-- A magyar gazdaság teljesítménye -. a dinamikus növekedés ellenére .- elmarad a Fidesz politikai-gazdasági emblémájává vált hétszázalékos bővüléstől. Az idén a külső környezet feltehetően nem fog javulni. Lát-e esélyt most ekkora mértékű GDP-növekedésre?

-- Ha tavaly a Fidesz-programban megfogalmazott 40 000 új otthon és 60 kilométer autópálya épült volna, a 2000-es GDP-növekedés számításaink szerint meghaladta volna a 7 százalékot. Mivel a programban is ezzel a feltétellel szerepelt ez a prognózis, így a gazdaság -. elsősorban a kimagasló exportdinamikának köszönhetően -. teljesítette azt a szintet, amivel számoltunk. Az idén e két elemből már sokat megvalósítunk, így azután egy a tavalyihoz hasonló ipari növekedéssel és a turizmussal már közel lennénk a 7 százalékos bővüléshez.

-- Ön 2001-re mégsem számol ekkora növekedési ütemmel.

-- Valóban nem. Azt feltételezzük, hogy az idén -. a tavalyinál erőteljesebb gazdaságösztönzés ellenére -. 5 százalék körül bővülhet a magyar gazdaság. Ugyanis számolni kell a külső konjunktúra lanyhulásával, és a Széchenyi-tervben megfogalmazott beruházások gazdaságserkentő hatása sem jelentkezik azonnal.

-- A növekedés ellenére a magyar gazdaság továbbra is kétarcú. A keleti országrész néhány régiójában a munkanélküliség szintje gyakorlatilag stagnált, a bővülés húzóerejét továbbra is a nyugati országrészben működő vállalatok adják. Pedig a felzárkózáshoz nem elég a fejlettebb országrész dinamikáját felmutatni, azt meghaladva kellene növekedni.

-- Sajnos ez így van. Ennek egyik oka, hogy a Kelet-Magyarország felé kacsingató külföldi befektetők egy jelentős része egyelőre kivár. Ezek ugyanis döntően észak-amerikai beruházók, s az ismert gazdasági helyzet miatt várakozó állásponton vannak. Amennyiben a bizonytalanság elmúlik, a nagy befektetők megjelennek majd a keleti országrészben is. Ehhez azonban szükséges az M3-as autópálya továbbépítése. Az infrastruktúra kiépítése sok problémát megoldhat, hiszen keleten a munkaerő ugyanolyan jó, mint a nyugati régiókban. A harmadik fontos eleme a felzárkóztatásnak az idegenforgalmi fejlesztések megvalósulása lehet. A szabad munkaerő, a gyógyvízre épülő turizmus hosszabb távon a nyugati régiókat meghaladó növekedést generálhat.

-- Az egyik dinamizálódási lehetőség a sokat emlegetett beszállítói program. Egyelőre ennek hatásai nem érzékelhetők. Márpedig a multinacionális cégek teljesítményének magyarországi hozzáadott értéke igen alacsony arányú, erre utal az ipari termelési volumenadatok és a GDP-statisztikában megjelenő ipari számok közötti differencia.

-- Ezt én is így érzem. Miközben a privatizáció és a zöldmezős beruházási lehetőségek révén sikerült jelentős mennyiségű tőkét idecsalogatni, a második lépés, a gazdaságba való szervesebb integrálás nehezebb, mint gondoltuk. Itt súlyos problémák vannak. A multinacionális cégek nemhogy nem váltják ki a külföldi beszállítókat, de még csak nem is telepítik őket Magyarországra. Ez a jelenség elemzésre szorul. Az a benyomásom, hogy a hazai beszállítói kör kiépüléséhez több pénzre lenne szükség, mint amennyi jelenleg rendelkezésre áll. A Széchenyi-terv alkalmas arra, hogy jó néhány kisvállalkozás kapjon tőkeinjekciót, ugyanakkor a középvállalkozások beszállítóvá válásához szükséges 4-500 milliót már nem tud adni. Jelenleg folyik egy beszállítói tőkealap felállítása, amely két hónapon belül elindulhat.

-- Az elmúlt két év a fenti árnyoldalak ellenére sikeres volt a gazdasági növekedés szempontjából. Az infláció ugyanezen időszak alatt megfigyelhető trendje azonban távolról sem nevezhető sikertörténetnek. 1999 januárja óta a fogyasztói árindex gyakorlatilag nem csökkent. Miben látja ennek okát?

-- Három okot látok. Az egyik a gazdasági fejlődésből következő törvényszerű árarányváltozás. A korábban lemaradó ágazatok árszintje -- ingatlan, szolgáltatások, élelmiszer -- most igazodik a nyugati árszerkezethez. A másik tényező a várakozások szerepe. A magyar infláció fele a várakozásokból adódik. A harmadik -- és szerintem az előbbieknél kevésbé fontos elem -- az olajár és a dollár-euró árfolyam kedvezőtlen alakulása.

-- Mit kíván tenni a kormányzat az infláció leküzdése ellen?

-- Az első, illetve harmadik tényező rajtunk kívül álló tényezőkön múlik. Paradox módon minél inkább elérhető közelségbe kerül a gazdasági szereplők számára az uniós csatlakozás, annál erősebb az inflációs pszichózis, annál erőteljesebbek az áremelési szándékok. A várakozások területén azonban a kormány tud és kíván is eredményeket elérni. Éppen ezért határozta el, hogy a Gazdasági Tanács következő ülésén újratárgyalja az inflációs célt, és olyan áremelkedési szintet állapít meg, amelyet a gazdasági szereplők is elfogadnak.

-- Ez más olvasatban azt jelentheti, hogy a kormányzat -- érzékelve, hogy korábbi, irreálisan alacsony prognózisaival a gazdaság magas várakozásaira immár nem tudott hatni -- feladja "alulbecslő" politikáját.

-- Lehet így is nézni, kétségtelenül van jogosultsága ennek a nézőpontnak. Ugyanakkor látni kell, hogy az elmúlt év nagyon szerencsétlenül alakult abból a szempontból, hogy hónapról hónapra emelkedett az olajszámla, amelynek begyűrűzése igen rosszul alakította a várakozásokat. Ezzel szinte automatikusan csaltuk be magunkat a csapdába, amelybe az idén már nem szabad besétálnunk. 2001-ben már nem az olaj alakítja az inflációt, ezért most világosabban látszik, milyen árszínvonalra számíthatunk az év végén. Változtatni kell a stratégiánkon, és nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, mint tavaly, hogy inflációs célunkban a piac után megyünk.

-- Több szakértő úgy véli, az árarányváltozás által generált infláció területén is lehetne mit tenni. Elfogadva azt, hogy az említett termékcsoportok árai javára történik a változás, az alulértékelt forint árfolyamának felértékelésével az importált inflációt lehetne lejjebb szorítani. A kormányzat mindeddig mereven elzárkózott ettől a megoldástól, mondván, az a külső egyensúly rovására történne. Vannak-e számítások arra nézve, mennyire árfolyamérzékeny a magyar külgazdaság?

-- Több számítás is van. De úgy vélem, hogy a kormány, illetve a Magyar Nemzeti Bank végül a forint felértékelődése mellett fog szavazni. A gazdasági tárca ezt ellenzi, abból kiindulva, hogy ez visszavetheti az éppen meginduló vámterületi, kis- és középvállalati exportot. A másik ok, ami miatt nem támogatunk egy ilyen döntést, hogy most tartunk ott, hogy többlet vásárlóerő kerül a magyar lakossághoz, amely az importot nagyon megnövelheti. A harmadik ok, hogy a forintfelértékelődés rosszul hatna a turizmus egyenlegére is. Ebből kiindulva azt gondolom, óvatosnak kell lenni. Ugyanakkor kétségtelen, elkerülhetetlen a forint felértékelődése, amelyet célszerű inkább fokozatosan megvalósítani, mintsem egyszerre ráereszteni egy nagyobb sokkot a gazdaságra, hiszen e nélkül egy "ketyegő bomba" lenne a gazdaságban. Összességében tehát ez egy nehéz ügy, amelyben a kormányzat valószínűleg előbb-utóbb egy óvatos felértékelés mellett fog dönteni.

-- Az inflációval kapcsolatban van még egy "ketyegő bomba". A gázárakat az utóbb időben a kormányzat az áremelkedési ütem mértéke alatt növelte, miközben az még jelentősen elmarad a "világpiaci árképzéssel" kialakítandó ártól. Márpedig ezt legkésőbb az uniós csatlakozás -- és teljes piacnyitás -- időpontjában be kell vezetni. Mikortól számíthatunk arra, hogy a gázárak gyors emelkedésbe kezdenek?

-- 2004. január 1-jétől. Egy évvel a villamos energia 50 százalékos piacnyitása után ugyanis a gázpiacot is körülbelül ilyen mértékben nyitjuk meg. Mivel a piacnyitás fokozatos lesz, ilyen lesz az áremelkedés is. Arra is számítunk, hogy a verseny, illetve a világpiaci gázárak csökkenése mérsékli majd a gázáremelés mértékét.

-- Az infláció alakulása mellett az utóbbi hónapokban a külső egyensúly alakulása is okozhatott fejfájást a Gazdasági Minisztériumnak. Az elmúlt öt hónapban a folyó fizetési mérlegben bő félmilliárd euróval, az árumérlegben 800 millió euróval nagyobb hiány halmozódott fel, mint egy évvel korábban. Ez nagyobb mértékű romlás, mint amivel a GM előrejelzéseiben számolt. Nem tart attól, hogy az egyensúly a növekedésorientált gazdaságpolitika következtében felborul?

-- Folyamatosan vizsgáljuk a megugró import szerkezetét. Mostani számításaink szerint a hiányért fele-fele arányban okolható a beruházási, illetve fogyasztási javak megugró kereslete, amit elfogadhatónak tartok. A tendenciát negyedévről negyedévre elemezni kell, de egyelőre nem látok olyan jelet, amely miatt meg kellene kongatni a vészharangot. A GM nem fél attól, hogy a külkereskedelmi mérleg vagy a folyó fizetési mérleg hiánya a vártnál magasabb lesz. A romlás mértéke ugyanis még az elfogadható tartományon belül lesz. A választási ciklus első felének jó fizetési mérlegeivel "tartalékoltunk" a második két évre. Azt látni kell ugyanis, hogy egy "gyors gazdasági növekedés javuló külső egyensúllyal" képlet nem tartható fenn hosszú távon. A külső egyensúly területén tehát kissé romló kép bontakozik ki, de ez természetes folyamat, amivel számolni kell. A költségvetés esetében az egyensúly bomlására egyáltalán nem kell számítani, hiszen a tervezettnél esetleg alacsonyabb, 5 százalék körüli növekedés bevételcsökkentő hatását bőven kompenzálja a magasabb infláció.

-- Tavaly a fizetési mérleg egyéb soraival is akadtak problémák. A portfóliókiáramlás olyan mértékű volt, hogy a nem adóssággeneráló finanszírozás nem fedezte a folyó hiányt. Ennek hatására a GM tőzsdefejlesztő csomag elkészítését jelentette be. Milyen elemei lehetnek egy ilyen intézkedéssorozatnak?

-- A Budapesti Értéktőzsde privatizációs tőzsdeként alakult újjá. A világban a börzék nem így működnek. A mostani gyengélkedésnek sok oka van, például a világgazdasági környezet, az európai egységes tőzsde hiánya, esetleges kormányzati döntések stb. De benne van az is, hogy arra a börzére, amely az elmúlt 8-10 évben működött, nincs szükség. Olyan tőzsdére lenne szükség, ahová évente akár száz középvállalat is bemenne forrást felvenni. Ehhez egy másfajta koncepcióra van szükség, amelyen a GM és egy munkacsoport jelenleg is dolgozik. Ehhez adózási lépések is szóba jöhetnek. Például a GM véleménye az, hogy a tőkeszámlákat ne adóztassuk. Bár számomra úgy tűnik, nem ez a legfontosabb kérdés. Ha mégis úgy döntünk, hogy ilyen eszközöket is bevezetünk, akár év közben is változtatunk az adószabályokon. Egyelőre azonban inkább a tőzsdére jutás közvetlen támogatását tudom hatékony eszközként elképzelni. Ez nyilván nem egyszerű feladat, hiszen a börzének hátrányai is vannak. Például átláthatóvá kell tenni a céget, ami sok középvállalkozásnak egyelőre gondot okozna. A hazai középvállalkozások számára egy másodlagos tőzsde felállítását tudom leginkább elképzelni, amelyhez bizonyos, hogy állami pénzre is szükség lesz. Ennek látom a realitását, mert már most is sok jó középvállalat van Magyarországon.

-- Tavaly meglepő módon beindult a magyarországi tőkeexport. A GM kiemelt húsz olyan céget, amelyet támogatni kíván abban, hogy terjeszkedést folytasson a régióban. Ehhez képest számos cég -- például Mol, gyógyszercégek stb. -- nyereségességét éppen a kormányzati intézkedések csökkentették drasztikusan.

-- Nem hinném, hogy az állami lépések akadályozták volna a tőkeexportot. Ezt bizonyítja véleményem szerint az is, hogy számos olyan vállalat is szerzett tulajdonosi részesedést külföldön, amelyeket negatívan érintett egy-egy kormányzati intézkedés. Külön örvendetesnek tartom, hogy a magyar tőkeexport nem csupán nagy cégek esetén indult be, hanem például Romániában is számos középvállalkozás kezdett gazdasági tevékenységet folytatni. Ezek eleinte nyilván negatívan érintik a fizetési mérleget, később azonban profitálhat belőle az ország.