Megakadályozhatók az önkárosító nemzeti intézkedések?

Donald Trump amerikai elnök nemzetbiztonsági okokra hivatkozik az acélimportra kivetett vám esetében, illetve az autóvámok megemelésére, a mexikói import megvámolására vonatkozó fenyegetéseinél. Miközben ez elsőre abszurdnak tűnik, fontos kérdéseket vet fel a világkereskedelmi rendszerrel és szélesebb értelemben a globális gazdasági kormányzással kapcsolatban.

A globális kormányzás lényeges kihívása, hogy meghatározza a választóvonalat azon politikai területek között, amikor a nemzetállamok tetszésük szerint szabadon cselekedhetnek, illetve amikor tevékenységüket nemzetközi megállapodások szabályozzák.

A globális kormányzás melletti kánoni érvek kétfajta problémán alapulnak. Az első probléma az úgynevezett globális jólétet szolgáló intézkedésekre vonatkozik, amelyekből a világ jó része profitál, de nemzeti szinten (vagyis az egyes országok tekintetében) kevés vagy semennyi kedvező hatást sem okoznak. Az üvegházhatású gázok emissziójának korlátozása az egyik legjobb példa erre. A második problématípus a mások kárára előnyt szerző (beggar thy neighbour) politika: ez olyan intézkedésekből áll, amelyek csak akkora előnyökkel járnak hazai szinten, amekkora károkat okoznak más államoknak. Erre klasszikus példáknak a bizonyos ritka nyersanyagok terén kialakított kartellek számítanak, amelyek monopolárakat szabnak a kereskedelmi partnereknek.

Ezek a példák tökéletes érvek a globális gazdasági kormányzás mellett. A politikusok figyelmét mostanában lekötő ügyek közül azonban kevés esik a fenti két kategóriába. Ezen intézkedések némelyike valójában önkárosító (beggar thyself) politikának számít. Ha a globális kormányzás problémákkal küzd, akkor az azért van, mert sok intézkedés a politikai lobbik révén és nem valódi gazdasági okok miatt internacionalizálódott. Gondoljunk a vámoknál alkalmazott nemzet­biztonsági hivatkozásra. Ha Trump­ érve alaptalan, ahogy azt sokan gondolják, akkor legfőképpen az USA viseli a téves megközelítésének terhét. Másként: Trump vámjai önkárosító politikának számítanak. Ha elfogadjuk Trump érvelését, amely szerint valóban nemzetbiztonsági kérdésről van szó, akkor helyénvaló, hogy a döntést hazai szinten hozzák meg. Nem tűnik észszerű elgondolásnak, hogy nemzetközi testületre bízzák a fontos döntések meghozatalát.

Még ha arról van is szó, hogy egy intézkedés – mint például a nemzetbiztonságra való hivatkozást követő vámpolitika – téves, a demokráciáknak akkor is meg kellene engedni, hogy hadd kövessék el a saját hibáikat.

A globális kormányzás híveinek figyelembe kell venniük, hogy a világgazdaságban elkövetett legtöbb politikai tévedés a nemzeti szinten meghozott hibás döntések következménye, és nem a nemzetközi együttműködés hiányának tudható be. Trump vámpolitikája nem azért téves, mert más országoknak árt, hanem azért, mert jelentős terhet ró közvetlenül az amerikai gazdaságra. A legjobb megoldás, amelyben reménykedhetünk, a demokratikusan megerősített globális kormányzás lehet. A globalizáció által megerősített globális kormányzással szemben ez a modell a legtöbb szakpolitikai terület szabályozását a nemzeti hatóságokra bízná. Eszerint a globális felügyelet csak eljárási követelményekre korlátozódna, célja a hazai demokratikus viták erősítése lenne anélkül, hogy előre meghatározná a viták végkimenetelét.

Kétséges, hogy a globális kormányzás ilyen modellje változtatni tudna Trump kereskedelempolitikai tévedésein. De legalább felszámolna minden alapot Trump (és más, hasonló gondolkodású politikus) számára, hogy állandóan azt sérelmezze, a WTO és más nemzetközi szervezetek lábbal tiporják a nemzeti szuverenitást.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org