Vádaskodások a hágai kudarc kapcsán
Hágában egyrészt pontosan meg kellett volna határozni, melyik ország milyen mértékben szennyezheti a légkört annak az 1997-es kiotói egyezménynek az értelmében, amely szerint az államok összességükben az 1990-es szint 95 százalékára csökkentik 2010-ig a károsanyag-, mindenekelőtt a szén-dioxid-kibocsátást. Kiotó után megkezdődött a kvóták egyfajta kereskedelme: a fejlett országok megvenni készültek a szegényebbektől szennyezési jogosultságukat; ezt kellett volna mederbe terelni.
A kvóták csereberéjével párhuzamosan az USA, Kanada, Japán és Ausztrália arra készült, hogy környezetbarát technológiákat adjon át a fejlődő és feltörekvő piacú országoknak. Ennek konkrét szabályait is Hágában kellett volna elfogadni. Az USA és a kvótakereskedelmet ellenző Európai Unió között azonban feloldhatatlannak mutatkozó ellentétek alakultak ki, ez futtatta zátonyra a hágai megbeszéléseket. A tanácskozást valószínűleg májusban, Bonnban folytatják.
A "tiszta fejlesztési mechanizmusra" vonatkozó megegyezés lehetővé tette volna az országok számára, hogy ilyen beruházásokra ösztönözzék a vállalatokat. A környezetvédelmi ipar ennek fényében arra számított, hogy a megegyezés folytán nagy megrendeléseket szerezhet "tiszta" energiatermelő beruházásokra a fejlődő országokban, főleg Ázsiában és Dél-Amerikában, ahol növekszik az áramfogyasztás. Több milliárd dolláros beruházásokról van szó, amelyek a megújítható energiaforrások felhasználásától az erdőtelepítésekig terjednek, s egyszeriben "környezetbaráttá" tettek sok, korábban vonakodó céget.
Nemcsak a környezetvédőkre, hanem a környezeti ipar képviselőire is kiábrándítóan hatott, hogy eredménytelenül ért véget az ENSZ hágai klímakonferenciája -- írja a Reuters, amely egyúttal arról tudósít, hogy a vezető gazdasági hatalmak egymást vádolják a kéthetes tárgyalások kudarcáért. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS-->
