Blair zöldforradalma

London a "zöldalapot" arra használná, hogy segítségével lendületet adjon a környezetvédelemmel összefüggő beruházásoknak, ezen belül is kiemelt cél a tengerek árapályának, valamint a szél- és a napenergia felhasználásának támogatása. Blair így kíván hozzájárulni az általa zöld ipari forradalomként aposztrofált folyamathoz, a kormányfő ugyanis arra számít, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos áruk és szolgáltatások piaca mintegy 440 milliárd fonttal bővül a következő kilenc évben.
Tony Blair meglehetősen sötét jövőképet festett arra az esetre, ha mégsem sikerülne csökkenteni a légkör túl magas szén-dioxid-koncentrációját, s megerősítette, hogy hitelt ad azon jóslatoknak, melyek a globális felmelegedés veszélyeire hívják fel a figyelmet. Szerinte az utóbbi évek időjárási anomáliái -- a dél-angliai esőzések és a rendkívül súlyos skóciai havazás, melyre 40 éve nem volt példa -- egytől egyig a környezeti ártalmak számlájára írhatók és intő jelként értékelendők.
A konzervatív ellenzék kampányfogásnak minősítette a munkáspárti kezdeményezést, s Blair szemére vetették, hogy tavaly, az olajárak emelkedése idején - engedve a fuvarozók nyomásának -- a benzint terhelő adók mérséklése mellett döntött. Ráadásul túl nagy a feladat, aligha sikerülhet a megújuló energiaforrások részarányának 10 százalékra növelése 2010-ig, hiszen a brit energiaiparban ma még elhanyagolható szerepet játszanak a környezetbarát technológiák -- idézi a torykat a Reuters. Blair szerint viszont bírálói elvesznek a részletekben, s nem hajlandók egészében tekinteni programjára, melynek részeként tervbe vette egy a nagymértékben szennyező ipari üzemeket tisztább működésre motiváló klímaváltozási járadék kivetését is. A brit kormány ezenfelül hajlandó szerepet vállalni abban is, hogy a környezetvédelem iránt kevésbé fogékony USA-val megértesse a kérdés jelentőségét.