Néhány hónap alatt az Európai Unió olyannyira csökkentette az orosz olajtól való függőségét, hogy most már kész olajembargót bevezetni Oroszországgal szemben. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bejelentette azt a tervet, amely szerint a következő hat hónapban betiltják az orosz nyersolaj importját az EU nagy részébe, valamint az év végéig a finomított olajtermékek behozatalát is. Ahhoz azonban, hogy ennek az intézkedésnek érdemi hatása legyen Oroszország költségvetésére, Európának fel kellene számolnia az orosz gáztól való függőségét is. Ezt sokkal nehezebb lesz majd elérnie.

Több oka is vannak, hogy Európának miért sikerült gyorsan csökkentenie az orosz olaj iránti igényét. A kőolaj könnyen szállítható tankerekkel, nem csak vezetéken keresztül, valamint viszonylag könnyű új beszerzési forrást találni a világpiacon. A probléma az, hogy viszonylag könnyen találni annyi új vevőt is – és Oroszországnak sok vevője van –, amellyel az uniós embargóból származó veszteségek nagy részét ellensúlyozni lehet.

A gáz esetében más a helyzet. Európának szüksége van a földgázra a téli fűtés biztosításához, valamint a földgáz nyersanyagként is szolgál a világ legnagyobbjának számító európai vegyipar számára, amely az EU exportjának jelentős részét fedi le. Továbbá a földgázpiac bizonyos jellemzői sokkal nehezebbé és költségesebbé teszik az Oroszországtól történő beszerzés alternatíváinak megtalálását, mint a kőolaj esetében.

Először is miután a legtöbb gáztermelő hosszú távú szerződések alapján szolgálja ki a vevőit, így Oroszországon kívül kevés szabad termelési kapacitás áll rendelkezésre. Bár léteznek spotpiacok, ahol korlátozott mennyiségű gázt lehet vásárolni vagy értékesíteni, ezeknek a piacoknak a célja a meglévő kínálat vagy kereslet igény szerinti újraelosztása a régiók között, nem pedig további kínálat biztosítása.

A kialakult helyzet miatt aggódó európai energiaügyi miniszterek különböző gáztermelőket kerestek fel világszerte, abban a reményben, hogy meggyőzhetik őket a termelés növeléséről. A nagy gáztermelők örömmel tesznek eleget a kérésnek. Arra is felhívják azonban a figyelmet, hogy akár négy évbe is telhet az új projektek beindítása, de ennek  üzleti szempontból csak akkor van értelme, ha a vásárló kész húsz évre szóló szerződést kötni.

Mindez azt jelenti, hogy rövid távon a földgázellátást közel állandó mennyiségűnek lehet tekinteni. A kieső orosz gázt így csak az energiamegtakarítás és a megnövekedett gázimport kombinációjával lehet kezelni.

Ebben a kérdésben Európa egy másik kihívással is szembesülni fog. A földgáz szállítása költséges, illetve nehéz tárolni. A szállítható cseppfolyósított földgáz (LNG) tekinthető a vezetékes orosz gáz fő alternatívájának, bár ennek a megoldásnak is megvannak a maga kihívásai.

Miután a gázt cseppfolyósították és speciális tankerekbe töltötték, néhány ezer kilométernyi többletút nem jelent nagy különbséget. Ez a fő oka annak, hogy az ázsiai és az európai LNG-piac integráltnak tekinthető, és így az árak a két kontinensen általában szorosan követik egymást. A gáz spotárai már tavaly ősszel, hónapokkal Ukrajna Oroszország általi megtámadása előtt nagyon magas szintre emelkedtek, miután az erős ázsiai gazdasági fellendülés növelte a keresletet.

Az ukrajnai háború kitörése előtt Európa már majdnem annyi LNG-t importált, mint vezetékes gázt. Ha azonban Európa fel akarja számolni az orosz gáztól való függőséget, akkor óriási mértékben kell növelnie az LNG-importot. Ez költséges lesz, mivel azt jelenti, hogy az eredetileg Ázsiába irányuló szállítmányokat Európába kell átirányítani. Szerencsére ez technikailag lehetséges lesz az LNG-kereskedelemben tapasztalható mély aszimmetria miatt: sokkal hosszabb időbe telik a cseppfolyósító létesítmények építése, mint a visszagázosítás megszervezése.

Aerial view of an LNG Tanker supplying Liquified Natural Gas to the Power Station.
Fotó: Felix Cesare

Amikor az LNG-szállítmány megérkezik, az importáló országoknak csupán fel kell melegíteniük az LNG-t a tankerekben. Energetikai szakemberek gyakran kiemelik, hogy sok ország nem rendelkezik elegendő LNG-létesítménnyel az import növeléséhez. Az úszó LNG-terminálok azonban szintén lehetőséget kínálnak, valamint olyan országok, mint Németország, Franciaország és Olaszország, már most is alkalmazzák ezt a megoldást, ezzel biztosítva azt, hogy az LNG-t ki tudják rakodni, amint megérkezik.

Ezek a rugalmas gázosítási létesítmények, kiegészülve az EU legtöbb szolgáltatóját összekapcsoló sűrű csővezeték-hálózattal, némi védelmet nyújtanak az egyes országokat megcélzó orosz próbálkozásokkal szemben. Európa már szolidaritást tanúsított ebben a kérdésben. Amikor a Gazprom orosz energiaipari óriás nemrégiben leállította a Lengyelországba és Bulgáriába irányuló gázszállításokat, a Németországból és Görögországból induló vezetékek biztosították, hogy a két ország hozzájuthasson a szükséges szállításokhoz. A kérdés az, hogy vajon Európa ugyanezt az eltökéltséget fogja-e tanúsítani akkor is, amikor minden ország nyomás alá kerül.

Azt is ki kell azonban emelni, hogy a cseppfolyósító létesítményekhez sokkal nehezebb hozzájutni, és sokkal hosszabb ideig tart a megépítésük, mivel olyan óriási hűtőberendezésekre van szükség, amelyek képesek mínusz 160 Celsius-fokra lehűteni a gázt. Ez két politikailag fontos következményt von maga után.

Egyesek azt remélik, hogy az Egyesült Államok képes lesz biztosítani az LNG-szállításokat Európának. Az USA azonban jelenleg teljes kapacitással működteti meglévő cseppfolyósító létesítményeit, az új üzemek felépítése pedig több évbe telne. Amíg az amerikai exportkapacitás korlátozott mértékű, az amerikai szállítások Ázsiából Európába történő átirányítása semmit sem fog segíteni az európai és ázsiai együttes LNG-piacon jelentkező többletkereslet csökkentésében. Az USA számára ez azzal az előnnyel jár, hogy az ottani földgázárak sokkal alacsonyabbak maradnak, mint Európában vagy Ázsiában.

A földgáz-cseppfolyósító létesítmények építésének kihívása jelentősen megnöveli Oroszország költségeit is azon export esetében, amelynek során azt a gázt akarja értékesíteni, amelyet Európa már nem vásárol meg. Jó pár évig Oroszország nem lenne képes eladni azt a 140 milliárd köbméter földgázt, amelyet korábban évente Európának szállított.

Ha Európa kész megfizetni a drága LNG-import árát, azzal súlyosan alááshatná Oroszország képességét arra, hogy kemény valutához jusson a gázexporton keresztül. Ez pedig súlyos csapást mérne Vlagyimir Putyin háborús költségvetésére.

Copyright: Project Syndicate, 2022

www.project-syndicate.org