-- A magyar gazdaság teljesítménye -. a dinamikus növekedés ellenére .- elmarad a Fidesz politikai-gazdasági emblémájává vált hétszázalékos bővüléstől. Az idén a külső környezet feltehetően nem fog javulni. Lát-e esélyt most ekkora mértékű GDP-növekedésre?
-- Ha tavaly a Fidesz-programban megfogalmazott 40 000 új otthon és 60 kilométer autópálya épült volna, a 2000-es GDP-növekedés számításaink szerint meghaladta volna a 7 százalékot. Mivel a programban is ezzel a feltétellel szerepelt ez a prognózis, így a gazdaság -. elsősorban a kimagasló exportdinamikának köszönhetően -. teljesítette azt a szintet, amivel számoltunk. Az idén e két elemből már sokat megvalósítunk, így azután egy a tavalyihoz hasonló ipari növekedéssel és a turizmussal már közel lennénk a 7 százalékos bővüléshez.
-- Ön 2001-re mégsem számol ekkora növekedési ütemmel.
-- Valóban nem. Azt feltételezzük, hogy az idén -. a tavalyinál erőteljesebb gazdaságösztönzés ellenére -. 5 százalék körül bővülhet a magyar gazdaság. Ugyanis számolni kell a külső konjunktúra lanyhulásával, és a Széchenyi-tervben megfogalmazott beruházások gazdaságserkentő hatása sem jelentkezik azonnal.
-- A növekedés ellenére a magyar gazdaság továbbra is kétarcú. A keleti országrész néhány régiójában a munkanélküliség szintje gyakorlatilag stagnált, a bővülés húzóerejét továbbra is a nyugati országrészben működő vállalatok adják. Pedig a felzárkózáshoz nem elég a fejlettebb országrész dinamikáját felmutatni, azt meghaladva kellene növekedni.
-- Sajnos ez így van. Ennek egyik oka, hogy a Kelet-Magyarország felé kacsingató külföldi befektetők egy jelentős része egyelőre kivár. Ezek ugyanis döntően észak-amerikai beruházók, s az ismert gazdasági helyzet miatt várakozó állásponton vannak. Amennyiben a bizonytalanság elmúlik, a nagy befektetők megjelennek majd a keleti országrészben is. Ehhez azonban szükséges az M3-as autópálya továbbépítése. Az infrastruktúra kiépítése sok problémát megoldhat, hiszen keleten a munkaerő ugyanolyan jó, mint a nyugati régiókban. A harmadik fontos eleme a felzárkóztatásnak az idegenforgalmi fejlesztések megvalósulása lehet. A szabad munkaerő, a gyógyvízre épülő turizmus hosszabb távon a nyugati régiókat meghaladó növekedést generálhat.
-- Az egyik dinamizálódási lehetőség a sokat emlegetett beszállítói program. Egyelőre ennek hatásai nem érzékelhetők. Márpedig a multinacionális cégek teljesítményének magyarországi hozzáadott értéke igen alacsony arányú, erre utal az ipari termelési volumenadatok és a GDP-statisztikában megjelenő ipari számok közötti differencia.
-- Ezt én is így érzem. Miközben a privatizáció és a zöldmezős beruházási lehetőségek révén sikerült jelentős mennyiségű tőkét idecsalogatni, a második lépés, a gazdaságba való szervesebb integrálás nehezebb, mint gondoltuk. Itt súlyos problémák vannak. A multinacionális cégek nemhogy nem váltják ki a külföldi beszállítókat, de még csak nem is telepítik őket Magyarországra. Ez a jelenség elemzésre szorul. Az a benyomásom, hogy a hazai beszállítói kör kiépüléséhez több pénzre lenne szükség, mint amennyi jelenleg rendelkezésre áll. A Széchenyi-terv alkalmas arra, hogy jó néhány kisvállalkozás kapjon tőkeinjekciót, ugyanakkor a középvállalkozások beszállítóvá válásához szükséges 4-500 milliót már nem tud adni. Jelenleg folyik egy beszállítói tőkealap felállítása, amely két hónapon belül elindulhat.
-- Az elmúlt két év a fenti árnyoldalak ellenére sikeres volt a gazdasági növekedés szempontjából. Az infláció ugyanezen időszak alatt megfigyelhető trendje azonban távolról sem nevezhető sikertörténetnek. 1999 januárja óta a fogyasztói árindex gyakorlatilag nem csökkent. Miben látja ennek okát?
-- Három okot látok. Az egyik a gazdasági fejlődésből következő törvényszerű árarányváltozás. A korábban lemaradó ágazatok árszintje -- ingatlan, szolgáltatások, élelmiszer -- most igazodik a nyugati árszerkezethez. A másik tényező a várakozások szerepe. A magyar infláció fele a várakozásokból adódik. A harmadik -- és szerintem az előbbieknél kevésbé fontos elem -- az olajár és a dollár-euró árfolyam kedvezőtlen alakulása.
-- Mit kíván tenni a kormányzat az infláció leküzdése ellen?
-- Az első, illetve harmadik tényező rajtunk kívül álló tényezőkön múlik. Paradox módon minél inkább elérhető közelségbe kerül a gazdasági szereplők számára az uniós csatlakozás, annál erősebb az inflációs pszichózis, annál erőteljesebbek az áremelési szándékok. A várakozások területén azonban a kormány tud és kíván is eredményeket elérni. Éppen ezért határozta el, hogy a Gazdasági Tanács következő ülésén újratárgyalja az inflációs célt, és olyan áremelkedési szintet állapít meg, amelyet a gazdasági szereplők is elfogadnak.
-- Ez más olvasatban azt jelentheti, hogy a kormányzat -- érzékelve, hogy korábbi, irreálisan alacsony prognózisaival a gazdaság magas várakozásaira immár nem tudott hatni -- feladja "alulbecslő" politikáját.
-- Lehet így is nézni, kétségtelenül van jogosultsága ennek a nézőpontnak. Ugyanakkor látni kell, hogy az elmúlt év nagyon szerencsétlenül alakult abból a szempontból, hogy hónapról hónapra emelkedett az olajszámla, amelynek begyűrűzése igen rosszul alakította a várakozásokat. Ezzel szinte automatikusan csaltuk be magunkat a csapdába, amelybe az idén már nem szabad besétálnunk. 2001-ben már nem az olaj alakítja az inflációt, ezért most világosabban látszik, milyen árszínvonalra számíthatunk az év végén. Változtatni kell a stratégiánkon, és nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, mint tavaly, hogy inflációs célunkban a piac után megyünk.
-- Több szakértő úgy véli, az árarányváltozás által generált infláció területén is lehetne mit tenni. Elfogadva azt, hogy az említett termékcsoportok árai javára történik a változás, az alulértékelt forint árfolyamának felértékelésével az importált inflációt lehetne lejjebb szorítani. A kormányzat mindeddig mereven elzárkózott ettől a megoldástól, mondván, az a külső egyensúly rovására történne. Vannak-e számítások arra nézve, mennyire árfolyamérzékeny a magyar külgazdaság?
-- Több számítás is van. De úgy vélem, hogy a kormány, illetve a Magyar Nemzeti Bank végül a forint felértékelődése mellett fog szavazni. A gazdasági tárca ezt ellenzi, abból kiindulva, hogy ez visszavetheti az éppen meginduló vámterületi, kis- és középvállalati exportot. A másik ok, ami miatt nem támogatunk egy ilyen döntést, hogy most tartunk ott, hogy többlet vásárlóerő kerül a magyar lakossághoz, amely az importot nagyon megnövelheti. A harmadik ok, hogy a forintfelértékelődés rosszul hatna a turizmus egyenlegére is. Ebből kiindulva azt gondolom, óvatosnak kell lenni. Ugyanakkor kétségtelen, elkerülhetetlen a forint felértékelődése, amelyet célszerű inkább fokozatosan megvalósítani, mintsem egyszerre ráereszteni egy nagyobb sokkot a gazdaságra, hiszen e nélkül egy "ketyegő bomba" lenne a gazdaságban. Összességében tehát ez egy nehéz ügy, amelyben a kormányzat valószínűleg előbb-utóbb egy óvatos felértékelés mellett fog dönteni.
-- Az inflációval kapcsolatban van még egy "ketyegő bomba". A gázárakat az utóbb időben a kormányzat az áremelkedési ütem mértéke alatt növelte, miközben az még jelentősen elmarad a "világpiaci árképzéssel" kialakítandó ártól. Márpedig ezt legkésőbb az uniós csatlakozás -- és teljes piacnyitás -- időpontjában be kell vezetni. Mikortól számíthatunk arra, hogy a gázárak gyors emelkedésbe kezdenek?
-- 2004. január 1-jétől. Egy évvel a villamos energia 50 százalékos piacnyitása után ugyanis a gázpiacot is körülbelül ilyen mértékben nyitjuk meg. Mivel a piacnyitás fokozatos lesz, ilyen lesz az áremelkedés is. Arra is számítunk, hogy a verseny, illetve a világpiaci gázárak csökkenése mérsékli majd a gázáremelés mértékét.
-- Az infláció alakulása mellett az utóbbi hónapokban a külső egyensúly alakulása is okozhatott fejfájást a Gazdasági Minisztériumnak. Az elmúlt öt hónapban a folyó fizetési mérlegben bő félmilliárd euróval, az árumérlegben 800 millió euróval nagyobb hiány halmozódott fel, mint egy évvel korábban. Ez nagyobb mértékű romlás, mint amivel a GM előrejelzéseiben számolt. Nem tart attól, hogy az egyensúly a növekedésorientált gazdaságpolitika következtében felborul?
-- Folyamatosan vizsgáljuk a megugró import szerkezetét. Mostani számításaink szerint a hiányért fele-fele arányban okolható a beruházási, illetve fogyasztási javak megugró kereslete, amit elfogadhatónak tartok. A tendenciát negyedévről negyedévre elemezni kell, de egyelőre nem látok olyan jelet, amely miatt meg kellene kongatni a vészharangot. A GM nem fél attól, hogy a külkereskedelmi mérleg vagy a folyó fizetési mérleg hiánya a vártnál magasabb lesz. A romlás mértéke ugyanis még az elfogadható tartományon belül lesz. A választási ciklus első felének jó fizetési mérlegeivel "tartalékoltunk" a második két évre. Azt látni kell ugyanis, hogy egy "gyors gazdasági növekedés javuló külső egyensúllyal" képlet nem tartható fenn hosszú távon. A külső egyensúly területén tehát kissé romló kép bontakozik ki, de ez természetes folyamat, amivel számolni kell. A költségvetés esetében az egyensúly bomlására egyáltalán nem kell számítani, hiszen a tervezettnél esetleg alacsonyabb, 5 százalék körüli növekedés bevételcsökkentő hatását bőven kompenzálja a magasabb infláció.
-- Tavaly a fizetési mérleg egyéb soraival is akadtak problémák. A portfóliókiáramlás olyan mértékű volt, hogy a nem adóssággeneráló finanszírozás nem fedezte a folyó hiányt. Ennek hatására a GM tőzsdefejlesztő csomag elkészítését jelentette be. Milyen elemei lehetnek egy ilyen intézkedéssorozatnak?
-- A Budapesti Értéktőzsde privatizációs tőzsdeként alakult újjá. A világban a börzék nem így működnek. A mostani gyengélkedésnek sok oka van, például a világgazdasági környezet, az európai egységes tőzsde hiánya, esetleges kormányzati döntések stb. De benne van az is, hogy arra a börzére, amely az elmúlt 8-10 évben működött, nincs szükség. Olyan tőzsdére lenne szükség, ahová évente akár száz középvállalat is bemenne forrást felvenni. Ehhez egy másfajta koncepcióra van szükség, amelyen a GM és egy munkacsoport jelenleg is dolgozik. Ehhez adózási lépések is szóba jöhetnek. Például a GM véleménye az, hogy a tőkeszámlákat ne adóztassuk. Bár számomra úgy tűnik, nem ez a legfontosabb kérdés. Ha mégis úgy döntünk, hogy ilyen eszközöket is bevezetünk, akár év közben is változtatunk az adószabályokon. Egyelőre azonban inkább a tőzsdére jutás közvetlen támogatását tudom hatékony eszközként elképzelni. Ez nyilván nem egyszerű feladat, hiszen a börzének hátrányai is vannak. Például átláthatóvá kell tenni a céget, ami sok középvállalkozásnak egyelőre gondot okozna. A hazai középvállalkozások számára egy másodlagos tőzsde felállítását tudom leginkább elképzelni, amelyhez bizonyos, hogy állami pénzre is szükség lesz. Ennek látom a realitását, mert már most is sok jó középvállalat van Magyarországon.
-- Tavaly meglepő módon beindult a magyarországi tőkeexport. A GM kiemelt húsz olyan céget, amelyet támogatni kíván abban, hogy terjeszkedést folytasson a régióban. Ehhez képest számos cég -- például Mol, gyógyszercégek stb. -- nyereségességét éppen a kormányzati intézkedések csökkentették drasztikusan.
-- Nem hinném, hogy az állami lépések akadályozták volna a tőkeexportot. Ezt bizonyítja véleményem szerint az is, hogy számos olyan vállalat is szerzett tulajdonosi részesedést külföldön, amelyeket negatívan érintett egy-egy kormányzati intézkedés. Külön örvendetesnek tartom, hogy a magyar tőkeexport nem csupán nagy cégek esetén indult be, hanem például Romániában is számos középvállalkozás kezdett gazdasági tevékenységet folytatni. Ezek eleinte nyilván negatívan érintik a fizetési mérleget, később azonban profitálhat belőle az ország.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.