Mire lenne szükség a felminősítéshez?

A Moody’s hitelminősítő november 23-án megerősítette Magyarország Baa3 minősítését stabil kilátással. Ez a minősítés csak egy szinttel jobb a „bóvli”, azaz befektetésre nem ajánlott kategóriánál. Csehország minősítése A1, Lengyelországé és Szlovákiáé A2. Az A1 öt, az A2 négy szinttel jobb, mint a magyar szint. A részletes elemzésben a Moody’s elismeri az elért pénzügyi eredményeket, a hiány folyamatos csökkentését, a több éve bővülő gazdaságot és az adósságcsökkentés érdekében tett lépéseket. Sőt úgy értékeli, hogy a növekedés a következő évben is folytatódhat, ha emelkednek a bérek, nő a fogyasztás és bővülnek a beruházások. De akkor miért nem történt meg a sokak által várt és remélt felminősítés?

Erre a kérdésre akkor kapunk választ, ha megnézzük az elemzés végén a véleményt arról, hogy mire lenne szükség a felminősítéshez. Eszerint Magyarország akkor számíthatna felminősítésre, ha még tovább javulnának a pénzügyi mutatói, közöttük is elsősorban az adósság GDP-hez mért százalékos értéke. Az elemzés szerint az lenne a jó, ha ez az érték megközelítené a Magyarországgal azonos minősítésű, azaz a Baa csoportban lévő országok adósságszintjének medián értékét. (Amelynél egyforma számú alacsonyabb és magasabb érték van.) Ez az érték 2018-ban, a Moody’s számításai szerint, 50 százalék körül lehet.

Az adóssággal kapcsolatban azonban azt is megemlítik, hogy előny a hazai kézben lévő állampapírok magas aránya, ami növeli a pénzügyi biztonságot, legalábbis rövidebb távon. Ugyanis némi bizonytalanságot mégis jelenthet az elemzők szerint, hogy a hazai kézben lévő állampapírok átlagos lejárata 3,7 év. Jobb lenne ezért, ha a hosszabb távú papírok aránya növekedne. Végső soron azonban azt is meg lehetett volna említeni pozitívumként, hogy a magyar adósságszint az EU-ban a középmezőnyben foglal helyet. Magasabb például a GDP-hez mért adóssága Szlovéniának, Belgiumnak, Franciaországnak és Ausztriának is.

Az adósság mellett még egy, a felminősítést segítő tényező szerepel a Moody’s elemzésében. Ez egy olyan tényező, amelyet több friss nemzetközi elemzésben (EU, IMF, EBRD, Világbank) is megtalálunk.

A Moody’s így fogalmaz: „Felminősítést eredményeznének az olyan szerkezeti reformok, amelyek a nem költségalapú versenyképesség területén hoznának eredményeket, hozzájárulva a gazdaság további növekedéséhez.”

De mit is értünk nem költségalapú versenyképességen? A tudással, innovációval és minőséggel való versenyzést, amely feltételezi a hosszú értékláncokat, a helyben hozzáadott új érték növelését és az export importtartalmának csökkentését. Ezzel szemben a költségalapú versenyképesség azt jelenti, hogy egy ország elsősorban az olcsóbb bérekre építő termeléssel, illetve a külföldi tőkebefektetéseket jelentős támogatásokkal vonzó politikával erősíti nemzetközi piaci jelenlétét. A Moody’s és a többi nemzetközi elemző szerint is javítanák a növekedési esélyeket az olyan szerkezeti változások, amelyek hatására csökkennének a versenyképesség-javítás költségalapú elemei, és növekednének a nem költségalapúak. Ez viszont több humánberuházást igényelne: beruházásokat a tudásba, az innovációba.

Miközben ezzel a véleménnyel egyet lehet érteni, azért hozzá kell tenni, hogy egy ilyen változást egyik minősítési eseménytől a következőig – ez általában fél év – nem lehet elérni. Másrészről az is érdekes, hogy például Szlovákia esetében, amelyre szintén a költségalapú versenyzés a jellemző, ez nem jelenik meg alacsonyabb szintű minősítésben.

A készülő versenyképességi stratégia, amelyet a kormány még valószínűleg idén megvitat és elfogad, tartalmazza a gazdasági szerkezeten belül a nagy hozzáadott értéket teremtő ágazatok arányának növelését. Eredményre azonban csak akkor számíthatunk, ha megteremtjük a feltételeket az innováció felpörgetéséhez és a humán vagyon tudásszintjének általános és gyors emeléséhez. Ezeken a területen ezért célszerű egyértelmű és ellenőrizhető célokat kitűzni. Az innovációs helyzet javulásához hozzájárulna, ha a 2020-ra tervezett hazai 1,8 százalékos, GDP-arányos K+F-kiadást legalább az EU-s 3 százalékos átlagot megközelítő 2,5 százalékra emelnénk. A humán vagyon tudásszintjének növelése terén elért eredményeinket pedig mérhetné, ha például az IMD humán képességek (tehetség) rangsorán a 49. helyről sikerülne legalább tíz helyet előbbrelépnünk.