az intézményrendszeri ranglistán Magyarország a vizsgált 148 ország közül a 83. lett. Itt a közvetlen szomszédok közé például Elefántcsontpart, Románia, Görögország és Thaiföld tartozik, amiből közvetve látható a magyar intézményrendszer relatív elmaradottsága. Az intézményrendszeri rangsorpozícióknak ugyanakkor kiemelt szerepük van a nemzetgazdasági versenyképesség alakulásában. Ezt mutatja például, hogy a legfrissebb WEF versenyképességi rangsor első 20 helyezettje közül 17 az intézményrendszeri összehasonlításban is a húszas élboly tagjai között szerepel.
Az intézményrendszer állapotát huszonegy mutatóval mérik, részben vállalati felmérések alapján. Nézzük ezek közül azokat, ahol a WEF szerint Magyarország elmarad még a 83. helyezéstől is, tehát ahol az intézményrendszer általános állapotánál is kedvezőtlenebb a kép. A 100. pozíciónál rosszabbakból válogatunk, amely a nemzetközi mezőny alsó harmadát jelenti: ez a tulajdonjogok érvényesítése, a közpénzek megfelelő szétosztása, a politikusok iránti közbizalom, a pártatlanság a kormányzati tisztviselők döntéseiben, a pazarlás a kormányzati kiadásoknál, a kormányzati szabályozás okozta bürokratikus terhek, a szakpolitikák átláthatósága, valamint a beruházók védelme.
Tény viszont, hogy a magyar intézményrendszer több fontos eleme jó osztályzatot kapott. Ide tartozik a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni védelem hatékonysága, a rendőrség működése, illetve a számviteli szabályok szigora és a vállalati pénzügyi beszámolókkal szembeni követelmények.
Ha a 100-nál rosszabb pozícióba került intézményi területek csak a magyar intézményrendszer átlagának (83.) megfelelő, természetesen még korántsem jó helyezést kapták volna, akkor az intézményrendszer egészére a 73. helyet értük volna el. Ez már Spanyolországhoz, Csehországhoz, Szlovéniához vagy Örményországhoz közeli helyezést jelentene. Az összesített magyar pozíció tekintetében pedig megelőztük volna Romániát.
Mindez nemcsak játék a számokkal. Azt jelzi, hogy a gazdaságpolitika valamivel jobb átláthatóságának, a valóban szakmai alapon hozott állami finanszírozási döntések nagyobb arányának, a vállalkozók életét keserítő bürokrácia némi visszaszorításának, a gazdaság és a társadalom szempontjából valóban fontos beruházások erősebb preferálásának, vagy a tulajdonjogok hatékonyabb védelmének a rangsorpozíciókban is gyorsan megmutatkozó kedvező hatása lenne.
A WEF összesített rangsoraiban és a részlistákon elfoglalt helyezések is befolyásolják egy gazdaság nemzetközi megítélését. A magyar diplomáciában a külgazdasági kapcsolatok erősítése az eddiginél is sokkal fontosabb területté vált. Ez nyilvánvalóan kormányzati források még erősebb összpontosítását jelenti a gazdaságdiplomácia területére. A kormányzati szabályozás gazdaság- és vállalkozóbarát ésszerűsítése, s ennek megfelelően objektív nemzetközi kommunikációja hathatósan támogathatná a külpolitika versenyképességi célzatú átalakítását.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.