POLGÁRMESTERSZEMMEL

Kósa Lajos: Debrecen -- egy város átalakulóban
Az 1998-as önkormányzati választás után a debreceniek nagy várakozással fogadták a város új vezetését. Hogy az országban, illetve Debrecenben pozitív kép alakult ki tevékenységünkről, azt jelzi az az elismerés is, hogy az idén én kaptam meg az év polgármestere címet. Természetesen ez a kitüntetés nem csak nekem szól, a szavazók a csapatmunkát díjazták.
A debreceni közszolgáltató cégek közös holdingba szervezése az önkormányzati gazdálkodás átszervezésének fontos lépése volt. Ezzel az országosan is egyedülálló megoldással évi 500 millió forintot takarít meg a város. Mind a 11 cég önállóan gazdálkodik, vannak közöttük nyereségesek és veszteségesek is, de alapvető célként tűztük ki, hogy összességében a holding már az idén nullszaldós legyen. A tulajdonosi jogokat a holding igazgatósága gyakorolja, amelynek kilenc tagja közül csak három önkormányzati képviselő. Így a politika, illetve a szakmai kérdések elválasztódnak, s ezt én mindenképpen szerencsés megoldásnak gondolom.
Az önkormányzat által nyújtott szolgáltatások színvonalát, s ezzel a városlakók közérzetét is javítja az új városháza. Erre összességében csaknem 1 milliárd forintot költöttünk, de így a debrecenieknek nem hat különböző épületben kell intézniük ügyeiket, mint korábban. Megkezdtük a város közlekedésének átszervezését, a Főtér átépítését és a Piac utca sétálóutcává alakítását.
Természetesen az önkormányzati szféra egészét érintő problémák Debrecent sem kerülik el. Az állam évek óta egyre több kötelező feladatot rak az önkormányzatokra, anélkül, hogy azok finanszírozásáról megnyugtatóan gondoskodna. Mivel az állami normatívák nem elegendőek, így azokat a helyhatóságoknak saját forrásaikból kell kiegészíteniük -- Debrecenben a feladatellátás költségeinek mintegy 30 százalékát a város fedezi. Az is előre látható, hogy az ágazati törvények által meghatározott szakmai minimumfeltételek biztosításához a legtöbb területen -- például az egészségügyben vagy a szociális szférában -- nem lesz elegendő pénz. Becslésem szerint ehhez Debrecennek mintegy 20 milliárd forintra lenne szüksége, ami csaknem a város teljes évi költségvetése.
Mindennek ellenére feleslegesnek tartom az olyan találgatásokat, hogy mikorra válnak finanszírozhatatlanná a feladatok, s mikor kezdenek nagy számban csődbe menni az önkormányzatok. Meggyőződésem, hogy rövid időn belül át kell alakítani az önkormányzati közigazgatást és az önkormányzatok finanszírozását, s az ésszerűség jelentős változtatásokat követel majd. Az önkormányzati reform elmaradása hosszabb távon a magyar gazdaság egészének fejlődését akadályozná.
A szükségesnél szűkösebb pénzügyi lehetőségek ellenére az idei 26 milliárd forintos költségvetésünkből 2,6 milliárd forintot tervezünk beruházásokra. Folytatódik a Kiskörút átépítése, a Főtér átalakítása, a bábszínház rekonstrukciója, a csatornázási program, a közlekedés átszervezése.
Különösen fontosnak tartom, hogy az önkormányzati fejlesztésekhez jelentős pályázati források állnak rendelkezésre: 75 százalékos ISPA-támogatást kapunk például a 4,5 milliárdos szelektív hulladékgyűjtési programhoz, amelyhez egy kivételével Hajdú-Bihar megye összes települése csatlakozott. PHARE-támogatással készül az ipari parkunk. A Széchenyi-program kapcsán kongresszusi központ építéséhez szeretnénk támogatást kapni. Jó üzleti lehetőségnek látom az önkormányzat tulajdonában lévő repülőteret. Terveink szerint itt vámközpontot lehetne kialakítani, s mivel a kelet-európai országok várhatóan jóval később csatlakoznak az Európai Unióhoz, mint Magyarország, így a vámudvar még hosszú ideig jelentős jövedelmet biztosítana a városnak.
Az elmúlt években egyre több befektető települt Debrecenbe. Az idén várhatóan már 4,5 milliárd forint folyik be az iparűzési adóból. Az infrastrukturális beruházások mellett az önkormányzat próbál más módon is tőkét vonzani a városba, illetve más üzleti lehetőségeket keresni. Debrecen régi, elismert iskolaváros, közép- és felsőfokú oktatási intézményeink képzett munkaerőt biztosítanak. Az idén mi rendezzük az ifjúsági világbajnokságot, ahová 150 országból 3000 versenyzőt várunk. A kiépülő atlétikai központhoz hasonló mindössze három van Európában, s a létesítményeket később a versenyekre készülő sportolók használják majd. A szomszédos Hajdúszoboszlóval és a Hortobággyal együtt Debrecen az ország harmadik leglátogatottabb térsége, s az idegenforgalomban még szintén számos lehetőség van. Debrecenben már látszik a változás, s meggyőződésem, hogy a város a maga 210 ezer állandó és 30 ezer ideiglenes lakosával, valamint százezres lélekszámú agglomerációjával olyan országos jelentőségű regionális központtá válhat, amely Budapesttel szemben is kiegyensúlyozó szerepet tölthet be.