Pénzosztásnál előny az elmaradottság

A legfrissebb adatok szerint 1999-ben a magyar gazdaság fejlettsége vásárlóerő-paritáson számított, egy főre jutó bruttó hozzáadott érték alapján 50,3 százaléka volt az Európai Unióénak. Ez azt jelenti, hogy az ország egésze átlagosan nem éri el azt a határt, amelyet a közösségi regionális politika szegénységi küszöbnek tekint. Az unió ugyanis a 75 százalékos szint alatti régiókat tekinti elmaradottnak.
Mivel azonban az országban fejlettség szempontjából igen nagy különbségek vannak, az uniós politika tárgyaként kezelt (úgynevezett NUTS II. statisztikai kategóriának nevezett) nagyrégiók egészen eltérő távolságra vannak ettől a bizonyos küszöbtől. Ennek azért van jelentősége, mert az EU-támogatások túlnyomó részéhez a szegénynek minősített területek juthatnak hozzá.
Tavalyelőtt a közép-magyarországi régió átlépte ezt a fejlettségbeli határt, hiszen az 1998-as 71 százalékról 76-ra nőtt az uniós átlaghoz viszonyított egy főre jutó GDP. Mindezt egyébként meglehetősen egyenlőtlen elosztásban tette, hiszen miközben Pest megye említett mutatója 40 százalékon áll, addig Budapest immár majdnem eléri az uniós átlagot (95,9 százalék).
A régióbeosztás megváltoztatásáról
Az utóbbi időben többször felmerült annak lehetősége, hogy a régióbeosztás megváltoztatásával -- amihez egyébként az EU szabad kezet ad -- el lehetne érni, hogy Közép-Magyarország se kerüljön ki a kiemelten támogatandó területek köréből. Az 1999-es adatok ismeretében azonban úgy tűnik, hogy egy ilyen "átszabás" a korábban képzeltnél nagyobb kell, hogy legyen. Ahhoz ugyanis, hogy a magyar viszonylatban kiugróan fejlettnek számító Budapest ne húzza fel térségének átlagos fejlettségi szintjét 75 százalék fölé, nem elég az a korábbi elképzelés, hogy Nógrád megye kerüljön be a legfejlettebb régióba.
Ezt ma már Budapest is belátja, ezért a főváros szerint a közép-magyarországi térség erőteljes kibővítésével kellene elérni, hogy Budapest és Pest megye bent maradjon a kiemelten támogatottak körében, így ne essen el évi 160 milliárd forinttól. Nógrád megye egymagában nem tudja "lehúzni" a központi régió GDP-jét, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyével együtt viszont az EU GDP-átlagának 75 százaléka alatt maradnának.
A kockázatok
Komoly kockázatot rejt azonban egy ilyen lépésben, hogy egyelőre bizonytalan, az unió melyik év fejlettségi szintjét tekinti alapnak a támogatások elosztásakor. Az eddigi tárgyalásokon az 1995--97-es adatok alapján értékelték a magyar régiókat, de legutóbb már 1998-as adatok is megjelentek az EU által készített Magyarország-térképeken. (Egy hónappal ezelőtt Varsóban tartották a tagjelölt országok fővárosainak főpolgármesteri konferenciáját, ahol az Európai Bizottság regionális politikai főigazgatóságának munkatársa már az 1998-as adatok alapján készített térképen mutatta be, hogy a csatlakozás után milyen európai támogatásra számíthatnak az új tagállamok. Ezen a térképen a közép-magyarországi régió nem szerepelt a felzárkóztatásra szoruló területek között.)
Tovább növeli a támogatástól történő elesés esélyét, ha az unió már az új tagországokkal együtt számolja ki az egy főre jutó átlagos GDP-t, hiszen akkor a szegénységi küszöb -- a 75 százalékos szabály megtartása esetén -- alacsonyabbra kerül. Ezzel kapcsolatban azonban egyelőre nincsen hivatalos EU-álláspont.
A kormány és a főváros álláspontja
Feltehetően ezeket a szempontokat is figyelembe vette a kormányzat, amikor múlt év végén úgy döntött, hogy nem változtat a jelenlegi régióbeosztáson. Hosszú távú érdekek figyelembevétele is arra ösztönözheti a döntéshozókat, hogy egy ilyen lépést alaposan fontolóra vegyenek. Egy "legyengített" közép-magyarországi régió ugyanis még mindig hamarabb fogja átlépni a küszöböt, mint a többi terület. Ez pedig a közép-magyarországi térséghez csatolt megyék forrásoktól történő elesését okozná, esetleg a régióbeosztás folyamatos változtatgatásához vezetne.
A NUTS II. régió jogi értelemben csak a csatlakozás után válik létező fogalommá -- mondta Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. Mivel ezzel kapcsolatban az unió álláspontja is kiforratlan, ezért a kormány a közép-magyarországi térség bővítésével kapcsolatos valamennyi variációt -- annak kockázataival együtt -- elvetette -- tette hozzá.
A fővárosi szakértők számításai szerint Budapest a négy (Pest, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves) megyével együtt a 2001--2003-as időszakban sem haladná meg az EU átlagának 71,8 százalékát, még akkor sem, ha közben az unió 21 tagúra bővülne. A jelenlegi régió GDP-je viszont akkorra már az EU-átlag 82,9 százaléka lesz.
Túlzott optimizmus lenne abban bízni, hogy az unió az 1995--97-es évek adataival számol majd -- mondta a Világgazdaságnak Pataki Pál, a Főpolgármesteri Hivatal európai integrációs irodájának vezetője. Demszky Gábor főpolgármester a varsói konferencia után levélben fordult Martonyi János külügyminiszterhez, tájékoztatást kérve a kormány álláspontjáról. A válasz ezen a héten érkezett meg. Ebben a külügyminiszter azt írja: a magyar tárgyaló delegáció szeretné elérni, hogy az 1995--97-es adatokat vegyék majd figyelembe.
A nyugat-magyarországi régió
A második legfejlettebb régiónknak, Nyugat-Magyarországnak egyelőre nem kell tartania attól, hogy nem részesülhet a különböző strukturális alapok támogatásaiból, hiszen 57,8 százalékos fejlettségi szintjével messze van a "határtól". Nyugat-Dunántúl növekedésének dinamikáját vizsgálva azonban az is megállapítható, hogy a térség mégsem lehet feltétlenül nyugodt. Amennyiben ugyanis a terület 8 százalék feletti növekedési üteme megmarad, akár már 2003-ra átlépheti a 75 százalékos határt. Igaz, ez a mutató csupán 2005 közepén lát napvilágot. (Mindenesetre ebben az esetben igen nagy tétje lenne a régió legfejletlenebb megyéje, Zala esetlegesen újra felmerülő átlépési szándékának.)
Ezzel együtt is elmondható, hogy hazánk második legfejlettebb régiója csak a "csillagok igen kedvezőtlen együttállása" mellett kerülhet ki a kiemelten támogatandó térségek köréből.
Amennyiben az EU a legfrissebb adatokkal kíván számolni, a "legjobb" esetben is csak a csatlakozási időpont előtti harmadik év adatai állnak majd rendelkezésére.
A strukturális alapok forrásainak 2007-től 2013-ig tartó időszakra történő elosztása valószínűleg 2004-2005-ben teljesen lezárul. Ebből következően Magyarország arra számíthat, hogy a 2002-es regionális GDP-számoknál frissebb nem áll majd rendelkezésre a döntéshez.
Emellett a szegénységi küszöb átlépéséhez annak valamilyen technikával történő leszállítása is szükséges. Ennek egyik kézenfekvő módja lehet az, ha az unió egy főre jutó GDP-jét már az új tagországokkal együtt számolják újra.
A helyzetet tovább bonylítja, hogy sok tagország --érdekeinek sérülését elkerülendő -- a jelenlegi elosztási módszer módosítását, esetleg teljes reformját sürgeti. A fejletlenebb országok a támogatásaik, a fejlettebbek a befizetéseik szinten tartását szeretnék elérni. Amennyiben a felülvizsgálatra vonatkozó törekvéseik sikerrel járnak, szinte a legutolsó pillanatig megjósolhatatlan lesz, mekkora támogatásra számíthatnak az egyes régiók.