A száznyolcvan pontos fordulat

A rendszerváltás óta megszokhattuk, hogy a versenyképesség és a reform kifejezések többnyire csak akkor kerültek be a gazdaságpolitikusok szótáraiba, amikor a fejünk fölött már égett a ház. Ez történt 1995-ben vagy épp legutóbb a 2008–2009-es válság időszakában is. Vészhelyzetben ritkán születnek jó döntések, így nem meglepő módon ezen időszakok intézkedései nem is hozhatták el a tartós felzárkózást. Aktuálisan égő házról szó sincs. Sőt, Magyarország fundamentumai erősek. A gazdaság felzárkózó pályán halad, miközben a külső és a belső egyensúlyi helyzet is kedvező. Mindez az újkori gazdaságtörténetben korábban nem látott lehetőséget teremt a hazai versenyképességi fordulat elérésére.

A fenntartható felzárkózást támogató gazdaságpolitika még napsütéses időben indíthatja meg azokat az intézkedéseket, amelyekkel később viharos körülmények között is képes lesz megőrizni a gazdaság stabil fejlődését. Márpedig a világgazdaság borúsabb időszakára is érdemes jó előre felkészülni. Bár a globális makrogazdasági hírek még az elmúlt száz év egyik leghosszabb növekedési ciklusáról szólnak, a horizonton már sötétebb felhők is felsejlenek. A kereskedelmi háború kiterjedése, a világszinten magas adósságok menedzselése, a Brexit folyamata vagy épp az, hogy a pénzügyi eszközök árai a historikus csúcsuk közelében tartózkodnak – mind-mind olyan jelenség, amelynek bekövetkezése hatalmas hullámokat vethet.

Hosszú távon azon versenyképességi stratégiák sikeresek, amelyek egyszerre képesek kezelni a demográfiai kihívásokat, és közben folyamatosan növelni a gazdaság termelékenységét és értékteremtő képességét.

A hazai javaslatoknak is érdemes ezen súlypontokra fókuszálniuk. Emellett fontos szem előtt tartani, hogy a világ egy új technológiai ciklusba lépett. Ezen új ipari forradalom legfontosabb jellemzője a digitális megoldásoknak az élet szinte minden területén történő megjelenése és az ember-gép interakciók számának jelentős növekedése lesz. A digitális korban az új ötletek, az új technológiák elterjedése minden korábbinál gyorsabban zajlik majd. Azok a gazdaságok, amelyek képesek ezen kihívásokra gyorsan reagálni, jelentős előnyre tesznek szert, míg a későn érkezőket tetemes hátrány érheti.

Ezt felismerve a Magyar Nemzeti Bank 180 pontos javaslata 13 területen fogalmazott meg intézkedéseket és irányokat a hazai versenyképesség javítása érdekében. A jegybank szerint valamennyi lépést – az adórendszertől kezdve az állami intézményrendszerek fejlesztésén át a kkv-stratégiáig – úgy kell kialakítani, hogy támogassák a demográfiai kilátások javulását, az új innovációk terjedését és a tudásfelhalmozást. A rendszerváltást követő évtizedekben – tévesen – az alacsony bérek „vonzerejére” építő javaslatokat fogalmaztak meg. Most fontos, hogy az intézkedések a teljes foglalkoztatás megtartása mellett a hazai bérek vásárlóértékének folyamatos emelkedésével is párosuljanak. Ennek egyik részét a munkát terhelő adók folytatódó csökkentése adhatja, míg a fennmaradó rész a termelékenységnövekedéssel párhuzamos piaci alapú béremelkedésből származhat.

A nagyobb termelékenység legfontosabb pilléreit az állami bürokrácia csökkentése, a hazai kkv-k mérethatékonyságának javítása, a technológiaadaptációs képességek emelése és az oktatási rendszereink modernizálása adhatja, miközben a beruházásokhoz szükséges finanszírozást egy, a jelenleginél mélyebb hitel- és tőkepiac biztosíthatja.

A hétköznapokban sokszor halljuk, hogy ha jókor és jó helyen cselekszünk, az szinte fél siker. A megfelelő hely és időzítés már megvan, és immár javaslatokban sincs hiány. A fenntartható felzárkózáshoz vezető stratégia kialakítása azonban még előttünk áll. Bizakodva várjuk a fejleményeket.