Beindul a diplomácia gépezete

Göran Persson svéd kormányfő az EU soros elnökeként és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke közös nyilatkozatban jelentette be, hogy csalódottan fogadták az ír népszavazás végeredményét, de tiszteletben tartják azt. Meg vannak ugyanakkor győződve, hogy az ír nép elkötelezett az unió bővítése iránt, s a dublini kormány mindent elkövet a nizzai szerződés ratifikálása érdekében, amihez az elnökség és a bizottság kész minden lehetséges módon hozzájárulni. E módok egyike az -- tűnik ki a nyilatkozatból --, hogy konzultálnak az ír kormánnyal, kiderítendő, mi vezetett az elutasító eredményre. Erre ma, a külügyminiszterek tanácskozásán kínálkozik az első lehetőség, s egy további a héten esedékes EU-csúcson, Göteborgban.
A csütörtöki írországi népszavazásban a 2,9 millió választópolgárnak mindössze 32,9 százaléka vett részt, akik közül 53,84 százalék voksolt a nizzai szerződés ratifikálása ellen, és csak 46,16 százalék mellette. A 39 választókerületből mindössze kettőben kapott többséget az "igen". Az unió intézményeit átalakító -- és ezzel a keleti bővítést lehetővé tevő -- okmányra a többi tagállamban "csak" parlamenti ratifikálás vár, Párizsban például éppen holnap.

Írországban a jobboldali katolikusok, a szocialisták, a baloldali liberálisok, a zöldpárt és a nacionalista Sinn Féin alkalmi koalíciója győzött a szakszervezetek, a munkaadói csoportok és a közhangulatot általában meghatározó nagyobb pártok fölött -- írják a brit lapok. A "nem" mellett szólhatott, hogy a bővítés után Dublin kedvezményezettből az EU nettó befizetőjévé válik, hogy Brüsszel növekvő befolyást gyakorol az ír adó- és szociálpolitikára, hogy a nizzai szerződés révén a nagy országok még nagyobb hatalomra tehetnek szert a kisebb tagállamok rovására -- írja a The Times, amely szerint szerepet játszhatott még az euró gyengesége, a félelem a lengyel mezőgazdaságtól és a semleges ország bekényszerülése az európai véderőbe.
A The Sunday Times arra hívja fel a figyelmet, hogy februárban Brüsszel súlyosan megalázta Dublint, amikor raportra rendelte Charlie McCreevy pénzügyminisztert, és a magas költségvetési hiányra hivatkozva adóemelésre utasította őt. A kommentárok akkoriban úgy vélték, nem az eurózóna stabilitása miatti aggodalom váltotta ki a kényszerítő intézkedést, hanem az ír versenyképesség javulása.
Az országban 30 év alatt öt EU-népszavazás volt, és mindegyikben növekedett a "nem" aránya az előzőhöz képest. A május végén megtartott utolsó felmérésen még 17 százalékkal vezetett az "igen", de londoni tőzsdei elemzők már akkor is negatív végkifejletre számítottak azzal, hogy ez vészjelzésként fog hatni azokra az európai pénzpiacokra, amelyek a tagjelöltek EU-konvergenciájából húznak hasznot. Ezen elemzők szerint elsősorban a lengyel és a magyar piacok fogják rosszul megélni a történteket.
Bertie Ahern ír kormányfő -- az Irish Times értesülése szerint -- kettős stratégiát fog folytatni: egyrészt kéri Brüsszeltől a nizzai szerződés jegyzőkönyvi kiegészítését, másrészt a szerződéstől független belpolitikai problémákra hazai megoldást keres. Brüsszeli diplomaták szerint szó lehet arról, hogy kiegészítő jegyzőkönyvet csatoljanak a szerződéshez, például arról, hogy a közös európai haderőben való ír részvételhez a dublini parlament jóváhagyása szükséges. Hasonló megoldáshoz folyamodtak, amikor a dánok első nekifutásra leszavazták az euró bevezetéséről szóló maastrichti szerződést.