Nagy árkülönbségek az EU-ban

A dán vásárlók több mint háromszor annyit kénytelenek fizetni a burgonyáért, mint az írek -- derül ki az 1999 augusztusa és 2000 augusztusa közötti árakat alapul vevő bizottsági elemzésből. Az összesítésben szereplő friss élelmiszerfajták közül a tőkehal árában mutatkozott a legkisebb eltérés, ám a legmagasabb -- franciaországi -- árszint itt is 30 százalékponttal előzi meg a legalacsonyabbnak számító olaszországit.
A szupermarketek átlagos árait alapul vevő elemzésből kiderül: nem lehet általában drága vagy olcsó tagországokról beszélni. Németország például a sertéshús terén a legolcsóbbnak, a paradicsomárakat tekintve viszont a legdrágábbnak számít. A tőkehal Olaszországban a legolcsóbb, a sajtfélékért viszont ott kell a legtöbbet fizetni.
A szórakoztatóelektronikai cikkek terén kisebb, ám itt sem elhanyagolható a tagországok közötti árdifferencia. Németország általában olcsónak, Dánia és Svédország pedig drágának számít. Ez alól is van azonban kivétel: utóbbi ország két vizsgált termékfajta terén a legdrágábbnak, egy másiknál viszont a legolcsóbbnak bizonyult.
A számokat kommentálva a bizottság szakértői megállapítják: nem feltétlenül a magasabb jövedelemszintű tagállamokban magasabbak a vizsgált cikkek árai, és a forgalmi adókulcsok közötti különbség sem magyarázza meg teljes mértékben az eltéréseket. Számításba kell venni a fogyasztók eltérő ízlését, szokásait és márkahűségét, a helyi piaci viszonyokat, továbbá -- az élelmiszerek terén -- az eltérő szállítási és tárolási igényeket.
Mindez azonban csak részben magyarázza meg az árkülönbségeket -- hangoztatják az elemzés készítői. A fennmaradó részért szerintük az áruk és szolgáltatások szabad áramlása útjában álló akadályok a felelősek. Ezek közé tartoznak az unió egész területére kiterjedő marketingakciók korlátozásai, a forgalmazás akadályai, a bonyolult engedélyezési eljárások és más bürokratikus nehézségek. Ezek megszüntetéséért határozottan fel kell lépni a tagországoknak -- figyelmeztet Brüsszel.