Alacsony a beruházási dinamika

A kiadási és a felhasználási oldal egyeztetése alapján 2000 harmadik negyedévében -- az előző év azonos időszakához viszonyítva -- 4,5 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék. Az első háromnegyed év átlagos GDP-növekedése 5,6 százalék.
A Központi Statisztikai Hivatal pénteken közzétett adatai nem sokkal térnek el a december elején kiadott, termelési oldalról számított előzetes értékektől. Akkor a negyedéves bővülést 4,6, az első kilenc hónap növekedését 5,7 százalékra becsülte a KSH. Az egytized százalékpontnyi csökkenés tulajdonképpen már megszokottnak tekinthető, mert általános tapasztalat, hogy a termelési oldalról számított GDP-adat nagyobb, mint a felhasználási oldalról mért jövedelem.
A termelési oldalt vizsgálva megállapítható, hogy az ipari termelés hozzáadott értéke és a bruttó kibocsátás közötti rés -- csakúgy, mint az első fél évben -- továbbra is nagy -- mondja Forián Szabó Gergely, a Budapest Alapkezelő Rt. elemzője.
A mezőgazdaság csaknem 8 százalékos visszaesést könyvelhetett el a harmadik negyedévben. Ezzel az idei teljesítménye már kismértékben alulmúlja a tavalyit. Gyorsuló ütemben bővül ugyanakkor az építőipar. Az októberi adatok tükrében feltehető, hogy ez a teljesítmény folytatódik. A szolgáltatások az eddigi kilenc hónapban kiegyensúlyozottan, de mérsékelt ütemben növekedtek.
Míg a termelési oldalon az egyes jövedelemkomponensek bővülése összességében alátámasztja a 4,5 százalékos növekedést, addig a felhasználási oldalon más a helyzet. A két oldal között az egyenlőség igencsak feszített módon jön össze -- mutat rá Forián.
A fogyasztás, az állóeszköz-felhamozás és a nettó export teljesítménye mindössze 2,6 százalékos jövedelemnövekedést mutat -- hívja fel a figyelmet Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő Rt. makroelemzője. Az alacsony, 2,2 százalékos beruházási dinamika már korában ismeretes volt, ezért az elemző azt várta, hogy a fogyasztás majd enyhíti a termelési oldallal szemben fennálló ellentmondást. Ezt azonban a mostani adatok nem igazolták vissza. A lakossági fogyasztás 3,3, illetve a végső fogyasztás 3 százalékos növekedése nem elég a két oldal közötti ellentmondás jelentős enyhítésére -- mondja Nagy. A másik lehetséges komponens, a nettó export sem segített ezen.
Az már korábban imeretes volt, hogy az áruexport, illetve -import dinamikája közötti különbség csökken, hangsúlyozza Forián. Az első két negyedévben az egyébként is rendre többletet mutató szolgáltatásegyenleget tovább javította az import rendkívül visszafogott, illetve az export erőteljes növekedése. A harmadik negyedévben azonban már a behozatal is gyors bővülésnek indult, így a teljes export és importdinamikák közötti különbséget már nem javította tovább. A harmadik negyedévben egyébként már az áruk és szolgáltatások együttes import-volumenindexe meghaladta az exportét.
A felhasználási oldal magas növekedése csak úgy jön ki, hogy a "készletváltozás és kihagyások" soron következett be jelentős növekedés -- mondja Nagy. Forián számításai szerint 57-58 százalékkal kellett volna növekednie a készleteknek ahhoz, hogy a 2,6 százalékos GDP-növekedés 4,5 százalékosra változzon. Feltehető, hogy nem ez következett be -- véli az elemző. Ebben az esetben a feltehetően a tévedések és kihagyások aránya a soron belül igen nagy volt.
Az adatokat látva megállapítható, hogy a harmadik negyedévben már nem a nettó export vezérelte a növekedést. A nagy hibafaktor miatt azonban nehéz nagy biztonsággal megállapítani, hogy a beruházások vagy a fogyasztás vette-e át a vezető szerepet.
A nagymértékű cserearányromlás miatt az elkölthető jövedelem -- a GDI -- csupán 1,9 százalékkal nőtt a megfigyelt időszakban, mondja Nagy. Ez azért fontos, mert ez alacsonyabb érték az egyébként nem túl magas fogyasztásbővülésnél is. Vagyis a gazdaság ebben az időszakban gyorsabban növelte kiadásait, mint ahogy az elkölthető jövedelmei bővültek. Ez magyarázza a külső egyensúly romlását.
Jövőre minden bizonnyal jobb lesz a helyzet, mert az olajárak csökkenése a cserearányok kismértékű javulását eredményezheti. Ez pedig azt jelenti, hogy a gazdaság többet költhet majd, mint amennyi a GDP növekedése. Erre szükség is lesz, véli az elemző, mert a költségvetés élénkítő hatása különben is erősen próbára teszi a külső egyensúlyt.