Hamarosan döntenek a reformról

Információink szerint a kormány legkorábban május 15-i ülésén foglalkozna a nyugdíjreform továbbfejlesztésével. Orbán Viktor miniszterelnök keddi televízióinterjújában úgy nyilatkozott: a reformelképzelések várhatóan júniusban nyilvánosságra kerülhetnek. A miniszterek eddig két javaslattal találkozhattak, s a közelmúltban egy harmadik modellt is kidolgoztatott a kormányfő.
A kormánytagok már legelső alkalommal is azért nem választottak az akkor felkínált két modell közül, mert a kabineten belül az elvi kérdésekről megoszlanak a vélemények -- tudtuk meg. Ameddig ezekről nem születik döntés, a reform iránya sem világos. Az átalakítás célja továbbra is az, hogy pótolják az állami nyugdíjrendszer korábban elmaradt reformját úgy, hogy az új állami rendszer versenytársa legyen a piaci elven működő pénztáraknak. A járulékfizetők nyugdíjjáruléka külön számlára kerülne.
A Pénzügyminisztérium (PM) eddig a német pontrendszeres nyugdíjrendszer bevezetését szorgalmazta, amelyben minden év átlagos járulékfizetése egy pontot érne, és e pontok szorzatai bizonyos összeggel adnák meg a járadék mértékét. Németországban az átlagkeresetek alapján határozzák meg a pontok értékét.
A másik variációt, az úgynevezett virtuális nyugdíjszámlát, a szakirodalomban notional defined contribution (NDC) néven ismert modellt a Miniszterelnöki Hivatal támogatná. A Svéd- és Lengyelországban működő rendszerben nem kell pontokba átváltani a járulékot, viszont a mindenkori állampapír-piaci kamatot jóváírják a befizetett összeg után.
Az ismertté vált két modell (a pontrendszer, illetve az NDC) alapelveiben tér el egymástól: a pontrendszeres szisztémánál lehet, az NDC-ben pedig nincs mozgástere a kormánynak. A pontok évenkénti meghatározásánál, illetve a számítás módjának eldöntésénél ugyanis befolyásolható a pontok értéke -- hasonlóan a nyugdíjemeléshez. Az NDC-nél az állampapír-piaci kamatot fizeti az állam a járulék után, így a várható nyugdíjak értékét nem tudja befolyásolni, miközben biztosított a reálérték-megőrzés.
Emellett egy harmadik modell kidolgozásával is megbízta a kormányfő a szakértőket. Ebben a rendszerben összekapcsolnák az adórendszert a nyugdíjrendszerrel, s a nyugdíj összegét az is befolyásolhatná, hogy az életpálya során ki hány gyermek nevelését vállalja. Erre az időre járulékot fizetne az állam. A járulékot az egyéni életkereset alapján állapítanák meg. Utólagos kompenzációs rendszeren keresztül pedig a gyermek által fizetett személyi jövedelemadó egy része a szülő nyugdíjszámlájára kerülne. E módszerrel indirekt módon a gyermekvállalási kedvet is ösztönözni lehetne. Interjújában a kormányfő egy esetleges negyedik változat lehetőségét is felvetette.
A rendszer átalakításánál a pénzügyi stabilitás megőrzése is szempont. Demográfiai okok miatt az állami rendszer hosszú távon finanszírozhatatlanná válik: a nyugdíjasok létszáma 2010-re jelentősen megnövekszik, s a nyugdíjba vonuláskor várható élettartam is viszonylag rövid időn belül nő. Így hamarosan a jelenleginél több jogosultnak kell fizetni ellátást, ráadásul hosszabb ideig. Ezért felvetődött a nyugdíjas korcentrum néhány évvel történő kitolása, aminek egyik eszköze lehet a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetése. Így a magasabb nyugdíj "ígéretével" és az alacsonyabb ellátás "fenyegettségével" arra lehetne ösztönözni a járulékfizetőket, hogy a jelenlegi 62 helyett inkább -- a nyugati országokban már elterjedt -- 65 éves korban vonuljanak nyugdíjba a munkavállalók.
A miniszterelnök és a pénzügyminiszter között e kérdésben véleménykülönbség alakult ki. Míg a miniszterelnök eltörölné a nyugdíjkorhatárt, addig a pénzügyminiszter egy bizonyos korban meghatározná azt az időpontot, aminél korábban nem lehetne nyugdíjba vonulni. E fölött már a járulékfizető mérlegelhetné, mikor megy el nyugdíjba.
Szakértők szerint e kérdés csak fogalmi ellentétet takar. végeredményben lényegtelen, hogy egy korcentrumot jelölnek meg, aminél korábban a járulékfizető nem érdekelt abban, hogy elmenjen nyugdíjba (hiszen az ellátása túl kevés lenne a megélhetéshez), vagy pedig egy bizonyos korhatár alatt a rendszer nem engedi nyugdíjba vonulni. Ennél lényegesebb szempont azonban, hogy mikortól lépne életbe az új rendszer. Az eredeti elképzelések szerint a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségével csak 30 év múlva élhetnének a járulékfizetők.
A szociális jellegű nyugdíjakat -- árvaellátás, özvegyi nyugdíj, rokkantjáradék stb. -- jelenleg az állami nyugdíjalapból fizetik, ami jelentős terhet ró a rendszerre. Ezért indokolt lehet a jelenlegi állami nyugdíj-biztosítási alapot több alapra szétválasztani. A nyugdíjak mellett külön alapból finanszírozhatnák a szociális jellegű ellátásokat (baleseti, rokkant-, hozzátartozói stb. nyugdíjak). Emellett a közszolgálati nyugdíjak finanszírozására és a művészek nyugdíjára is külön alapot lehetne létrehozni.
A pályakezdő fiatalok kötelező nyugdíjpénztári tagságának megszüntetését továbbra is szorgalmazza a miniszterelnök. A kormány ugyanis a magánpénztári rendszerből több százezer embert szeretne visszacsalogatni -- járulékaiakkal együtt -- a megreformált állami nyugdíjpillérbe, ezzel tompítva az állami nyugdíjpillér finanszírozási problémáit. Ezt a piaci szféra a magánpénztári rendszer újabb megnyirbálásaként értelmezte.
Mindenesetre az állami nyugdíjpillér reformmunkálatai mellett a PM-ben a magánpénztári szabályok harmonizálására is külön bizottság alakult. Közel egy éve vetődött fel ugyanis először, hogy a jelenlegi nyugdíjpénztári rendszer szabályait indokolt lenne a külföldön elterjedtebb nyugdíjalapok mintájára átformálni.