Állóháború Székesfehérváron

A történet valójában még az 1998-as önkormányzati választásokig nyúlik vissza, amikor is a korábban "fideszes fellegvárnak" számító Székesfehérvár elesett. Nem kis szerepe volt ebben, hogy a jobboldal megosztottsága következtében a szocialista jelölt, Warvasovszky Tihamér lett a polgármester. A képviselő-testületben azonban már jobboldali fölény alakult ki, 32 mandátumból 19-et szerzett meg a Polgári Szövetség. Warvasovszky Tihamér, az új szocialista polgármester a választások után másfél hónapig tárgyalt az érintettekkel, mire sikerült politikai patikamérlegen kiméricskélnie az önkormányzaton belül működő bizottsági tisztségeket.
A városvezető ezt követően is folytatta "kiegyezéses" politikáját. A testületi ülések előtti délutánokon például úgynevezett "kisülést" tartottak, ahol minden napirendi pontot egyenként átvett a testület, és próbaszavazásokat tartottak. Csak az a kérdés került a hivatalos ülés napirendjére, amelyben sikerült maradéktalanul megegyezni. Ez a rendszer kiválóan működött 1998-tól egészen 2001 márciusáig, amikor a város költségvetéséről kellett volna szavazni.
Az eredeti elképzelés szerint az önkormányzat kétéves büdzsét fogadott volna el. Ennek végleges sarokszámai a már ismertetett módon és további háttéregyeztetések folyamán alakultak ki. A beterjesztett javaslatot azonban -. mindenki legnagyobb meglepetésére -. a Polgári Szövetség "élesben" leszavazta, és kihasználva erőfölényét, végül a saját, egyéves tervét fogadta el. Mind a módszert, mind a végleges határozatot a baloldal és maga a polgármester is elfogadhatatlannak tartotta, de tudomásul vették a többség döntését.
A lappangó parázs alól végül három hete ütötték fel fejüket a lángok: 13 jobboldali képviselő határozati javaslatot terjesztett a képviselő-testület elé, melyben formálisan az szervezeti és működési szabályzat módosítását, valójában az 1998-ban kialakított bizottsági struktúra átalakítását javasolták.
A polgármester első nyilatkozataiban mindezt "puccsnak" és az általa következetesen képviselt egyeztetési procedúra elleni durva támadásnak minősítette. Később némileg engedékenyebb hangnemben elismerte, hogy a többségnek joga van érvényesítenie akaratát, de -- mint hangsúlyozta -- hatalmával akkor sem élhet vissza. Kovács Attila, a Polgári Szövetség frakcióvezetője határozottan cáfolta, hogy lépésüknek politikai oka lenne, vagy hogy egyszerűen csak a gazdasági bizottságok "lenyúlása" lenne a céljuk. Mint fogalmazott, nagyon sajnálják, hogy a polgármester politikai síkra terelte a kérdést, mert számukra ez szakmai ügy. A hírek szerint azonban a történések oka a közelgő választás, illetve az, hogy nemrégiben a keményebb politizálást képviselő Dorkota Lajos dunaújvárosi országgyűlési képviselő váltotta Balsay Istvánt a Fidesz megyei választmányának elnöki székében.
A hatályos szabályok alapján a polgármester az első, formailag is szabályos határozati javaslat beadását követő nyolc napon belül köteles volt összehívni a rendkívüli ülést a beterjesztők által javasolt napirendi ponttal. Ezt meg is tette, ám a Polgári Szövetség határozata helyett sajátját terjesztette a testület elé, melyben a jobboldal által javasolt változtatások egyeztetési menetrendjét indítványozta. A képviselők többsége erre alig félórás szópárbaj után nemmel szavazott. A következő ülés még rövidebb volt, és itt sem született megegyezés.
A polgármester a korábban megszokott egyeztetési mechanizmus beindítását sürgeti, a jobboldal pedig ragaszkodik saját -- közgyűlésről közgyűlésre változó -- határozati javaslatához, melyről csak szavazni kívánnak, vitatkozni nem.
Úgy tűnik, a gordiuszi csomót most a közigazgatási hivatalnak kell átvágnia, melyhez a két fél összesen három beadványt intézett. A hivatal vezetőjének, Gerencsér Józsefnek abban kell döntenie, nem sértett-e törvényt Warvasovszky Tihamér azzal, hogy nem a Polgári Szövetség által benyújtott határozatot terjesztette a képviselő-testületi ülés elé, másrészt az is kérdéses, hogy van-e joga egyáltalán a jobboldali többségnek "vita nélkül" érvényesítenie akaratát a bizottsági helyeket illetően.