Komoly jövője van a könyvvizsgálói pályának

Honnan jött az ötlet, hogy a kamara önálló képzési központot hozzon létre?
Pál Tibor: A rendszerváltást követően komoly változáson estek át a pénzügyi szakmák is, hiszen újra kellett gondolni a piacgazdaságra jellemző pénzügyi-számviteli ismereteket, és azzal szembesültünk, hogy az adatok hitelességének igazolása legalább annyira fontos, mint a megfelelő könyvelés. 1993 előtt a Pénzügyminisztérium, 1997-től – a tárca szakmai felügyelete mellett – az akkor létrejövő Magyar Könyvvizsgálói Kamara irányításával folytak a képzések, és évente mintegy százan végeztek könyvvizsgálóként.
A közbülső időszakban viszont több, piaci alapon működő cég kapott lehetőséget, és évente körülbelül ezren szereztek könyvvizsgálói oklevelet, esetenként nem túl szigorú követelményrendszer mellett. A kamara a megalakulásától komoly követelményeket kívánt állítani a könyvvizsgálói képzésben részt vevők elé, 1999-ben pedig a saját oktatási központ megalakítása mellett döntött.

A végzettek száma a követelményrendszer szigorodása miatt visszacsökkent az évi száz közelébe.
A képzés fontosságáról mindent elárul, hogy nincs még egy szakma, ahol az alapozó szakmai diplomát egy kamara adhatja ki.
Hová sikerült eljutni?
Lakrovits Elvíra: Az oktatási központ fennállása óta csaknem 250 ezren vettek részt valamilyen képzésen, a képzési kör alaposan kibővült. Kínálatunkban ma már több mint húszféle (OKJ-s és OKJ-n kívüli) szakképesítés található meg, az adótanácsadóitól a vállalkozási mérlegképes könyvelői képzésen át az okleveles könyvvizsgálói képzésig. Emellett a szakhatóságok engedélyével hét rendszerben szervezünk kreditpontos továbbképzéseket. A kötelező továbbképzések terén, ahol vagy hatvan intézmény kínál programokat, a piaci súlyunk körülbelül 45 százalékos, a hazai pénzügyi-számviteli terület legnagyobb, iskolai rendszeren kívül működő képzési központja vagyunk.
A teljes interjút a Világgazdaság hétfői számában olvashatják