A századik amerikai "űrséta"

Az első amerikai űrhajós, aki "kilépett a semmibe", Edward White volt. A Gemini 4 űrhajósa 1965-ben 21 percet töltött az űrben. Később az űrséták egyre hosszabbak lettek, majd egyre kevésbé számítottak "sétagaloppnak": fokozatosan átlényegültek űrbeli szerelési munkává, ahogyan az irányító központ egyre tartalmasabb feladatokat bízott az asztronautákra az űrtartózkodás idejére.
Jones és Curbeam most nem kevesebb, mint öt órára hagyta el az űrrepülőgépet, hogy ellenőrizze a csatlakozásokat és kötéseket az űrállomás és a Destiny között, valamint felszereljen még egy antennát a hivatalosan Alphának nevezett űrbázisra. Az tartózkodás utolsó fázisában katasztrófaelhárítási, mentési gyakorlat szerepelt a teendők listáján.
A Destiny laboratórium-modul felszállításával és rögzítésével "űrtörténelmet" írt Atlantis a tervek szerint pénteken válik le az űrállomásról, és vasárnap tér vissza a Földre.