Fővárosi kötvényperek

A székesfővárosi kötvényperek eddigi tárgyalásaiból egyértelműnek látszik, hogy sem a városháza, sem az állam nem hajlandó helytállni az egykori értékpapírokért. A jogviták összkövetelése csupán néhány millió forintot tesz ki.
Tegnap újabb két per tárgyalása kezdődött meg, melyeket egyesített a bíróság. Ezekben három 1914-es és két 1927-es kibocsátású értékpapír névértékének kifizetését kérik a felperesek mintegy 700 angol fontnak és 2000 USA-dollárnak megfelelő forintösszegben. Szelvénykövetelést is érvényesítenek.
Változatlanul alapkérdés: a fővárosi önkormányzat és az állam közül melyik Budapest székesfőváros jogutóda. Tarthatatlan helyzet -- mondta a pénzügyi tárca képviselője --, hogy a két alperes most egymásra mutogat. A városháza jogi képviselője felvetette: nem kizárt, hogy egyáltalán nincs jogutód. A bizonyítást a bíróság a felperesektől várja, akik úgy nyilatkoztak: eddig nem kaptak elegendő információt a fővárostól, hogy megítélhessék, a városháza vagy az állam az alperes.
Az elévülés kérdésében fontos szerep jut az ostendei egyezménynek, ami az 1914-es kibocsátású kötvények lejárati idejét 20 évvel meghosszabbította. Az egyezményt beiktató törvénycikket a felperesek bemutatták, a magyar állam képviselője viszont vitatta, hogy az jogerőre emelkedett volna valamennyi kötvényes esetében.
A követelések értékállóságáról a felperesek jogi képviselője kifejtette: pénzkövetelés nem lehetetlenülhet el. E jogelv technikai megvalósítása, hogy az 1914-es kötvények -- az értékállandóságot biztosítandó -- négy pénznemet rögzítenek. Érvelt egyebek közt azzal is, hogy a papírok 1948-ig a tőzsdén voltak.
Az 1927-es, úgynevezett aranydollárpapírokra vonatkozó követelések jogi megítélése -- hangzott a felperesi álláspont -- azonos a precedensnek számító népszövetségi kötvényüggyel. Az állam jogi képviselője viszont kijelentette, hogy a népszövetségi kötvénnyel kapcsolatos legfelsőbb bírósági felülvizsgálati határozatot -- melyről többször írt a Világgazdaság -- nem fogadják el precedensértékűnek.