Sokan mennének Nyugatra

Hogy milyen arányban vállalnának munkát az unióban, arról megoszlanak a vélemények. Az Európai Bizottság minimális munkaerő-bevándorlásra számít az új tagországokból. A lengyel kormány is óvatosan 300--700 ezer közé becsüli az uniós munkapiac megnyitását követő tíz évben az ott munkát vállaló lengyelek számát. A sopoti PBS társadalomkutató intézetnek a Rzeczpospolita megrendelésére 2001 márciusában 1066 felnőtt (18 éven felüli) lengyel megkérdezésével készült felmérése viszont ettől egészen eltérő eredményt hozott. Az összes megkérdezett mintegy 32 százalékát érdekelné a munkavállalás az EU-ban, 16 százalékuk biztos benne, hogy élne a lehetőséggel. Ha ez az arány az ország egész felnőtt lakosságára kivetíthető lenne, akkor a 16 százalék körülbelül 4,6 millió felnőttet jelentene. A legfiatalabbak közül határozott "igent" mondó 35 százalék pedig 1,3 millió személy lenne a 18 és 24 év közötti lengyel korcsoportból.
A kilátásba helyezett hétévi várakozási időt is figyelembe véve ők a legesélyesebbek. Közülük a tanulók és egyetemi hallgatók 42 százaléka vállalna munkát az unióban, és másik 31 százalék mérlegelné ezt. Az összes megkérdezett közül a munkanélküliek 38 százaléka, a legszegényebbek 24 százaléka, a falvakban és kisvárosokban lakók 17 százaléka, a nagyvárosi lakosok 14 százaléka, ezeken a kategóriákon belül a férfiak 18 és a nők 13 százaléka vállalna biztosan munkát az EU-ban. Határozott "nemet" főleg az idősebbek mondtak. Akik inkább helyben maradnának, azok főleg a legjobb keresetűek, a vezető beosztásúak, a mezőgazdaságban dolgozók, a szakképzetlen munkások és a háziasszonyok. Azt viszont általában hangsúlyozták, hogy a jobb kereset és talán a jobb érvényesülési lehetőség miatt mennének el, de nem akarnának végleg letelepedni a mai EU-tagországokban, egy idő múlva hazatérnének Lengyelországba.