Prodi ellenáll a politikai nyomásnak

Az Európai Bizottság nem enged a különböző tagállamok részéről érezhető politikai nyomásnak, amellyel egyes jelölt országoknak már az "első hullámban" történő tagfelvételét szeretnék elérni -- szögezte le Romano Prodi a brüsszeli Agence Europe bővítési mellékleteként megjelenő Uniting Europe című EU-bulletinben.
A brüsszeli kiadvány ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy vezető német politikusok visszatérően hangoztatják: Berlin számára elképzelhetetlen és értelmetlen lenne az unió kibővítése, ha az nem foglalná magában Lengyelországot, míg a skandináv országok kevésbé nyíltan, de nem kisebb meggyőződéssel lobbiznak mindhárom balti tagjelölt egyidejű felvétele érdekében. Ausztria ugyanakkor például a "visegrádi négyek" és Szlovénia mielőbbi taggá válását látná leginkább szívesen.
Prodi igyekezett kisebbíteni a lengyel tagság megkérdőjelezhetetlenségét sugalló politikai kijelentések valós súlyát, hangoztatva, hogy nem emlékszik "olyan miniszteri tanácsülésre, ahol egyetlen tagállam is effajta megfontolásnak adott volna hangot". A tizenötök egyelőre egy emberként a jelenlegi játékszabályokat támogatják, márpedig ez a Nizzában is megerősített bővítési stratégia értelmében a differenciálást, a mindenkivel egyéni felkészültsége és érdemei alapján való bánásmód elvét tekinti kizárólagosnak -- tette hozzá.
Sokak szerint a bizottság elnökének kijelentése valójában csak egyfajta reagálás a kérdésben visszatérően elhangzó, különböző irányú nyilatkozatokra. Gerhard Schröder német kancellár decemberi varsói kijelentését az "első körös" lengyel tagság magától értetődőségéről mindmáig sokan visszatérően emlegetik.
Az egyik befolyásos EU-intézmény német, vezető beosztású tisztviselője pedig a közelmúltban kelet-európai újságírókkal találkozva kertelés nélkül -- jóllehet az idézhetőséget kizárva -- szögezte le: a németek lelkiismeretét lengyelek millióinak sorsa terheli. "Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy Berlin belemenjen olyan bővítési forgatókönyvbe, ami nem ad történelmi elégtételt Varsónak az EU-tagság szavatolásával" -- mutatott rá, általában is elvetve a "brüsszeli acquis-mániát". Egy bizonyos ponton és szinten túl már csakis a történelmi, politikai, stratégiai megfontolások az igazán mérvadóak -- fejtegette, és példaként utalt arra: ahogy sokaknak illogikusnak tűnik "megbontani" a visegrádi országok csoportját, ugyanígy ésszerűnek kell tűnnie a balti országok együttes kezelésének is.
Eneko Landaburu bővítési főigazgató néhány nappal később az effajta véleményekre is válaszul arra emlékeztette a Világgazdaság tudósítóját, hogy az ő megítélése szerint minden politikai megfontolás óhatatlanul gyakorlati tényekben materializálódik, mint amilyen a külső határok mindenki számára megnyugtató alapossággal történő ellenőrzése vagy az élelmiszer-biztonság egységes normák szerint történő védelme. Aligha vitatja bárki is, hogy ha ez nem szavatolt, akkor az érintett ország taggá válását a gyakorlatban már kevésbé tartanák kívánatosnak. Azaz az acquis számonkérése végső soron mégiscsak megkerülhetetlen -- derült ki Landaburu érveléséből, amit azóta is számos vezető beosztású bizottsági tisztviselő megerősít.
Prodi most láthatóan e két áramlat között igyekezett egyensúlyozni. Egyfelől megkérdőjelezhetetlen alapelvnek ismerte el, hogy az EU bővítése "alapvető politikai feladat, stratégiai súlyú célkitűzés". Másfelől viszont mindez úgymond "egyáltalán nincs ellentmondásban" azzal az elvárással, hogy a folyamatnak az EU működési szabályaival összhangban kell történnie.
A bizottsági elnök egyúttal hangsúlyozta, hogy az egész kérdésfelvetést mesterségesnek érzi, hiszen például nem látja megalapozottnak a Lengyelország lemaradásáról szóló vélekedéseket. Elismerte ugyanakkor, hogy a végső szót voltaképpen a tagállamok mondják majd ki, és beérte annak hangsúlyozásával: amíg a tagországok nem hoznak ettől eltérő döntést, a brüsszeli testület következetesen a konkrét elvárások és a differenciálás elve alapján végzi munkáját.