Külgazdasági szempontból az idei évről két dolgot biztosan elmondhatunk: meg fogjuk dönteni a tavalyi 100,5 milliárd eurós exportrekordot és a 2017-es 3,5 milliárd eurónyi beruházási rekordot, hiszen már december 12-én 4 milliárd euró felett jártunk. Az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a hazai és a külföldi vállalatok befektetéseinek és a kapacitásnövelésnek az értéke, vélhetően ez jövőre sem lesz másképp.
Az import növekedése miatt nem aggódik?
Nincs probléma, hiszen az import növekedése döntően a beruházásokhoz kötődik.
Nem tart attól, hogy a Paks II. beruházás miatt – hosszabb távon – jelentősen romlik az egyenleg?
Annyira biztosan nem, hogy passzívum keletkezne, és a behozatal meghaladná a kivitelt. A magyar gazdaságtörténet legjelentősebb projektje ugyan lökést fog adni az importnak, ám a megállapodásban 40 százalékos magyarországi vállalati részvételt kötöttünk ki, ami csökkenteni fogja az importszükségletet.
Ön szerint a jelentős beruházási volumenben mekkora a 9 százalékos társasági nyereségadó szerepe?
Beruházási döntéseiknél a nagyvállalatok több szempontot mérlegelnek. Megnézik például a piaci munkaerőhelyzetet és a munkaerő képzettségét. Fontos az adók kérdése a pénzügyi szempontok miatt, hiszen a vállalkozások az év végén osztalékot szeretnének fizetni. Az adók terén is jól állunk, ahol lehet, csökkentettünk. A hazai, 9 százalékos társasági és a 15 százalékos személyi jövedelemadó kombinációja Európában páratlan. Ezután a nagyvállalatok az infrastruktúrát vizsgálják: Magyarországon az elmúlt években jelentős autóhálózat- és vasútfejlesztések történtek. Végezetül kiemelt szempont egy ilyen döntésnél a politikai stabilitás. Egy nagy német vállalat nem annak alapján dönt, hogy mit ír a liberális német sajtó, hanem a valós helyzetet mérlegeli.
Az ön által elmondottak, illetve a kiváló makrogazdasági adatok ellenére a magyar gazdaság nem szárnyal a versenyképességi listán. Miért?
2010-ben mélyről indultunk, de lépésről lépésre haladunk előre. A különböző, mesterkélt listáknál fontosabbnak tartom a valós történéseket. Nézzük meg, mi történt az idén! A BMW Debrecenben építi fel az új gyárát, az Audi a győri üzemébe helyezi az elektromos motorok szériagyártását, a Daimler megkezdi második magyarországi gyára építését. A Peugeot pedig, miután megvette az Opelt, úgy döntött, hogy fejleszti a szentgotthárdi üzemét. A magyar beruházásösztönzési rendszernek köszönhetően az idén nyolcvan fölött van azoknak a nagyberuházásoknak a száma, amelyeket erős regionális és globális versenyben nyertünk el. A magyar gazdaság dimenzióváltás állapotában van. A fókusz áttevődik a termelésről a magas hozzáadott értékre. A jelenlegi adatsorok azt mutatják, hogy soha ennyi kutatás-fejlesztésre alapuló és technológiaintenzív beruházáshoz nem adtunk még támogatást, mint 2018-ban.
Fotó: Kallus György / VG
Abban nem lát kockázatot, hogy a magyar gazdaságban – és így a külkereskedelemben is – felülreprezentált az autóipar?
A magyar autóiparnak nagy hagyományai vannak, amelyekre építeni lehet. Az ágazat cégei a feldolgozóipari kibocsátás 28 százalékát adják, áruik és szolgáltatásaik 91 százaléka exportra megy, ezzel a teljes kivitel negyedét teszi ki. Az ágazat 172 ezer embernek ad munkát. Külön örvendetes, hogy az ipar teljes vertikumát kínálják, a termeléstől a szolgáltatáson át a kutatás-fejlesztésig. Mára az autóipar az újkori ipari forradalom tempót diktáló ágazata lett, amely meghatározza a világgazdaság teljesítményét is. Az pedig, hogy az ágazat a magyar gazdaság gerincét adja, biztonságot nyújt.
Úgy tűnik, a robbanómotoros autók ideje lejár. Az elektromosautó-gyártók Magyarországra csábítására tesz lépéseket a kormány. Várható-e ilyen beruházás?
Óvatos lennék a robbanómotorok temetésével, hiszen még mindig nagy az igény irántuk. A kormány környezetvédelmi és egyéb fenntarthatósági okokból adókedvezményekkel próbálja elősegíteni az e-autók terjedését, de lássuk be, ez ma világszerte mesterségesen generált keresletnövelés. Az viszont igaz, hogy hosszú távon az autóiparban azok lesznek sikeresek, akik az új technológia térnyerésére fókuszálnak. Ezért tartom fontosnak, hogy megállapodtunk az előbb említett Audival az elektromos motorok győri szériagyártásáról, a BMW pedig olyan gyártósorokat telepít debreceni gyárába, amelyek bármilyen meghajtású jármű elkészítésére alkalmasak. A kanadai Linamar itt fejleszti saját elektromos hajtásláncát, a Samsung SDI elektromos akkumulátorok gyártására épít üzemet, ennek első fázisát Gödön már be is fejezte – hosszan lehetne sorolni az új autóipari korszakhoz köthető fejlesztéseket.
Milyen szerepet tölt be a külgazdasági politika eredményeiben a keleti nyitás?
A keleti nyitás stratégiájának legfontosabb célkitűzése az volt, hogy ha a magas technológiai szintet képviselő, high-tech távol-keleti vállalatok európai terjeszkedésben gondolkodnak, akkor Magyarországra első számú befektetési célpontként tekintsenek. Ebben jelentős sikereket értünk el. Mára a németek és az amerikaiak után japán, kínai, koreai és indiai beruházók is felzárkóztak az élmezőnybe Magyarországon.
De a déli nyitás (Latin-Amerika, Afrika) kapcsán voltak „zárások” is. Ezt nem éli meg kudarcként?
Ebből a térségből alacsony a befektetési céllal Európára tekintő vállalatok száma, ezért ebben a relációban a magyar kivitel növelése a legfontosabb, és az elmúlt években sikerült is bővítenünk az exportunkat.
A hazai multik gyakran panaszkodnak, hogy a magyar kis- és középvállalkozások nagy része alkalmatlan a beszállítóvá válásra. Mi erre a kormány válasza?
Ez a kijelentés így nem igaz! Az azonban tény, hogy a magyar kkv-knál komoly fejlesztésekre van szükség, a beruházási ügynökségünknél ezért külön részleg felel a beszállítók felkészítéséért, hogy minél több magyar kkv kerüljön be a beszállítói láncba. Úgy látom, ebben is előreléptünk.
Kormányzati cél, hogy a kkv-k nagyobb arányban vegyenek részt a magyar kivitelben. Ebben azért van min javítani, nem gondolja?
Az Eximbanknak nem volt soha annyi ügyfele, mint most. Több mint 1500 céggel áll kapcsolatban, és ebből 1300 kis vagy közepes méretű. Az Eximbanknál és az MFB-nél számos program és jelentős forrás áll ennek a vállalkozói körnek a rendelkezésére, hogy sikerrel vehessék célba a külpiacokat.
Fotó: Kallus György / VG
Sok vállalkozónak okoz gondot, hogy nincs elegendő munkaerő. Erre nem lehetne megoldás a bevándorlás?
A migráció nem megoldás semmire, a migráció maga a probléma. Szerintünk a népesedési és munkaerőpiaci kihívásokra a gyermeket nevelő családok támogatása és az oktatás modernizálása a megfelelő válasz.
Tíz évvel a globális krízis után újabb veszélyekre figyelmeztetnek a szakemberek, például Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője. Ön kalkulál ilyen kockázattal, s ha igen, mit tesz ez ellen az Orbán-kormány?
A világgazdaságban mindig van egyfajta ciklikusság. Arra kell törekednünk, hogy Európa legvonzóbb befektetési környezetét biztosítsuk a jövőben is, továbbra is fegyelmezett legyen a költségvetésünk, képezzünk tartalékot, a külső adósságot pedig tovább csökkentsük.
Beszéljünk az energiabiztonságról! Ön a közelmúltban azt mondta, hogy a Nyugat hülyének nézi az orosz Gazprommal való megállapodás miatt a térség országait. Miért?
Miközben a nyugatiak folyamatosan magukra hagyják a közép-európai országokat energiabiztonság tekintetében, addig a felszín alatt rendkívül szoros együttműködést tartanak fenn Oroszországgal.
Például?
Az EU történetének egyik legnagyobb energetikai projektjeként nyugat-európai energetikai cégek Oroszországból – Ukrajna megkerülésével – Németországba vezető hatalmas gázvezeték építésében vesznek részt. A nyugat-európaiak energiabiztonsága az oroszokkal történő megegyezéssel javul, míg a térségünkben még kérdéses, hogy a gázbeszerzésben a diverzifikáció mikor válik valósággá. A Déli Áramlatot az Európai Bizottság kivégezte. Azt pedig, hogy a felfedezett román gázmezőből mikor kezdődik meg a termelés, illetve hogy a horvát LNG-terminál megépítésének mi a menetrendje, nem tudjuk és nem is rajtunk múlik.
A kormány megállapodott a 2019-es gázszállításról a Gazprommal. Mikor egyeznek meg a 2020-asról?
A jövő év elején megkezdjük a tárgyalásokat az orosz energetikai miniszterrel és a Gazprom vezérigazgatójával.
Az unió által bevezetett szankciók és az azokra adott orosz válaszok miatt több mint 7 milliárd dollárnyi exportkivitel-kiesést kellett elkönyvelniük a magyar vállalatoknak. Mi a jelenleginél jóval pragmatikusabb Kelet–Nyugat közötti együttműködésben vagyunk érdekeltek, és ez nem orosz- vagy Amerika-pártiság, hanem a magyar érdekek képviselete.
Mikor lehet megegyezés?
Azt nem tudom, de azt igen, hogy elképesztő képmutatás folyik ebben az ügyben: amíg a felszín felett a nagy nyugat-európai országok egymással versenyezve kritizálják az oroszokat, addig a felszín alatt eurómilliárdos üzleteket kötnek a nagy orosz vállalatokkal.
A Brexitnek kik a fő vesztesei, a britek vagy a kontinens lakói?
A brit gazdaság a világ ötödik legnagyobb gazdasága, az uniós gazdasági teljesítmény egyhetedét adja, Nagy-Britannia az egyik legerősebb hadsereggel és hírszerzéssel rendelkezik. A gazdasági és biztonsági kihívások miatt a kilépése ezért különösen rossz hír az uniónak, amiért az Európai Bizottságot súlyos felelősség terheli. Hogy az Egyesült Királyságra milyen hatással lesz a Brexit, azt majd ítéljék meg a britek.
Számol az unió bővítésével?
Számolnék, de sok nyugat-európai kormány ellenáll a bővítésnek. Bezárkóztak, és megpróbálják kívül tartani a csatlakozni szándékozó országokat, az Európai Bizottság pedig a 2025-ös évet nevezte meg a legkorábbi lehetséges csatlakozási időpontnak. Ez nagyon késő. A bővítés gazdasági előnyöket, stabilizációt és nagyobb biztonságot hozhatna Európának. Mi azt szeretnénk, ha a Nyugat-Balkán országai – első körben Szerbia és Montenegró – csatlakozhatnának az unióhoz.
A teljes interjú a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható
