Az öt év, amiről minden cégvezetőnek tudnia kell
Szinte teljesen elfedte a koronavírus-járvány a csődtörvénynek azt a tavaly nyári változtatását, amely a vállalatok ügyvezetőinek anyagi felelősségére vonatkozik.
Olyan módosítás történt, amely alapvetően rendezheti át a döntéshozók hozzáállását egy vállalat ügymenetéhez.
Ugyanis ha a felszámolási eljárás alatt a bíróság megállapítja, hogy egy társaság korábbi vezetője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el, akkor egészen hosszú időre a magánvagyona is veszélybe kerülhet.
Korábban a felelősségmegállapítás után 90 nap állt rendelkezésre, hogy a hitelezők vagy a felszámoló pert indítson a társaság egykori vezetője ellen, amelyben követeléseik kiegyenlítését kérhették az ügyvezető saját vagyonából. A múlt évi módosítások után azonban már öt év áll rendelkezésre, hogy ezt a marasztalási eljárást elindítsák ellene.
Ráadásul nem csupán azoknak a döntéshozóknak van okuk aggódni,
akiknek a névjegykártyáján a cégvezetői státusz szerepel. A felelősség akkor is megállapítható, ha a vezetői tisztség betöltése csupán névleges volt. Sőt, az árnyékvezető – vagyis az a személy, aki ugyan nincs bejegyezve a cégjegyzékbe, ám a társaság döntéseinek meghozatalára mégis ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt – esetében is éppen ez a helyzet.
Súlyos tévedésben van az a vállalatvezető, aki azért nagyvonalú a témában s veszi lazábban a csődtörvény változásait, mert azt gondolja, hogy az esetek többségében alacsony kártérítési tételekről van szó.
A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis az ilyen perekben kifejezetten nagy összeg a tét.
Az elérhető statisztikák szerint az elindított perek 56 százalékában 10 millió forint feletti összegre kérték a felelősség megállapítását. Az elsőfokú bíróságok pedig az eljárások kétharmadában helyt is adtak a kereseteknek. A Bán és Karika által gyűjtött adatok szerint egyébként az ilyen perek 49 százalékát magánjogi hitelezők, 36 százalékát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, 15 százalékát a szóban forgó társaság felszámolója indította.
Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy nehéz helyzetbe került vállalatnál milyen lépéseket és döntéseket hoz az ügyvezető. Ha a döntéshozatali joggal rendelkező úgy gondolja, hogy a társaságánál sajnálatos módon fizetésképtelenséggel fenyegető a helyzet, akkor a felelősség alóli mentesülés érdekében haladéktalanul össze kell hívnia a taggyűlést.
Ezen dokumentálhatóan olyan tájékoztatást kell adnia, amelyből kiderül a vállalat helyzete, ám emellett észszerű intézkedési javaslattal is elő kell állnia. Ilyen lehet, hogy a tagokat felkéri pótbefizetések teljesítésére az adós pénzügyi helyzetének stabilizálása végett, illetve végső esetben kezdeményezheti a csőd- vagy felszámolási eljárást.
Legalább ennyire hangsúlyos, hogy semmilyen további olyan intézkedést ne hozzon, amellyel a hitelezői veszteségeket növelheti. Ha mindezeket az ügyvezető megteszi, nagy eséllyel mentesülhet a felelősség alól. A Kúria egyik ítéletében ugyanis kimondta: ha az ügyvezető javasolja a tagoknak a szükséges határozat meghozatalát,
de a tagok a javaslatot elvetik, illetve nem azzal egyezően hozzák meg döntésüket, azért a vezető tisztségviselő – ilyen minőségében – nem tartozik felelősséggel.
Mindezek egyértelműen rávilágítanak arra, hogy az elévülési idő ilyen mértékű meghosszabbítása a cégvezetői vagy irányítási feladatokat ellátóktól nagyon körültekintő magatartást vár el. Ez pedig összességében megfontoltabb gazdálkodáshoz vezethet a döntéshozók körében.
