Amikor már éppen megnyugodtak volna a befektetők a hónapokig tartó görög válság után, akkor új sztorit találtak, ami miatt pánikba lehet esni. Ez pedig a kínai gazdaság lassulása, bár sokan hozzáteszik azt is, hogy az olaj árfolyamának hanyatlása a világgazdaság növekedésének törékenységére utal, miközben a Federal Reserve 2006 óta végre először készül kamatemelésre.
Mindez elég volt ahhoz, hogy az elmúlt napok tőzsdei zuhanásai a 2008-as válságot idézzék. Az esések mindig sokkal intenzívebbek és gyorsabbak az emelkedéseknél, a tőzsdék mélyrepülésétől azonban sokszor nem függetlenítheti magát a reálgazdaság. Most pedig sajnos éppen a növekedési aggodalmak vezettek a feszült helyzethez. Ha kifogy a szufla a kínai gazdaságból, annak hatása nem fog megállni a kazah vagy az orosz határon.
A kínai légvár esetleges leeresztése a magyar gazdaságra egyelőre alig van közvetlen hatással, de a forint árfolyamának gyengülésében, az állampapír-hozamok emelkedésében és a BUX esésében már nálunk is megmutatkozik, ami a világ minden táján, Ázsiától Európán át az Egyesült Államokig: egyre többen távol tartják magukat a kockázatosabb eszközöktől. Vagyis a rengéshullámok már mindenhol érezhetőek.
Pedig a hivatalos adatok alapján Kína még most is „csak” lassul, a növekedés üteme jóval meghaladja a feltörekvő országokét. Sokan azonban attól tartanak, hogy a hivatalosan 7 százalékosra mért GDP-bővülés valójában alig haladja meg az 5-öt. A kínai vezetés nem most kezdte el kozmetikázni a makroadatokat, mostanra azonban már nincs olyan adat, amely a növekedés gyors helyreállását támasztaná alá. Azt pedig csak remélhetjük, hogy csupán ereszt a lufi, és nem durran ki.
Mondhatjuk persze, hogy nagyon távol vagyunk Kínától, így a magyar gazdaság növekedését nem kell félteni. De Amerikától is elég távol voltunk – visszafogott külkereskedelmi kapcsolatokkal –, amikor a 2008-as válság beütött.
