Mi lesz Venezuelával?
A világban sok drámai gazdasági visszaesés történt, azonban Venezuela esete az egyik legsúlyosabbnak számít.
A dél-amerikai ország a reál-GDP nagyobb mértékű visszaesését tapasztalta meg, mint a legtöbb ország a második világháborúban.
Ráadásul az infláció az idén várhatóan eléri a tízmillió százalékot.
Olyan mértékű élelmiszerhiány sújtja az országot – amely az élelmiszerek 90 százalékát importálja –, hogy egy átlag venezuelai 2017-ben 11 kilót fogyott, és becslések szerint hárommillió venezuelai (a lakosság mintegy 10 százaléka) menekült el az országból. Az áramszünetek, az ivóvíz- és gyógyszerhiány, az éhínséghez közeli helyzet állandó jellemzője lett Nicolás Maduro elnök brutális és inkompetens uralmának.
Az 1960-as évekig az egy főre jutó GDP Venezuelában volt a legmagasabb a latin-amerikai országok körében, ami akkor az amerikai mutató mintegy 80 százalékát tette ki. A venezuelai mutató jelenleg nem éri el az amerikai index 30 százalékát sem, és jóval alatta marad a chilei, a brazíliai, a mexikói és a kolumbiai értéknek.
Venezuela a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkezik, exportbevételeinek több mint 90 százaléka szénhidrogénekből származik. Olajkitermelése azonban az 1990-es évek végi napi mintegy 3,5 millió hordóról 2018-ra 1,3 millióra esett vissza.
Amikor nőtt az olajár, akkor is csökkent az ország termelése a beruházások hiánya, a lopások és amiatt, hogy Maduro hozzá hű, de semmilyen iparági tapasztalattal nem rendelkező katonákat nevezett ki a szektor vezető pozícióiba, valamint amiatt, hogy az olajipari munkások a sokkal több fizetésért elhagyták az országot.
A növekvő olajárak ellenére 2014-ben, a chávezista rezsim alatt, a költségvetési hiány a GDP 24 százalékára emelkedett. Miután abban az évben az olajárak még mindig a csúcsokat ostromolták, a hiányt pénznyomtatással finanszírozták, ami az infláció elszabadulását okozta. Emellett a kormányzat olyan szigorú árkontrollt vezetett be, hogy a kiskereskedőknek veszteséggel kellett eladniuk a termékeiket.
A gazdasági tevékenység szabályozására vonatkozó káros törekvéseken túl a rezsim ellenzékkel szembeni egyre brutálisabb fellépése, az ország demokratikus intézményeinek leépítése tovább súlyosbította a helyzetet. Maduro kormányzása alatt megszűntek működni az alapvető szolgáltatások.
Januárban tartották Maduro második elnöki beiktatását, miután megnyerte az elcsalt májusi elnökválasztást. Válaszul sok latin-amerikai ország mellett Kanada, Amerika és néhány EU-tagállam a nemzetgyűlés elnökét, Juan Guaidót ismerte el az ország legitim államfőjének. A venezuelai olajexport fő piacának számító USA szankciókat vezetett be a Maduro-rezsim ellen, befagyasztotta a bankszámláit.
A kérdés nem az, hogy Maduro hatalmon marad-e, hanem hogy meddig.
Amikor a rezsimje megbukik, Venezuelának sok mindenre lesz szüksége. Először is az országba nagy mennyiségű humanitárius segélyt kell eljuttatni. A kórházakat újra fel kell szerelni, az iskolákat meg kell nyitni, a tömegközlekedést és más fontos szolgáltatásokat helyre kell állítani. Továbbá élelmiszert kell biztosítani a súlyosan alultáplált lakosságnak.
Ugyanakkor Venezuelának reformokra van szüksége a szárnyaló infláció megfékezése, a makrogazdasági stabilitás helyreállítása és a gazdasági aktivitás újjáélesztése érdekében. Emellett pénzügyi támogatás is kell majd a gépek és felszerelések helyreállításához, és ez nemcsak a kőolajtermelésre, hanem az összes gazdasági szektorra igaz.
Venezuela újjáépítése hosszú folyamat lesz. Kulcsfontosságú infrastruktúrák nem működnek, mert a karbantartásuk elmaradt, és több mint egy évtizede nem történtek beruházások.
A kihívás így most az, hogy egyszerre kell stabil makrogazdasági és üzleti környezetet kialakítani, a venezuelai lakosság életét javítani, hogy továbbra is támogassa a politikai reformokat.
Csak remélni lehet, hogy Venezuela következő vezetői és a nemzetközi közösség megérti ennek a kihívásnak a természetét, és olyan lépéseket tesz, amelyek az ország újjáépítéséhez szükséges társadalmi béke fenntartásához nélkülözhetetlenek.
Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org
