Tavaly júliusban, amikor Thomas Griesa amerikai szövetségi bíró azt az ítéletet hozta, hogy Argentínának teljes mértékben vissza kell fizetnie tartozását az úgynevezett keselyű alapoknak, amelyek igen alacsony áron vásároltak fel argentin állampapírokat, Argentína csődbe jutott. A nagy visszhangot kiváltó döntés számos más ország által kibocsátott kötvényekre is hatással volt, és az sugallta, hogy az amerikai bíróságok más országokban kötött szerződések esetében is hatáskörrel bírnak. Azóta ügyvédek és közgazdászok próbálják a Griesa-döntés által összekuszálódott szálakat kibogozni. Az amerikai bíróságok joghatósága valóban átterjedhet Amerika határain túl is?
Egy brit bíróság most végül valamelyest tisztázta a kérdést, miután ítélete szerint a brit jog alapján kibocsátott argentin kötvények utáni kamatfizetések a brit jog hatálya alá tartoznak, és azokra nem vonatkoznak az amerikai bírósági ítéletek. A döntés az amerikai bírák ítéleteinek sorát törte meg, akik úgy tűnik, nem értik a globális pénzpiacok komplexitását. A brit ítéletnek néhány fontos üzenete is van.
Először is, az a tény, hogy az argentin adósságról szóló tárgyalások egy amerikai bírósághoz kerültek – amellyel szemben aztán egy brit bíróság ellentmondó döntést hozott – azt jelzi, hogy az államadóság-válságok esetében alkalmazott piaci alapú megoldások nagy eséllyel káoszhoz vezethetnek. A Griesa-ítélet előtt sokan tévesen abból indultak ki, hogy az államadósság-visszafizetési problémákat erős jogi keretrendszer nélkül, decentralizált tárgyalások révén is lehet rendezni. Még a Griesa-ítélet után is a pénzügyi közösség és a Nemzetközi Valutaalap azt remélte, hogy az állampapírpiacon létre lehet hozni valamilyen rendet az adósságszerződések módosítása, különösen az úgynevezett kollektív klauzulák révén, amelyek szerint minden hitelezőre vonatkozik az adósságátstrukturálás, ha azt a hitelezők nagy többsége elfogadja.
Az egyszerű módosítások, mint a szerződés-kiegészítések azonban nem orvosolják a rendszer hiányosságait. Egy többszereplős összetett adósságügyben, amelyre a különböző joghatóságok néha egymásnak ellentmondó szabályozásai vonatkoznak, a hitelezők szavazatainak összegzésére szolgáló valamilyen alapformula nem sokat segítene a problémák rendezésében. Emellett ez nem hozna létre egy olyan árfolyamrendszert sem, amely a különböző devizákban kibocsátott adósság értékét határozná meg. Ha ezen problémák megoldását a piacra hagyjuk, akkor a puszta alkuerők alapján születnek majd a rendezési megoldások.
Ezen nem tökéletes helyzet következményei nem csupán kényelmetlenséget okoznak. Az adósságátstrukturálási megállapodások megkötésének csúszása egy adott gazdaság recesszióját tovább súlyosbíthatja, és tartósabbá teheti, mint ahogy azt Görögország esete is mutatja.
Ez vezet el a brit ítélet második tanulságához. Miután a tét igen nagy, és a rendszer elég töredezett, az adósságpiacoknak kevés okuk van arra, hogy az Egyesült Államokban maradjanak. Amerika mindig azzal büszkélkedett, hogy stabil jogállami kereteket tud biztosítani, amely érvelés a Wall Street-et képessé tette arra, hogy a legnagyobb államadósság-piacnak adjon otthont. Argentína szerződéseiben szereplő kitételek sajátos – és véleményünk szerint védhetetlen – értelmezésén alapuló Griesa-ítélet azonban azt mutatja, hogy az amerikai gazdasági érdekek dominálhatják a bírósági döntéseket.
A sokat emlegetett amerikai jogállami rendszer már nem tűnik olyan tökéletesnek. Visszás módón valójában az erőseket védi a gyengékkel szemben. A Griesa-ítélet csupán a legutolsó azon számos döntés és jogi változtatás közül, amely az egyesek által amerikai típusú korrupciónak nevezett jelenség tüneteinek számítanak, amelyben a lobbiérdekek és a választásikampány-adományok kompromittálják az egész rendszert. Az USA bölcsen tenné, ha változtatna ezen mielőtt az államadósság-piac távozik New Yorkból.
Kínának készen kellene állnia arra, hogy átvegye az USA ezen szerepét. Kína megtakarításainak nagysága jóval meghaladja az Egyesült Államokét, emellett Peking arra törekszik, hogy Sanghajt globális pénzügyi központtá tegye. Ez a cél még inkább elérhetővé vált a 2008-as pénzügyi válság következtében, amely megtépázta az amerikai rendszer hitelességét. Annak eléréséhez, hogy Sanghaj az államadósság-piac vezetőjévé váljon azonban az is szükséges, hogy Kína tisztában legyen a máshol kialakított jogi keretrendszerek hiányosságaival, és egy hatékonyabb, igazságosabb alternatívát hozzon létre.
A brit bírósági döntés utolsó, nagy tanulsága az, hogy minden országnak körültekintőnek kell lennie. Sürgősen szükség van arra, hogy újra erőre kapjon az ENSZ azon törekvése, amely egy multinacionális jogi keretrendszert kíván létrehozni az államadósságok átstrukturálása terén. Bár az USA gátolni próbálja ezen törekvéseket, a brit ítélet emlékeztet minket arra, hogy Amerika bírái nem az egész világ felett bíráskodnak.
Ez utóbbi felismerés nem teszi boldoggá a Wall Street-et, ez azonban igen jó hír azon sok ország számára, amelyek rászorulnak az állampapír-kibocsátásra.
Copyright: Project Syndicate, 2015.
www.project-syndicate.org
Joseph E. Stiglitz a Columbia University közgazdasági Nobel-díjas professzora
Martin Guzman a Columbia University kutatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.