Újabb színes forradalom készül a Kaukázusban?

A „Grúz Rémálom El-Nem-Ismerése Törvény” néven terjesztette a Kongresszus elé Joe Wilson republikánus és Steve Cohen demokratapárti képviselő a törvényjavaslatot, amely megtiltaná a washingtoni adminisztráció számára, hogy bármilyen kapcsolatot létesítsen a Georgiában ötödik ciklusát töltő Grúz Álom kormányzattal, legitimitását akár implicite is elismerje, illetve forrásokat juttasson számára, sőt újabb szankciókat helyez kilátásba Tbiliszivel szemben. A törvényjavaslat az államfőt is delegitimálja, s a decemberi választást megelőzően regnáló elnököt, Szalome Zurabisvilit ismerné el Georgia törvényes államfőjeként. Bár a javaslat még a Kongresszus Külügyi- és Jogi Bizottságainál áll, s a törvényhozás után az elnökön is át kell mennie, a tény, hogy Zurabisvilit hívták el Donald Trump beiktatására, és nem a legitim elnök Kavelasvilit, sokatmondó.

Hasonló dokumentumot fogadott el az Európai Parlament ötpárti többsége is novemberben. A Néppárt, a Zöldek, a Konzervatívok és Reformisták, a Szociáldemokraták és a Renew határozatban utasította vissza a georgiai választások, és ezáltal az új kormány elismerését, s nemzetközi felügyelet alatt tartandó, előrehozott választásokat sürgetett. A pártcsaládok akkor az általános demokratikus visszaesésre és az állítólagos választási csalásokra hivatkoztak, holott ekkor még el sem készült az EBESZ választási megfigyelő missziójának végső értékelése. A dokumentum végül megerősítette, hogy a jogi környezet lehetővé tette Georgiában a demokratikus választásokat, a voksolás rendezetten zajlott, a szavazókörök 90 százalékában használt elektronikus szavazatok adatait már a voksolás másnapján közzétették a hatóságok, a pártregisztráció nyitott volt, a szavazók széles körű választás előtt álltak. Bizonyítékokkal a szisztematikus választási csalásra sem az EBESZ, sem a georgiai ellenzék nem tudott szolgálni.

A határozat már explicite él a választási csalás vádjával – a néppárti politikusok szerint az októberi georgiai választás nem tükrözi a grúzok akaratát. Bizonyítékkal, mindazonáltal, e határozat sem bajlódik. Holott a létező összes közvélemény-kutatás megegyezik abban, hogy Georgiában messze a legnépszerűbb politikai formáció a 2012 óta rendre újraválasztott, stabil gazdasági növekedést meghonosító Grúz Álom párt, amelyre korábban az EU és az Egyesült Államok megbízható szövetségeseként tekintettek világszerte.

Miért fordult szembe a Nyugat Georgiával? Válasszal az amerikai törvényjavaslat szolgálhat.

Nyilvánvaló, hogy a probléma nem a vélt vagy valós antidemokratikus intézkedésekkel van, hiszen akkor az EU és az USA hasonlóan vehemensen lépne fel az ellenzéki pártok és média, egyházak, zenészek és könyvek betiltása, kulturális emlékhelyek szisztematikus rombolása és az elnökválasztás elhalasztása ellen egy másik EU-aspiráns, posztszovjet országban, Ukrajnában. A probléma csíráját a georgiai kormánypárt pragmatikus, nemzeti érdekközpontú külpolitikája jelenti, amely figyelembe veszi Georgia földrajzi és történelmi realitásait, nem szorítkozik az észak-atlanti szövetség rideg geopolitikai céljaira.

Újabb színes forradalom készül a Kaukázusban? A Grúz Álom kormány esetleges megbuktatására nem lehet színes forradalomként tekinteni, hiszen Georgia nem Oroszország szövetségese, kormánya távolról sem oroszbarát. 

A Grúz Álom kormány nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal, betartja az oroszellenes nemzetközi szankciókat, hiszen Oroszország katonai megszállás alatt tartja területének ötödét. Pragmatikus gazdasági kapcsolatokat tart fenn mindazonáltal északi szomszédjával, amely történetesen egyik elsőszámú exportpiaca.

Ha a georgiai ellenzéknek sikerül is az utcán megbuktatni a kormányt, az nem a nép akaratát fogja tükrözni, hanem egy szűk politikai és gazdasági érdekközösségét. A grúzok túlnyomó többsége a stabil gazdasági növekedésre, a javuló életkörülményekre és a folyamatos regionális destabilizáció mellett is stabil és békés külkapcsolatokra mondtak igent a tavalyi választáson. A Grúz Álom kormány az, amely a békés párbeszédet sürgeti a szakadár területekkel, s az européer ellenzék üti meg a legharciasabb, irredenta hangokat. A további belpolitikai destabilizáció rendkívül súlyos kockázatokkal járhat Georgiára nézve, egy adandó provokáció, érkezzen a vitatott határok bármely oldaláról, könnyen újra lángba boríthatja a kaukázusi országot, s ezúttal korántsem biztos, hogy az oroszok megállnak Tbiliszi előszobájában, Gorinál, mint ahogy azt a 2008-as háború során tették.