Krízis a küszöbön

Napjainkban egyre többet lehet hallani arról, hogy válság közeleg. A legutóbbi nagy válság 2008–2009-ben sújtotta a világot, tíz éve tehát, hogy csődbe ment a Lehman Brothers. Rendkívül ritka, hogy igazán súlyos válság és recesszió nélkül múljon el egy évtized. Az Egyesült Államokban például a második világháború óta tíz évnél hosszabb konjunktúra-időszak nem alakult ki. A nagy számok törvénye alapján tehát valami rossznak hamarosan jönnie kellene.

De honnan is láthatjuk, hogy válság közeleg? Természetesen sehonnan, mivel senki nem tudja előre pontosan, mikor jön a következő gazdasági krízis, így nem biztatom azzal az olvasókat, hogy lenne egy varázsmutató erre. Ugyanakkor vannak jelek, amelyekre érdemes figyelni. Mire beköszönt a reálgazdaságban a válság, addigra a tőkepiacok már beárazzák a kockázati forgatókönyveket, vagyis a különböző pénzügyi eszközök ára már jelentős esést könyvelt el. Ebben a tekintetben azonban ma még nem látunk földindulásszerű változást. Bár 2018 eddig sokkal nagyobb ingadozásokat hozott, trendszerű lejtmenet még nem alakult ki a tőzsdéken. Ugyanakkor az Egyesült Államok különféle konfliktusai bármikor beindíthatják ezt. A kínai, az orosz vagy most már a szaúdi kereskedelmi, politikai és/vagy diplomáciai feszültségek bizony éberen tartják és óvatosságra intik a befektetőket.

Ha az Egyesült Államokról szólunk, meg kell említenünk a jegybank szerepét betöltő Fed kamatemeléseit is. Sokan úgy vélik, túlságosan erőltetett tempóban emeli a kamatot az amerikai jegybank, sőt Trump egyenesen ostobának nevezte a döntéshozóit, mert ezzel veszélybe sodorják a gazdaság fejlődését. Az Egyesült Államokban ugyanis számos „zombivállalat” van, amelyek folyamatos kötvénykibocsátással élnek túl. Ha túlságosan magasra szöknek a kamatok, a forrásbevonás olyan szintekre drágul, hogy képtelenek lesznek visszafizetni a hiteleiket, ezzel pedig beindulhat egy csődhullám. A Fed eközben kulcsfontosságú szereplő lehet a feltörekvő piacok számára is, hiszen az amerikai kamatok emelkedésével a befektetők egyre kevésbé találják vonzónak a kockázatosabb fejlődő piacokat. Az eladási hullám és a tőkekivonás pedig további komoly károkat okozhat a fejlődő gazdaságokban. Emellett az EKB is készül a kamatemelésre, vagyis Európában is véget ér a bőséges likviditás korszaka, és ez újabb kihívások elé állíthatja az európai gazdaságokat és pénzpiacaikat – különösen azon országokat, amelyek adósságproblémákkal küzdenek, és nem akarják ezt tudomásul venni, azaz leginkább Olaszországot.

Szintén érdemes megfigyelni a fogyasztói és az üzleti hangulat alakulását. A gazdasági válságok előtt a fogyasztók és a vállalkozások túlságosan optimistákká válnak. Amikor tehát a hangulatindexek csúcsokat ostromolnak, majd hirtelen lefelé fordulnak, az utalhat egy közelgő válságra. Most azt látjuk, hogy a 2017 végén elért csúcsok után 2018-ban megrendült az optimizmus a piacokon. A VIX index idén átlagosan magasabb szinten tartózkodik, mint a megelőző években. Ez a mutató lényegében a tőzsdei kilengéseket méri, és minél magasabb szintre tör, annál rosszabb piaci hangulatot jelez.

A hazai indikátorok sem kivételek a globális trendek alól. A magyar üzleti és fogyasztói indexek is lefelé vették az irányt az első negyedév után. A BUX index 2018 eleje óta lejtmenetbe kapcsolt. A kötvényhozamok jelentős emelkedésbe kezdtek, amiben persze a Fed okozta tőkekiáramlás mellett az inflációtól való félelem is szerepet játszik. Az MNB ugyanis nagy nyugalommal figyeli az eseményeket, miközben számos oldalról igen erős árnyomás épül fel. A globális energiaárak emelkedése, a munkaerő drágulása, a forint gyengülése mind felfelé hajtja a költségeket. Eközben a várhatóan lassuló gazdasági teljesítmény már nem biztosít a vállalatoknak megfelelő környezetet a jövedelmezőség növelésére áremelés nélkül. Mindez persze nem feltétlenül vezet válsághoz, ugyanakkor a korábban megszokott nyugodt éveknek búcsút inthetünk. Visszatérve a globális szintre, arra, hogy egy meghatározó válság kialakuljon, amely hazánkat is érzékenyen érintheti, jelenleg 15 százalék esélyt látok, amit főként a kereskedelmi háború és az olasz költségvetési és pénzügyi nehézségek táplálnak.