"Igazságtalan" nyereségfelosztás

A jegybanki pénzteremtés nyeresége (a "kamara haszna", idegen kifejezéssel a seigniorage) egyrészt a készpénz előállítási és forgalmi értéke közti különbségből, másrészt (és döntően) a készpénz kamatmentes hitelként való működéséből adódik, nagysága pedig a jegybanki kamatszinttől, a készpénzforgalom volumenétől és a pénzintézeti szektor betételhelyezéseitől függ. Az eurózónában ezt a nyereséget összevonják, majd az ECB alaptőkéjében való részesedés arányában osztják szét a tizenegy tagállam között. Ez az arány Németország esetében 31 százalék.
A nyereség megtermeléséből -- tehát a teljes európénzalapból -- ugyanakkor ennél jóval nagyobb részt vállal a kontinens legnagyobb gazdasága: 1999. január 1-jén részesedése meghaladta a 39 százalékot. Ennek alapján számította ki az Ifo két közgazdásza, Hans-Werner Sinn és Holger Feist a 60 milliárd márkás veszteséget -- írja a Handelsblatt.
Rolf Hasse, a lipcsei egyetem professzora ugyanakkor a német gazdasági lapnak nyilatkozva vitába szállt müncheni kollégái véleményével. Szerinte az európénzalapban való részesedést nem szabad statikusan kezelni, tehát hiba az 1999. eleji állapotból kivetítve számítani az országot érő veszteséget. A közös jegybank alaptőkéjéből, illetve a pénzmennyiségből vállalt német részesedés között elsősorban azért volt akkor ennyire markáns eltérés, mert a márka jelentős szerepet töltött be a nemzetközi készpénzforgalomban -- mutat rá Hasse.
Ez a szerep azonban szerinte csökkenőben van (például a kelet- és délkelet-európai gazdaságok konszolidációjának, a márka iránti ottani kereslet csökkenésének köszönhetően), ami Németország veszteségét is mérsékli. Azt ugyanakkor ő is elismeri, hogy az ECB nyereségfelosztása hátrányos Németország számára.