A közepes cégek eredményesebbek

A vállalategyesülések 50-80 százaléka balsikerűnek bizonyult az üzemgazdasági tanácsadással foglalkozó cégek és a gazdaságkutató intézetek által különböző módszerekkel folytatott kutatások eredménye szerint. Az angolszász országokban végzett vizsgálatok baljós eredményei után az Institute for Mergers & Acquisitions (IMA) és a Mercuri International üzemgazdasági tanácsadó cég részletes felmérést készített 103 vállalategyesülésről, amelyben 1994 és 1998 között egyeztek meg német vállalatok részvételével. A vizsgálatról a Frankfurter Allgemeine Zeitung számol be a globalizációról szóló cikksorozata keretében.
A szerződések végrehajtását részletesen elemző tanulmány különbséget tesz egyenlő partnerek összeolvadása és felvásárlások között, továbbá tekintettel van a partnerek nemzetiségére, a felvásárló méretére és ágazatára (hagyományos és új technika), és hét sikertényező feltevésével osztályozza a fúziókat. E tényezők: a folyamat összehangoltsága, kultúra, kommunikáció, ügyfelek/vevők és beszállítók, a szaktudás felhasználása, személyzeti politika, magának az egyesülési folyamatnak a vezénylése.
Kijózanító eredmény: az első másfél hónapban a vizsgálatba bevont vállalatoknak csak 21,5 százaléka ért el a tőzsdén jobb erdményt, mint ágazatának átlaga, és a forgalom is csak 44 százalékuknak nőtt erősebben az ágazaténál. Ami a szerződések indokát illeti, a megvizsgált esetek 70 százalékában a költségtakarékosság és nem a növekedés volt az első szempont. Míg az utóbbi 16 százalékban volt az, az újítás csak 4 százalékban. A fő cél és a ténylegesen elért eredmény nem mutatott korrelációt.
A végrehajtás sikerének kulcsát a legtöbb megkérdezett az új vezetési struktúráról való gyors döntésben és kommunikációban látta. Nem egész 50 százalék a külső és belső kommunikációs stratégia kidolgozását tartotta a legfontosabbnak, míg 30 százalék az integrációt lebonyolító csapatok bevetését. Döntőnek tartották sokan az új vállalat személyi állománya színe-javának összeállítását, a számvitel egyesítését.
Feltűnő, hogy a tőkéjük piaci értékével mérve a viszonylag egyforma méretű vállalatok egyesülése a tőzsdén és a forgalmuk növekedése terén egyaránt sikeresebb volt. Ennek oka, hogy ezek a cégek az egyesülés végrehajtása során nagyobb fontosságot tulajdonítottak a fent említett hét sikermutatónak. A tőzsdei érték növekedése jelentősen gyorsabb volt azokban az esetekben, amelyekben az egyik fél külföldi volt. A forgalom azonban általában kissé gyengébben alakult ezeknél, mint a tisztán német egyesülések után.
A szolgáltatói és a csúcstechnikai ágazatokban az esetek több mint a felénél a forgalom gyorsabban emelkedett az ágazati átlagnál, míg a hagyományos iparban és a közszükségleti cikkeknél csak 40,7 százalék volt a gyorsabban növekvők aránya. Ennek oka, hogy az előbbiek számára a növekedésből eredő többlethozam jobban előtérbe került, mint a költségmegtakarítás. Nem tartozott a fő célok közé a létszámcsökkentés sem. A szolgáltatók körében a külföldi felvásárlás is ritkábban fordult elő. Ebben a körben, mint a kereskedelemben is, hosszabb időre volt szükség az egyesülés utáni konkrét végrehajtáshoz, amely az ilyen vállalatok egynegyedénél csak három hónappal a szerződés után kezdődött el.
Míg a sajtó figyelme csak az óriások összeolvadására figyel, az utóbbi években az európai esetek 96 százalékában 220 millió eurónál kisebb vállalatátvételről volt szó, sőt 82 százalék esetében az 50 millió eurót sem haladta meg az ügylet értéke. Míg a nagyok esetében az egész vállalatokkal való kereskedés mindennapi ügy, a középosztály cégei számára kevés alkalom nyílik a tapasztalatok szerzésére ezen a téren. Mégis, az utóbbiak forgalma általában kedvezőbben alakul a fúzió után. Náluk a versenytársakhoz képest 54,5 százalékban nő gyorsabban a forgalom, míg a nagyok körében ez csak 38,9 százalékban tapasztalható. A középmezőnyben a marketing és az értékesítés, továbbá a növekedés hozama, a diverzifikálás és a piaci jelenlét fokozása az egyesülés után fontosabb szempont, mint a konszernek körében. Fordított a helyzet a teljes összeolvadásra törekvés terén, ezt inkább a nagyok akarják.
Meglepő, hogy nincs jelentős kapcsolat a siker és az összeolvadás gyorsasága között. A balsikerű egyesülés okát gyakran a különböző cégkultúrával magyarázzák, a vizsgálat nem igazolja ezt a mentegetőzést. Főleg a szolgáltatók és a nemzetközi partnerek esetében éppen az ellenkezője látszik igaznak. Nem tűnik a siker tényezőjének az egyesülések terén szerzett tapasztalat sem. Ennek oka, hogy csak a nagy ügyleteket elemezték, ezek pedig mind nagyon különbözők. Tapasztalatokat csak a több kisvállalatot felvásárló nagyok szerezhetnek.