Rugalmasságot ajánl Brüsszel

A júniusi göteborgi EU-csúcsra az Európai Bizottság "a lehető legátfogóbb" jelentést készíti majd az EU állam- és kormányfőinek a tárgyalások pillanatnyi állásáról, illetve a jelöltek előrehaladásáról -- mondta Landaburu. Mindez nem lesz "előre hozott" változata a szokásos éves országjelentésnek: az utóbbi ősszel az idén is esedékes, mint 1997 óta minden évben -- tette hozzá.
Landaburu szerint a decemberi nizzai csúcs után különösen kedvezővé váltak a feltételek a bővítési folyamat szempontjából. Nemcsak azért, mert az intézményi reformok kérdésének lezárásával megtisztult az út, hanem mert Nizzában a tagországok politikai kötelezettséget vállaltak a bizottsági tárgyalási menetrend (az "útiterv") tiszteletben tartására.

"Arra számítunk, hogy most a fővárosok mindent meg is tesznek e vállalás teljesítése érdekében", így például időben felfedik tényleges álláspontjukat az érzékeny kérdések tekintetében is -- közölte a főigazgató.
A bizottság a maga részéről igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy az e fél évre kilátásba helyezett kilenc fejezet érdemi tárgyalására tényleg sor kerüljön júliusig, valamint hogy ugyanezen idő alatt minél több fejezetet ideiglenesen le is zárhassanak. És persze ugyancsak a brüsszeli testületre nehezedő teher a "második körös" jelölt országok (a "helsinki csoport") számára is a többtucatnyi közös álláspontot kidolgozni.
A tényleges haladás tempóját a csatlakozási tárgyalásokon nagymértékben meghatározza a jelöltek felkészültsége, ragaszkodásuk különböző átmeneti kérelmekhez, valamint a tagországok készsége az időben történő tényleges színvallásra. Landaburu ennek kapcsán megerősítette, hogy amennyiben valamely tagjelölt kész érdemi mentesség nélkül átvenni az uniós joganyagban foglaltakat, és lemond esetleges derogációs igényéről, az akár az "útitervben" jelzett tempót is megelőzheti.
"Ha egy jelölt ország kész a taggá válás pillanatától maradéktalanul átvenni az uniós joganyagot a mezőgazdaság terén, és nem ragaszkodik az első naptól kezdve a közvetlen pénzügyi támogatásokhoz, annak nyilván nem kell kivárnia a jövő évi spanyol EU-elnökséget az agrárfejezet lezárásához" -- fejtette ki példaként. Arra a kérdésre, vajon nem elhamarkodott-e a jelöltek részéről a derogációk visszavonásával már azt megelőzően előállni, hogy ismert lenne az EU válaszengedménye, kitérően úgy válaszolt, hogy ez már olyan tárgyalástaktikai kérdés, amit mindenkinek saját belátása alapján kell eldöntenie.
Az első féléves tárgyalási témák közül legérzékenyebbnek számító "személyek szabad mozgása" témakörben Landaburu nem zárta ki, hogy az EU esetleg a magyar megközelítést fogadhatja el kiinduló alapnak -- ám nem is erősítette meg ennek valószínűségét. Mindenesetre "felettébb érdekesnek" minősítette a felvetést, miszerint a munkaerő mozgásában az EU ne a negatív korlátozás felől kezelje a kérdést -- nyitva hagyva a lehetőséget a későbbi felülvizsgálat és könnyítés előtt --, hanem a liberalizálást tekintse induló adottságnak, amelyből egy erre szolgáló védzáradékkal még mindig vissza lehet táncolni, ha a valós körülmények ezt bizonyított módon szükségessé teszik. Mint fogalmazott, a bizottság "a jelen szakaszban nem zár ki semmit", ám úgymond bármilyen állásfoglalás előtt még ismerni kell további felméréseknek és elemzéseknek az eredményeit, amelyek képet adhatnak az egyes variációk valószínűsíthető következményeiről.
A brüsszeli testület ez ügyben február végére, március elejére áll elő a beígért, különböző opciókat felvázoló papírjával, amelyre lehetőleg minél rövidebb időn belül várják majd a tagországok reakcióit -- erősítette meg az uniós tisztviselő, utalva arra, hogy e témában különösen "fontos tesztelni a tagoknak a kérdéssel kapcsolatos érzéseit". Arra a kérdésre, vajon nem áll-e még mindig fenn az a veszély, hogy a fejezet ideiglenes lezárása a tagországok közötti nézeteltérésen fusson zátonyra -- miként az majdnem történt a megnyitásakor, miután a spanyol diplomácia láthatóan vonakodott az átmeneti korlátozást szorgalmazó osztrák és német álláspontot támogatni --, Landaburu bizakodva válaszolt.
Utalt arra, hogy José-María Aznar spanyol kormányfő a nizzai csúcson komoly politikai sikert ért el, midőn keresztülvitte, hogy a Madridnak oly fontos regionális támogatások kérdésköréről leghamarabb csak a következő EU-költségvetés megkezdése után lehessen többségi szavazással dönteni. A 2007-től esedékes regionális politika előzetes formálásakor tehát továbbra is élni fog még a spanyol vétójog, ami sejthetően rugalmasabb alapállást tesz lehetővé Madrid számára egyebek között a csatlakozási tárgyaláson is -- vélte az amúgy szintén Spanyolországból érkezett bizottsági főhivatalnok.
Viszonylag rugalmas témakezelés lehetőségét villantotta fel Landaburu a fél év másik kényes kérdése, a külföldiek földvásárlásának átmeneti korlátozása kapcsán is. (Emlékezetes, hogy Magyarország a csatlakozás után még tíz évig fenn kívánja tartani a földvásárlás tilalmát külföldi állampolgárok számára. Lengyelország tizennyolc éves mentességet kért mezőgazdasági területek külföldieknek történő értékesítése alól.)
Vajon van-e egyáltalán bármilyen mozgástér a probléma megtárgyalásához, avagy két merev álláspont esélytelen ütközésére kell-e számítani? Válaszában Landaburu mindenekelőtt megismételte az ismert EU-alapvetést, miszerint elviekben elfogadhatatlan bármilyen -- főként az egységes piac működését is érintő -- derogáció felvetése, majd utat mutatott a lehetséges kiskapu felé is, kifejtve: azért is folyik a tárgyalás, hogy köztes megoldásokat felleljenek, és e folyamatban "az EU nyitott a kompromisszumok keresésére". Az elől ugyan kitért, hogy megbecsülje, miben ölthet testet ez utóbbi a földkérdés kapcsán, kilátásba helyezte viszont, hogy az ezzel kapcsolatos bizottsági pozíciótervezet "a lehető legkonkrétabb álláspontot" igyekszik majd felvázolni (lehet tehát érdemi EU-válaszra számítani az ügyben).