Az olaj árfolyamának két és fél éve kezdődött esése – amelynek során 100 dollár környékéről az árfolyam végül 30 dollár alá került – két dologra vezethető vissza. Először is a palaolaj kitermelésének technológiája ugrásszerűen fejlődött, ezáltal olcsóbbá vált a kitermelés, és az amerikai palaolaj-kitermelő cégek nagymértékben befolyásolták az olaj piacát. A másik ok pedig az, hogy ezzel egyidejűleg csökkent a kereslet a kőolaj iránt, hiszen a fejlett és fejlődő országok GDP-növekedése lassult.
Az olajkitermelő és -exportáló országok gazdaságát ez a helyzet megnehezítette, különösen hogy az OPEC – élén Szaúd-Arábiával – nem volt hajlandó kezdetben a kitermelést csökkenteni, ezzel is kiszorítva versenytársait. Ez a helyzet az olaj árfolyamát továbbra is lefelé nyomta. Mivel a közel-keleti országok termelik ki a legolcsóbban az olajat a világban, így jó ideig ezzel valóban sikerült a konkurenciát valamelyest kiszorítaniuk a piacról, hiszen ők még 30 dolláros olajárfolyam mellett is némi nyereséggel tudnak olajat exportálni. Ezek az országok azonban nem ilyen alacsony árfolyamú olajra építették fel a gazdaságukat. Idén Szaúd-Arábia 250 milliárd dollárral kevesebb bevételt érhet el az olajból a korábbi évhez képest, és az IMF becslése szerint 2016-ban a GDP-növekedés 1,2 százalékra eshet vissza, pedig egy évvel korábban még 3,6 volt – röviden összefoglalva: az ország lépéskényszerbe került.
Érdekesség, hogy Indonézia kilépett az OPEC-ből, mivel az ország az elmúlt egy évben nettó olajimportőrré vált, így értelemszerűen nem érdekelt az árfolyamának emelésében, sőt éppen ellenkezőleg. Valójában így 13 ország hozta meg ezt a döntést, és a 13-ból csak 12 csökkentett, mivel Iránnak megengedték, hogy kitermelését kismértékben növelhesse. A csökkentés oroszlánrésze Szaúd-Arábiára hárul, hiszen az ország egyedül mintegy 500 ezer hordóval mérsékli kitermelését.
A történetben újabb csavar, hogy 2016. december 11-én további 12 nem OPEC-ország (Azerbajdzsán, Bahrein, Bolívia, Brunei, Egyenlítői-Guinea, Kazahsztán, Malajzia, Mexikó, Omán, Oroszország Szudán, Dél-Szudán) is a kitermelésük csökkentése mellett döntött, ennek mértéke eléri a napi 562 ezer hordót. A sikeres megegyezést követően a szaúdi ország olajminisztere, Khalid al-Falih további visszanyesést helyezett kilátásba országa részéről. Most felmerül a kérdés, hogy ez mire is lesz elég.
Az elsődleges cél az volt, hogy valamennyire egyensúlyba hozzák az olaj piacát. Azzal tudunk számolni, hogy a világ olajkereslete 2015-ben napi 92,92 millió hordó volt, 1,94 milliós túlkínálat mellett. Mivel idénre még nincsenek pontos számok, induljunk ki abból, amit tudunk. 2016-ban minden olajkitermelő ország folyamatosan növelte kitermelését, hogy a kieső profitjukat a mennyiség növelésével kompenzálják. Oroszország például csak 2016. január 1-jétől november 15-ig 245 ezer hordóval növelte kitermelését, és biztosak lehetünk benne, hogy 2017. január 1-jéig, amennyire csak tudja, továbbra is így tesz, hogy minél magasabb bázisról nézve kelljen csökkenteni. Így viszont eljutunk oda, hogy például Oroszország esetében a bevállalt csökkentés annyira lesz elegendő, hogy a 2015. év végi állapotra áll vissza az ország. Hivatalos adatok szerint az OPEC-tagországok napi 33,64 millió hordó kőolajat termeltek ki októberben, ami 236 ezer hordóval haladta meg a szeptemberi szintet. És ez csak egyetlen hónap alatt történt.
Összességében elmondható, hogy nem ez a megállapodás lesz az, amely újra 100 dollár közelébe nyomhatja az olaj világpiaci árát. A világ olajkitermelésében nagyságrendileg egy 1,5-2 százalékos csökkentés lép majd életbe 2017. január 1-jén, de elég magas bázisról. Ez semmilyen más termék árában sem okozna hatalmas ugrást. Ami változtatni tudna a helyzeten, az a kereslet növekedése. De ne legyenek illúzióink: a világ GDP-je folyamatosan lassul, Kína – amelyet a 2008-as válság után a növekedés motorjának tartottak – szintén lassul. Az Egyesült Államokban a kamatemelésnek inkább gazdaságlassító hatása várható, de persze az új elnök tehet gazdaságélénkítő lépéseket – majd meglátjuk, milyen eredménnyel. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a 60 dolláros olajár mellett ismét visszajönnek a piacra a palaolaj-termelők, hiszen ott már ők is nyereségesek, az pedig ismételten további túlkínálatot okozhat.
Az olaj ára 2017-ben várhatóan 40–60 dollár között fog billegni. Az áremelkedést a kereslet stagnálása vagy akár további csökkenése akadályozza, illetve a palaolaj-kitermelés; lefelé pedig az OPEC- és a kartellen kívüli országok további együttes döntése irányíthatja az árfolyamot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.