BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

a rejtett megszorítás éve

Az idei év magas inflációja erőteljesen mérsékelte a reálkeresetek növekedési ütemét. Ez kisebb megszorítást és jövedelemátcsoportosítást jelentett, melynek vesztese a lakosság, nyertese a költségvetés és a vállalati szféra. A reálkeresetek alacsony dinamikája ugyanakkor kedvezően érintette az egyensúlyt és a növekedési potenciált.

A tervezettnél magasabb infláció egyik legjelentősebb hatása, hogy 2000-ben a korábbi két évet alulmúló reálkereset-növekedés figyelhető meg a gazdaságban. Az első nyolc hónapban a keresetek reálértéken mindössze 1,6 százalékkal haladták meg a tavalyit.



A mostani helyzet kísértetiesen hasonlít az 1995-ös stabilizációra, amikor szintén az árszínvonal-emelkedés volt a jövedelemátcsoportosítás legfőbb eszköze. Igaz, akkor a kormányzat teljesen tudatosan pörgette fel az inflációt, most pedig a szándékos alulbecslés és a külső sokk együttesen okoz hasonló hatást. A kutatók a 2000-es évet mégis a rejtett megszorítás, illetve átcsoportosítás évének tekintik. Mértéke nyilván messze elmarad a Bokros-csomag bérinfláló politikájától. Így 2000-ben a lakosságnak nem kellett életszínvonal-csökkenést elszenvednie, csupán az év elején várhatónál kisebb mértékben javult helyzete.



Az 1995-ös tapasztalatok alapján is állítható, hogy az életszínvonalat komolyan befolyásoló keresetek alacsony növekedési üteme jót tesz a gazdaság makromutatóinak. A reálbérek -- GDP-növekedést messze alulmúló -- dinamikája általában a beruházások bővülését, magasabb gazdasági növekedést ígérnek, sőt az egyensúlyi mutatókat is javíthatják.



A reálkeresetek ez évi alakulása a belső kereslet lanyhulásához vezetett. Ez a növekedés komponenseinek arányváltozásában is tetten érhető. Míg a tavalyi GDP-adatokban már a belső fogyasztás is a növekedés tényezői között szerepelt, az idei első fél évben a húzóerő szinte kizárólag az export volt.



Ugyanakkor a fogyasztás dinamikája még mindig magasabb, mint a keresetek növekedési üteme. Ha ugyanis a gazdaság szereplői nem pesszimisták jövőbeli jövedelmeikkel kapcsolatban, fogyasztásukat akár megtakarításaik rovására is növelhetik. A hazai adatok ismeretében Magyarországon is ez a helyzet. A folyó jövedelmek növekvő arányú fogyasztásán kívül a lakossági hitelállomány megugrása is rontja a nettó megtakarítói pozíciót.



A megtakarítások alacsony szintje a növekedés forrásainak elapadását jelentheti. Az idén ez még nem jelent gondot, már csak azért sem, mert a beruházások a magas növekedési ütemhez képest szokatlanul alacsony szinten maradtak. A jövedelemátcsoportosítás előnyei tehát vállalati oldalon a jó eredménymutatókban jelentkeznek. Erre utalhat a profitrepatriálás magas szintje is.



A jövedelemátrendeződés másik nyertese az államháztartás, amely növelheti kiadásait, vagy a meglévő hiányt finanszírozhatja a "nem várt" bevételekből. A jelenleg ismert költségvetési adatok alapján úgy tűnik, hogy a bevételek jelentős részét elköltik. A Magyar Fejlesztési Bank alaptőkéjét például majdnem 100 milliárd forinttal emelte az ÁPV Rt.



A reálkeresetek mérsékelt növekedése kedvező hatással lehet a külső egyensúlyra is. A fogyasztás bővülésének ugyanis jelentős importvonzata van -- mondja Forián Szabó Gergely, a Budapest Alapkezelő munkatársa. A jelenlegi reálkereset- és fizetésimérleg-adatokból arra lehet következtetni, hogy az idén a kedvező külső egyensúly egyik oka éppen a belső kereslet lassú növekedése lehetett.



A külső egyensúlyra gyakorolt pozitív hatással kapcsolatban figyelembe kell venni a fogyasztás szerkezetében bekövetkezett változásokat. Úgy tűnik, hogy a lakosság tartós fogyasztási cikkek iránt tanúsított idei érdeklődése valamelyest tompítja kereskedelmi mérlegre gyakorolt kedvező hatást -- mondja Kovács György, a DG-Bank makroelemzője.



Számolni kell azonban azzal, hogy a reálkereset-statisztika -- azáltal, hogy nem veszi figyelembe az adókedvezmény-változásokat -- lefelé torzít. Ennek mértéke 2000-ben még nem ismert, de tavaly körülbelül 1,5 százalékos volt a tévedés -- figyelmeztet Forián.



Az infláció nem csak a munkajövedelmeket adóztatja meg. Amennyiben a bankok a kedvezőtlen inflációs adatok ismeretében sem emelik kamatlábaikat, a kamatjövedelmek is csökkenhetnek, ami szintén a megtakarítások mérséklődéséhez vezethet.



A gazdaságban egyébként nincs egységesen elfogadott aranyszabály azzal kapcsolatban, hogy mekkora az optimális reálkereset-növekedés. A piacon az aktuális erőviszonyoknak megfelelő megállapodások köttetnek arról, hogy a megtermelt jövedelemből milyen arányban részesedjenek az egyes gazdasági csoportok. Mivel a szerződések meghatározott időszakra szólnak, az időközben bekövetkezett változásokat jövedelem-újraelosztó hatását többnyire nem korrigálják. Ez egy magas, kiszámíthatatlan inflációjú gazdaságban jelentős módosulásokat okozhat. Általában az mondható, hogy a reálbérek emelkedési üteme a hosszú távú gazdasági bővülés feltételeit figyelembe véve túl sokáig nem haladhatja meg a GDP-növekedést. A gazdaság állapotától függően a bruttó hazai jövedelem bővülésének 30-70 százaléka közötti sávot szokták reálbér-növekedésként javasolni a közgazdászok.



Az év közepén a legtöbb elemző még úgy gondolta, hogy jövőre nagyobb bérkiáramlás és a kormányzati előrejelzésekhez közelebb álló infláció lesz, és így nem jelentkezik az ideihez hasonló intenzitással az infláció jövedelem-újraelosztó hatása. Az utóbbi hónapok adatai alapján azonban már az sem elképzelhetetlen, hogy a 2001-es év sok szempontból hasonlítani fog az ideihez. A kormányzat 6-7 százalékos prognózisa és a piacon kialakni látszó 8,5-9,5 százalékos várakozás között ugyanis már meglehetősen nagy a különbség.



Mindez nem jelenti azt, hogy a jövő év teljesen hasonlóan alakul, mint az idei. A piaci várakozások ugyanis most sokkal pesszimistábbak, mint az év elején voltak -- mondja Varga Csaba, a Citibank elemzője. A piaci szektor magasabb árdinamikához igazított bérpolitikája, a kormányzat nyugdíjemelése és minimálbérrel kapcsolatos intézkedése nagyobb nominális keresetnövekedést valószínűsít.


A visszafogott keresetnövekedés jót tesz a makrogazdasági mutatóknak Az idei év magas inflációja erőteljesen mérsékelte a reálkeresetek növekedési ütemét. Ez kisebb megszorítást és jövedelemátcsoportosítást jelentett, melynek vesztese a lakosság, nyertese a költségvetés és a vállalati szféra. A reálkeresetek alacsony dinamikája ugyanakkor kedvezően érintette az egyensúlyt és a növekedési potenciált. Madár István-->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.