A munkahelyteremtés az új irány
A koronavírus-járvány következtében mind az amerikai, mind az európai gazdaságok nagyszabású munkahelyteremtésbe kezdtek. Joe Biden megválasztott amerikai elnök arra tett ígéretet, hogy 700 milliárd dollárt fektet a feldolgozóiparba és az innovációba, és további 2 ezermilliárd dollárt a Biden Green Dealbe, amely a klímaváltozás elleni küzdelmet és a tiszta energia előállításának segítését célozza meg. Mindeközben Németország, felhagyva a nadrágszíjmeghúzással, támogatta a 750 milliárd eurós európai uniós helyreállítási alapot, és Franciaországhoz hasonlóan fenntartja majd nemzeti munkahelymegőrzési és -teremtési programját 2021-ben is.
Ezzel szemben Rishi Sunak brit pénzügyminiszter nem követte ezt az irányt. Márciusban sokan azt várták, hogy Nagy-Britanniában V alakú kilábalás alakul ki. Ahogy az erre vonatkozó kilátások romlottak, egyértelművé vált, hogy Sunak mentőcsomagját egy életképes kilábalási tervhez kell igazítani.
A konszenzusos nézet szerint gyengébb lesz mind a brit, mind a globális gazdaság teljesítménye 2021-ben, mint 2019-ben volt.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a világgazdaság 6,5 százalékkal teljesít alacsonyabb szinten ahhoz képest, amit a koronavírus-járvány előtt előre jeleztek, és a munkanélküliség legalább a kétszerese lesz a járvány előtt mértnek.
A borúsabb kilátások az aktív fiskális politika visszaállítása melletti felhívásokat szültek a nemzetközi színtéren, az IMF sürgeti a gazdag országok kormányait, hogy nagyszabású állami beruházási programokba kezdjenek. A legutóbbi erről szóló kiadványában (Fiscal Monitor) a valutaalap azt emelte ki, hogy ha az állami beruházásokat a GDP 1 százalékával emelik, az 2,7 százalékkal növelheti a GDP-t, 10 százalékkal a magánberuházásokat és 1,2 százalékkal a foglalkoztatást.
Az angol jegybank (BoE) is megváltoztatta a politikáját. További 150 milliárd fontot tervez a brit gazdaságba pumpálni a több mint 200 milliárd fontnyi összeg mellett, amelyet már 2020-ban a gazdaságba öntött, és amellyel kapcsolatban most felismerte, hogy nem érte el a kívánt hatást. A cégek addig nem fognak befektetni – függetlenül attól, hogy mennyire alacsony a tőke költsége –, amíg nem látják megfelelőnek a piacot. Emiatt a BoE most az amerikai Fedhez és az Európai Központi Bankhoz (EKB) hasonlóan fiskális élénkítésre szólít fel.
A koronavírus-járvány előtt a monetáris politika tűnt az egyetlen használható szakpolitikai lehetőségnek. Most viszont, ha el akarjuk kerülni a tömeges munkanélküliséget és a kereslet ezt követő csökkenését a gazdaságban, a lezárások megszüntetése után a munkahelyteremtésnek kell lennie a fő prioritásnak.
A brit kormány nyáron nyolcmilliárd font értékű infrastrukturális kiadást hozott előre. Ez azonban csak egy része annak, amire szükség van. A kormányzat a negyvenmilliárd fontnyi ötéves beruházási tervét a következő két és fél évben kívánja megvalósítani, és elsőbbséget ad a nagy környezetvédelmi projekteknek, valamint a szociális lakhatást célzó beruházásoknak. A lakóingatlanok felújítása gyorsan sok munkahelyet hozhat létre, azonnali multiplikációs hatásokkal.
Számításaink szerint egymillió 25 éven aluli brit nem dolgozik, és nem is vesz részt oktatási, képzési programokban. A kormányzat munkahelyteremtési programja (Kickstart), amelyet megkésve, csak most novemberben indítottak el, csupán féléves időszakra biztosít munkahelyet a fiataloknak.
A kormányzat várakozása szerint a Kickstart 300 ezer fiatalnak biztosít munkát, de 2020 végéig talán csak mintegy százezren fognak részt venni a programban. A kormány azzal számol, hogy a brit munkaadók 5 százaléka venne fel fiatalokat, ám a kiskereskedelmi és a logisztikai szektoron kívül működő több ezer cég ehelyett leépítéseket tervez, és biztosan nem fog a remélt mértékben új munkahelyet biztosítani a következő hónapokban.
Ha segíteni akarunk a másik 900 ezer 25 éven aluli fiatalon, és létre akarjuk hozni azt az 1,5 millió, fiataloknak szánt munkahelyet, amelyekre szükség lesz a következő években, akkor az állami szektornak kell lennie a foglalkoztatónak.
Amire legfőképpen szükség van a brit politikai döntéshozók részéről, az az, hogy ismét kötelezzék el magukat a teljes foglalkoztatás mellett John Maynard Keynes és Franklin D. Roosevelt amerikai elnök szellemében. Egy lényeges feltétele ennek a monetáris és fiskális politika koordinálása. A BoE-nek meg kell őriznie az inflációellenes mandátumát, a döntéshozóknak azonban ezt nem a szükséges költségvetési élénkítés leállítására kellene felhasználniuk.
Most novemberben a BoE azt hangoztatta, hogy minden szükséges lépést kész megtenni a gazdaság felpörgetése érdekében. Az ilyen előrevivő iránymutatás hitelességének erősítésére a kormányzat kettős mandátumot adhatna a BoE-nek mind az infláció, mind a munkanélküliség elleni küzdelemre vonatkozóan, miközben a BoE bejelenthetné, hogy nem fogja szigorítani a monetáris politikát, amíg a munkanélküliség nem csökken a válság előtti 4 százalékos szintre.
A Pfizer koronavírus elleni vakcinája (és akár más oltóanyagok) sikeres bevezetésével az élet a normalitás látszatába térhet vissza tavaszra. De még ha az egészségügyi válság mérséklődik is, a munkanélküliségi krízis továbbra is velünk marad. A brit politikusoknak most kell cselekedniük, hogy elkerüljenek egy elvesztegetett évtizedet – ha nem egy elvesztegetett nemzedéket – a növekedés terén.
Copyright: Project Syndicate, 2020
www.project-syndicate.org
