A konzultációról szóló sajtóközlemény is elismeri, hogy az európai árampiac tavaly megbukott. Árazásban az elektromos áram teljesen gázfüggő lett, mint a legrosszabb drogos: ahogy a földgáz ára alakult (le-fel), azt az árampiac vakon követte. Így lett a határidős áram 1,003 euró megawattóránként 2022. augusztus 26-án: irreális és tarthatatlan árszint volt ez, de a piac még ezen az áron is kereskedett. Az első és legfontosabb feladat ennek a drogfüggésszerű reakciónak a megállítása: miért követi az elektromos áram ára a földgáz emelkedését (mondjuk) Bulgáriában, ahol a gázos erőművek piaci részesedése 10 százalék alatt van?
A válasz ott bujkál valahol a neoliberális piacelméletben. Itt a kiindulópont az volt, hogy bármilyen áruról legyen is szó, a piac akkor működik jól, ha az elszámolóár az utolsó egységet megtermelő eladó által beadott ár lesz. Minden más megoldás piactorzítás. Ez a feltehetőleg jó elmélet az európai elektromosenergia-piacon azért nem működött (és nem is működhetett), mert az utolsó megawattórát az idő 99,89 százalékban gázos erőművek termelték meg. Itt pedig a földgáz a legfontosabb alapanyag. A legszennyezőbb balkáni és ukrán erőművet is úgy fizette ki az európai árampiac, mintha a legmodernebb gázos erőmű lett volna. Ez a nonszensz elszámolási stratégia vezetett oda, hogy a szerb lignites erőmű, amelyiknek a füstje egy ködösebb téli napon eltakarja Belgrádot, extra pénzbevételhez jutott, ha felment a földgáz ára Európában. Nem csoda, hogy több szenes erőmű vezetése személyiségzavarral küzdött: miért áraz bennünket a piac úgy, mintha modern gázturbina lennénk, amikor a legkoszosabb és elavult lignitblokk vagyunk a környéken? Olyan volt ez a helyzet, mintha a biciklis futár díját a benzin piaci árához indexálnák. Ez az alapjában hibás európai árazási technika eltorzította az árampiacot, és az említett konzultáció legfontosabb célja ennek a megszüntetése. Nagyon érdekes lesz látni, milyen ötlet(ek)et fog az EU elfogadni.
A földgázfüggésen kívül voltak és vannak más problémák is. Ezekről a sajtóközlemény hallgat, de meg kell említeni, hogy súlyos gondok vannak a piackapcsolással és a szén-dioxid-árazással is.
A piackapcsolás lényege az, hogy a határkapacitásokat egy algoritmus (és nem kereskedők) osztja el a különböző országok (szabályozási zóna, hivatalos néven) között.
Ha Romániában drágább egy óra, mint Magyarországon, akkor a magyar áram elindul kifelé, illetve fordítva. Ez az egyébként jó ötlet tökéletesen működne, ha hasonló méretű és kereskedelmi kultúrájú országokat kapcsoltak volna össze. Jelenleg az az abszurd helyzet, hogy a luxemburgi bankár és a román segédmunkás ugyanazt az áramot használja fel, de a kettőjük anyagi háttere közötti távolságot fényévekben lehet csak mérni. Ha a német–francia elektromos rendszer üzemmódban van (mert nincs szél, mert nem működnek az atomerőművek), akkor ez a duó Európából addig szívja ki az áramot, ameddig a távvezetékek bírják. A közös német–francia fogyasztáshoz képest mondjuk a bolgár csak kerekítési hiba. A fenti problémákat szakemberek és kereskedők már évekkel ezelőtt jelezték a brüsszeli döntéshozóknak, de onnan csak továbbra is pro-piackapcsolási üzenetek jönnek. Így például 2022 júniusában bekerült az úgynevezett Single Day-ahead Coupling (SDAC) rendszerbe a horvát–magyar határ is. Ezt az erőltetett piackapcsolás-fóbiát valahogy meg kell állítani: nincs bizonyíték arra, hogy a piackapcsolás után a helyi kereskedés hatékonyabb, viszont sokkal nagyobb a volatilitás (árváltozás), mint eddig. Sokat lehetne még írni arról, miért káros az erőltetett piackapcsolás, de jelen írás szempontjából a legfontosabb az, hogy ez a téma nem szerepel az említett sajtóközleményben.
Végül a szén-dioxid-kereskedés is lemaradt a konzultációs felhívásból.
A szén-dioxid-kvóta ugyanúgy alapanyag az erőművek számára, mint a szén vagy a gáz vagy az olaj. Ahogy az EU Allowance (ez a hivatalos neve) ára változik, úgy rángatja magával az elektromos áram árát. Mint korábban már megírtam, az európai karbonkereskedés a világ egyetlen piaca, amelyet az EU és a kereskedők együtt és egyszerre manipulálnak. A szén-dioxid-kvóták többsége pénzügyi spekulánsok kezében van; a kibocsátók (erőművek, műtrágyagyárak, légi közlekedés stb.) itt csak másodhegedűsök lettek, de az egész show árát ők fizetik meg (majd adják tovább a saját fogyasztóiknak). Egy teljesen pénzügyi mentalitással működő, „önjáró” (a kibocsátók érdekeivel nem foglalkozó) piac lett az európai karbonkereskedés, ahol az „össztársadalmi hasznosság” még elméleti szinten sem szempont. A jelenlegi szén-dioxid-kereskedelmi időszak 2021-ben kezdődött és 2030-ig tart: sajnos addig nincs remény a már jól ismert hibákat korrigálni.
Összefoglalva: nagyon jó, hogy az EU konzultációt kezdett az európai elektromos piac reformjáról. Reméljük, a sajtóközleményben szereplő fontos témák (például gázfüggőség megszüntetése) mellett lesz idő és lehetőség a megemlített egyéb problémákat is átbeszélni. A piackapcsolás és a szén-dioxid-kvóták reformja nélkül az európai elektromosáram-piac nem lesz felhasználóbarát, aminek az felárát minden áramfogyasztó (a nagy cégektől a kisnyugdíjasokig) fogja megfizetni. Ez a konzultáció a lehetőség arra, hogy együtt és most egy jobb piacmodelt találjunk ki.
