Honnan jött az ötlet, hogy a kamara önálló képzési központot hozzon létre?
Pál Tibor: A rendszerváltást követően komoly változáson estek át a pénzügyi szakmák is, hiszen újra kellett gondolni a piacgazdaságra jellemző pénzügyi-számviteli ismereteket, és azzal szembesültünk, hogy az adatok hitelességének igazolása legalább annyira fontos, mint a megfelelő könyvelés. 1993 előtt a Pénzügyminisztérium, 1997-től – a tárca szakmai felügyelete mellett – az akkor létrejövő Magyar Könyvvizsgálói Kamara irányításával folytak a képzések, és évente mintegy százan végeztek könyvvizsgálóként. A közbülső időszakban viszont több, piaci alapon működő cég kapott lehetőséget, és évente körülbelül ezren szereztek könyvvizsgálói oklevelet, esetenként nem túl szigorú követelményrendszer mellett. A kamara a megalakulásától komoly követelményeket kívánt állítani a könyvvizsgálói képzésben részt vevők elé, 1999-ben pedig a saját oktatási központ megalakítása mellett döntött. A végzettek száma a követelményrendszer szigorodása miatt visszacsökkent az évi száz közelébe. A képzés fontosságáról mindent elárul, hogy nincs még egy szakma, ahol az alapozó szakmai diplomát egy kamara adhatja ki.
Hová sikerült eljutni?
Lakrovits Elvíra: Az oktatási központ fennállása óta csaknem 250 ezren vettek részt valamilyen képzésen, a képzési kör alaposan kibővült. Kínálatunkban ma már több mint húszféle (OKJ-s és OKJ-n kívüli) szakképesítés található meg, az adótanácsadóitól a vállalkozási mérlegképes könyvelői képzésen át az okleveles könyvvizsgálói képzésig. Emellett a szakhatóságok engedélyével hét rendszerben szervezünk kreditpontos továbbképzéseket. A kötelező továbbképzések terén, ahol vagy hatvan intézmény kínál programokat, a piaci súlyunk körülbelül 45 százalékos, a hazai pénzügyi-számviteli terület legnagyobb, iskolai rendszeren kívül működő képzési központja vagyunk.
Mennyire szűkíti be a lehetőségeket, hogy a számviteli ismeretek országfüggők?
L. E.: A hazai számviteli és adózási szabályrendszerre tekintettel elsősorban valóban a magyar piacra kell szakembereket képeznünk, ám azt is látni kell, hogy egyre több terület válik nemzetközivé – gondoljunk csak az uniós adópolitikára –, a számviteli területen a nemzetközi számviteli sztenderdek (IFRS) alkalmazási körének bővülése is szélesítheti a lehetőségek körét a nálunk végzettek előtt. Bőven van terünk itthon is, hiszen a magyar vállalati kultúra egyértelműen igényli a korszerű pénzügyi-számviteli ismeretek alkalmazását, így nem aggódom a jövőnk miatt.
Valóban? György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára egy konferencián azt mondta, hogy tíz-tizenöt év múlva nem lesz szükség könyvelőre, a gépek mindent átvesznek.
P. T.: A klasszikus könyvelési-számviteli feladatok jó része valóban gépiesíthető, ám még ott is helye lesz a tapasztalatnak, valamint a széles körű ismereteknek, a tanácsadói jelleg, illetve a programok ellenőrzése kerül még jobban előtérbe. A könyvvizsgálói szakma ennél sokkal többről, üzletről, pénzről, vállalkozásról szól. A könyvvizsgálónak nem pusztán a számokat, a céget, a piaci környezetet kell ismernie, ezt semmilyen program, mesterséges intelligencia nem helyettesítheti.
Ehhez képest azt hallani, hogy komoly gondokkal, elöregedéssel küzd a szakma.
P. T.: A könyvvizsgálók átlagéletkora messze ötven év felett van, elkél a vérfrissítés. Mostanában csak évi negyven-ötven könyvvizsgáló kéri felvételét a kamarába. Egyrészt tartanak a digitális lépésváltástól, mert még nem látják, hogy ez milyen előnyökkel járhat, másrészt maga a kamara is magasra teszi a lécet a rendszeres minőség-ellenőrzésekkel és a kötelező továbbképzésekkel. Ez még akkor is megterhelő, ha a kamara döntése értelmében a képzések többsége immár digitálisan is elvégezhető, az oktatási központ könyvvizsgálókat érintő kreditpontos képzéseinek nagyobb része megoldható távoktatással. A kamarai tagság a kezdeti berzenkedés dacára hamar elfogadta, megszerette az új kompetenciákat adó online képzéseket.
Mennyire érinti majd a képzéseket a szakképzési rendszer tervezett átalakítása?
L. E.: Még zajlanak az egyeztetések, amelyeknek a közgazdasági és ügyviteli ágazat készségtanácsa elnökeként lehetek a részese. Biztosra vehető, hogy 2020 őszétől két, iskolai rendszerben megvalósuló képesítése lesz az ágazatnak, a pénzügyi-számviteli ügyintéző és a vállalkozási ügyviteli ügyintéző. Ezek a széles alapozású képzések lehetővé teszik majd, hogy a technikusi minősítés után ügyintézői feladatokat lássanak el a végzettek valamely foglalkoztatónál, vagy megfelelő módon kapcsolódjanak be akár a szakmai felsőoktatásba, a szakma felnőttképzésébe. Az ágazat más – számos szabályozott, tevékenységi engedéllyel gyakorolható – szakmáit a felnőttképzésben lehet majd elsajátítani. A szabályozott szakmák esetében véleményem szerint a hatósági képzések bevezetése lenne a legjobb megoldás, ami a könyvvizsgálói képzés esetében hosszú évek óta jól működik. Szakmai véleményünket igyekszünk a szakmai felelős Pénzügyminisztériummal egyetértésben kialakítani. Abban teljes a véleményazonosság, hogy rendkívül fontos lesz a megfelelő átmenet biztosítása a jelenlegi és az új képzési rendszer között. Tekintve, hogy már egy év sincs a képzések jelenlegi rendszerben való indítására, egyre sürgetőbb a keretek meghatározása, a megfelelő szabályozás, hiszen az alkalmazásra a hatóságoknak, a képzési és a vizsgarendszer minden szereplőjének, de a munkaerőpiacnak és a képesítések megszerzésére törekvőknek is fel kell készülniük.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.