Részvényvita -- szigorúbb megítélés

A polgári jogi ügyletekben a felektől megkövetelt együttműködési, tájékoztatási, illetve tájékozódási kötelezettség -- adott esetben -- szigorúbb megítélés alá esik, amennyiben a piac szereplőiről van szó -- hívta fel a figyelmet a Legfelsőbb Bíróság egy külföldi üzletember és az ÁPV Rt. közötti, a múlt héten -- a vagyonkezelő javára -- lezárult jogvitában. Az üzletemberektől ugyanis okkal várható el nagyobb szakértelem, körültekintőbb ismeretekre alapozott döntés, mint a mindennapi ügyletek piaci életben kevésbé jártas alanyaitól.
Az ÁPV Rt. nyilvános pályázaton hirdette meg az egyszerűsített privatizáció hatálya alá tartozó Fornád Rt. részvényeinek értékesítését. A pályázatot egy ulmi üzletember nyerte meg, aki a szerződés szerinti 1,2 millió német márka vételárból korábban bánatpénzként 81 ezret befizetett. Az ÁPV Rt. arról nem tájékoztatta a vevőt, hogy a Fornád Rt.-vel szemben felszámolást kezdeményeztek, amit utóbb -- a szerződéskötést megelőző napokban -- el is rendeltek. Elsősorban erre hivatkozott az üzletember, amikor elállt a szerződéstől, mondván: a vagyonkezelő valótlan információkkal megtévesztette őt. Ezért visszakövetelte a bánatpénzt, méghozzá kamatostól.
Az ÁPV Rt. álláspontja szerint megtévesztésről szó sem lehetett. Ezt erősítette meg a Fővárosi Bíróság ítélete, amely elutasította az üzletembernek a privatizációs társasággal szembeni, a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét. Indoklásában egyebek közt kifejtette, hogy a vevő -- a pályázat valamennyi részvevőjéhez hasonlóan -- tájékozódhatott a vásárlandó cég helyzetéről. Megjegyezte: a bánatpénznek éppen az a rendeltetése, hogy aki a szerződéstől eláll, az magatartása anyagi következményeit -- a bánatpénz elvesztésével -- viselje.
A Legfelsőbb Bíróság -- egyezően az elsőfokú döntéssel -- úgy találta: a szükséges információk a felperes rendelkezésére álltak, és lehetősége volt további ismeretek beszerzésére. Az üzleti élet szereplőitől elvárható szakértelemről, tájékozottságról és tájékozódásról szólván rámutatott: a felperes már abból is következtethetett a cég helyzetére, hogy a 285 millió forint névértékű részvényt mindössze 38 millióért kínálták eladásra. Az ügy kimenetele szempontjából nem lényeges -- hangzott el --, hogy felszámolási kérelmet nyújtottak be. A vevő ugyanis megismerhette a cég adósságállományát, amely oly tetemes volt, hogy bármikor számolhatott a felszámolás veszélyével.