Az elmúlt év azt igazolta, hogy a vezetőknek fogékonyaknak kell lenniük az emberek igényeire, mert tőlük kapták a mandátumukat, miközben víziót, jövőképet is kell nyújtaniuk, hogy az emberek egy jobb jövőt tudjanak elképzelni.
A komplex, bizonytalan és nyugtalan világ azt követeli meg a vezetőktől, hogy a navigálás során radart és iránytűt is használjanak. Fogékonynak kell lenniük a változó környezetből folyamatosan érkező jelekre, és késznek kellene lenniük arra, hogy megtegyék a szükséges változtatásokat, de sosem szabad eltérniük a helyes iránytól, pontosabban, a szilárd, autentikus értékeken alapuló víziótól. Ezért tette a Világgazdasági Fórum a fogékony és felelős vezetést a januári éves davosi találkozó témájának. Amikor a kormányzati, céges és civilszervezeti vezetők felvázolják a következő év irányát, öt kulcsfontosságú kihívást kell figyelembe venniük.
A negyedik ipari forradalom
Először is foglalkozniuk kell a negyedik ipari forradalom kérdésével, amely teljes iparágakat értelmez újra, a semmiből új iparágakat hoz létre a mesterséges intelligencia, a robotika, a dolgok internete, az önjáró járművek, a 3D-s nyomtatás, a nanotechnológia, a biotechnológia és a kvantum-számítástechnika terén elért úttörő innovációk révén.
Ezek a technológiák éppen csak elkezdték megmutatni, hogy mekkora potenciál rejlik bennük. 2017-ben egyre világosabban fogjuk látni, hogy ami egykor science fictionnek számított, az valósággá válik. Miközben a negyedik ipari forradalom segíthet megoldani a legégetőbb problémáink közül néhányat, egyben fel is osztja társadalmainkat azok között, akik megragadják a változásokban rejlő lehetőségeket, illetve azok között, akik ezt elmulasztják. Továbbá az ipari forradalom veszélyezteti is a jólétünket, bár ezeket a veszélyeket még azonosítani és kezelni kell.
Másodsorban a vezetőknek dinamikus, inkluzív, többoldalú globális kormányzási rendszert kell kiépíteniük. A jelenlegi gazdasági, technológiai, környezeti és szociális kihívásokat csak a magán- és a közszféra szereplőinek globális együttműködésével lehet kezelni, de a nemzetközi együttműködés jelenlegi keretrendszere a második világháború után kialakult rendszerre lett szabva, amikor a nemzetállamok voltak a fő aktorok.
Az országok bezárkóznak
A geopolitikai elmozdulások a világot mára igazán multipolárissá tették. Ahogy az új globális szereplők új elgondolásokkal állnak elő azzal kapcsolatban, hogy miként kell a nemzeti rendszereket és a nemzetközi rendet átalakítani, a jelenleg létező rend törékenyebbé válik. Amíg az országok a közös érdekek és nem a közös értékek alapján alakítják kapcsolataikat, addig az együttműködésük szintje korlátozott lesz. Továbbá a nem állami szereplők mára képessé váltak arra, hogy felbomlasszanak nemzeti és globális rendszereket, nem utolsósorban kibertámadások révén. Ezzel a fenyegetéssel szemben nem elegendő az, hogy az országok egyszerűen csak bezárkóznak. Az egyetlen kivezető út, ha biztosítják azt, hogy a globalizációval mindenki jól jár.
A harmadik kihívás a vezetők előtt pedig az lesz, hogy helyre kell állítaniuk a globális gazdaság növekedését. A folyamatosan csökkenő növekedés folyamatosan romló életszínvonalat jelent: évi 5 százalékos növekedéssel csupán 14 évbe telik, hogy egy ország megduplázza a GDP-jét. Évi 3 százalékos növekedés mellett 24 évre van szükség. Ha a stagnálás fennmarad, akkor gyermekeink és unokáink feltehetően rosszabbul fognak élni, mint az elődeik.
Még napjaink technológiai hátterű strukturális munkanélkülisége nélkül is a globális gazdaságnak többmilliárdnyi munkahelyet kellene teremtenie ahhoz, hogy ki tudja elégíteni a világ növekvő népességéből adódó igényeket. Az előrejelzések szerint a Föld népessége 2050-re 9,7 milliárdra nő a jelenlegi 7,4 milliárdról. 2017 olyan év lesz, amikor a szociális inklúzió és a fiatalok munkanélkülisége lényeges globális és nemzeti üggyé válik.
A kapitalizmus megreformálása
A negyedik kihívás a piaci kapitalizmus megreformálása, valamint az üzleti élet és a társadalom közötti egyezség helyreállítása lesz. A globalizáció és a szabadpiacok javították az életszínvonalat, évtizedeken át emeltek ki embereket a szegénységből. A strukturális hibák – a szűk látókörű, rövid távra való tervezés, a vagyoni egyenlőtlenség növekedése és a haverszellem – azonban az elmúlt években politikai ellenreakciót váltottak ki, másfelől pedig rávilágítottak annak szükségességére, hogy állandó struktúrákat kell kiépíteni a gazdasági ösztönzők és a szociális jólét kiegyensúlyozására.
Végezetül, a vezetőknek kezelniük kell az identitásképzésben jelentkező kiterjedt válságot, amely a hagyományos normák elmúlt két évtizedben történt erodálódása miatt jött létre. A globalizáció következtében „kisebb” lett a világ, de egyben komplexebb is, továbbá sok ember elvesztette a bizalmát az intézményekben. Sok ember tart a jövőtől, és olyan hitrendszert keres, amely a célokat és a folyamatosság érzetét tudja nyújtani.
Az identitásképzés nem racionális, hanem mélyen emocionális folyamat, amelyet gyakran nagymértékű szorongás, elégedetlenség és düh jellemez. A politikát is érzelmek irányítják: a vezetők nem azzal szereznek szavazókat, hogy a felmerülő igényeket kezelik, vagy hosszú távú jövőképet vázolnak fel, hanem azzal, hogy a valahova tartozás érzését, az egyszerűbb idők iránti nosztalgiát vagy a nemzeti gyökerekhez való visszatérést kínálják fel. Ezt megtapasztalhattuk 2016-ban, amikor a populisták reakciós, szélsőséges nézetek táplálásával nyertek teret. A felelős vezetőknek legitimként kell elismerniük az emberek félelmeit és dühét, miközben a jobb jövő megteremtésére inspirációkat kell nyújtaniuk és konstruktív terveket kell felvázolniuk.
Pesszimizmus és cinizmus
De miként tudják ezt megtenni? A világot most a pesszimizmus, a negativizmus és a cinizmus uralja. Mégis van lehetőségünk arra, hogy további milliónyi embert emeljünk ki a szegénységből, hogy egészségesebb és értelmesebb életet tudjanak élni. Továbbá az is a kötelességünk, hogy együtt dolgozzunk egy zöldebb, inkluzívabb és békésebb világért. Az, hogy sikerrel járunk-e, nem néhány külső körülménytől függ, hanem a vezetőink által meghozott döntésektől.
A következő év a globális társadalom minden aktorának komoly próbatétel lesz. Fogékony és felelős vezetésre lesz szükségünk – jobban, mint valaha –, amely a közös kihívásokat kezelni tudja, és képes helyreállítani az emberek bizalmát egymásban és az intézményekben. Megvannak az eszközeink ahhoz, hogy a világot jobb hellyé tegyük. Ehhez azonban felül kell kerekednünk a saját kicsinyes érdekeinken, és a globális társadalom érdekeit kell szem előtt tartanunk.
E feladat végrehajtásához a vezetőinknek hozzá kell fogniuk a nyílt dialógus megteremtéséhez és a közösen történő megoldáskereséshez az öt jelentős kihívás vonatkozásában. Ha felismerik, hogy a globális közösségünknek közös a sorsa, akkor már meg is teszik az első – még ha csak kis – lépést a megfelelő irányba.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
